Apollo 440

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Apollo 440
Howard-Gray3.JPG
Információk
Eredet  Egyesült Királyság
Aktív évek 1990 – napjainkig
Műfaj Big Beat
Elektropunk
Electronic
Alternative Dance
Breakbeat
Kiadó Sony BMG
Epic
Stealth Sonic
Tagok
Trevor Gray
Howard Gray
Noko (Norman Fisher-Jones)
Ewan MacFarlane
Cliff Hewitt
Michael Cusick
Ashley Krajewski
Korábbi tagok
James Gardner
Ian Hoxley
Paul Kodish

Az Apollo 440 együttes weboldala

Az Apollo 440 vagy Apollo Four Forty egy elektronikus zenét játszó brit együttes, mely különösen a kilencvenes évek végén bekövetkező nagy elektronikus zenei forradalom egyik zászlóshajójának tekinthető. Különösen a kritika által később az „elektronika” - azon belül, a „big beat” - műfaji címkékkel jelölt irányzat előfutárának tekinthetőek, együtt a Chemical Brothers, a Fatboy Slim, vagy a The Prodigy zenekarokkal. Stílusuk, mely sok esetben az elektropunk irányzathoz nyer besorolást, számos különböző irányzat jegyeit viseli magán: a rave, az alternatív rock, a big beat, a techno és a punk elemek is keverednek az elektronikus hangzásban.


Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stage, Orange Warsaw Festival 2008

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apollo 440 együttest a Howard és Trevor Gray testvérpár, valamint Norman Fisher-Jones, alias Noko gitáros alapították Liverpool városában 1990-ben. A hangtechnikus Howard és a klasszikus zongora-tanonc Trevor olyan új zenei termék létrehozására törekedtek, mely igyekezett az erőteljes gitárhangzást ötvözni a kor elektronikai irányzataival. Ehhez elsőként különböző elismert zenekarok remixeit készítették el, így többek között az ír U2 vagy az EMF számára készítettek új hangzásvilágú remixeket.[1]

A zenekar számára az igazi áttörést az 1996-os kislemez, a Krupa hozta meg, melyhez nemcsak nevében, de ritmusaiban és dobszólóiban idézték meg Gene Krupa egykori jazz-dobost, aki az 1930-as években többek között Benny Goodman mellett is működött. A következő nagy dobást az "Ain't Talkin' 'Bout Love" című szám jelentette, mely a Van Halen egyik legendás gitár-témáját öltöztette drum and bass köntösbe.

A csúcson[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1999-es Gettin' High on Your Own Supply nagylemez a pénzügyi sikert is meghozta az együttesnek, majd komoly turnézásba kezdtek, mely során ismételten Magyarországra is eljutottak. A zenei világ színpadra állítása különösen az analóg és digitális dob-hangzások miatt, valamint a zenekarral együttműködő sok énekes hangzásvilágának különbségei miatt volt nagyon nehéz. Az élő show során Noko gitárjátéka is sokkal "metálosabb" hangzást nyer, amit ő Ritchie Blackmore-hoz fűződő rajongásával magyaráz.[2] A lemezen szereplő Stop the rock című számuk az Electronic Arts FIFA labdarúgó videojáték-sorozatának lett 2000-ben a főcímzenéje.

Hallgatás és újrakezdés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miközben a zenekar feljátszotta a Charlie angyalai remake főcímzenéjét, és elkészítette a 2003-as Dude Descending a Staircase albumot, úgy tűnt, a zenei inspiráció elfogyott a Gray testvérek mögül. Az új nagylemez már nem tudta megismételni két elődje sikereit és a számok között is több lassú, inkább ambient hangulatú darab szerepelt. Az együttes hosszabb ideig nem hallatott magáról. Így sokak számára váratlanul állt elő 2011-ben egy EP-vel, majd 2012 januárjában megjelentette ötödik sorlemezét, mely igyekszik visszakanyarodni a 90-es évek nagy sikerei irányába. A lemez turnéja kapcsán több magyarországi fellépés után 2011-ben az EFOTT vendége volt az együttes.[3]

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stúdialbumok
  • Millennium Fever (1995)
  • Electro Glide in Blue (1997)
  • Gettin' High on Your Own Supply (1999)
  • Dude Descending a Staircase (2003)
  • The Future's What It Used To Be (2012)
Kislemezek, EP-k
  • "Lolita" (1991)
  • "Destiny" (1991)
  • "Blackout" (1992)
  • "Rumble EP" (1993)
  • "Astral America" (1994)
  • "Liquid Cool" (1994)
  • "(Don't Fear) The Reaper" (1995)
  • "Krupa" (1996)
  • "Ain't Talkin' 'bout Dub" (1997)
  • "Raw Power" (1997)
  • "Carrera Rapida" (1997)
  • "Rendez-Vous 98" (Jean Michel Jarre szereplésével, 1998)
  • "Lost in Space" (1998)
  • "Stop the Rock" (1999)
  • "Heart Go Boom" (1999)
  • "Cold Rock The Mic / Crazee Horse" (2000)
  • "Charlie's Angels 2000" (2000)
  • "Say What?" (2001)
  • "Dude Descending A Staircase" (feat. The Beatnuts, 2003)
  • "A Deeper Dub EP" (2011)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]