Apollo–6

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Apollo-6
Apollo program insignia.png
Apollo 6 launch.jpg
Repülésadatok
Űrügynökség NASA
Hívójel AS–502
Hordozórakéta Saturn V
NSSDC ID 1968-025A
A repülés paraméterei
Start 1968. április 4.
12:00:01 UTC
Starthely Cape Canaveral
39A
Keringések száma 3
Földet érés
ideje 1968. április 4.
21:57:21 UTC
Időtartam 9 óra 57 perc 20 mp
Űrhajó tömege 36 932 kg
CSM 25 138 kg
LTA 11 794 kg
Megtett távolság ~144 000 km
Pálya
Perigeum 205 km
Apogeum 392 km
Pályahajlás
Föld körül 32,5°
Periódus
Föld körül 88,2 perc
Előző repülés
Következő repülés
Apollo–5
Apollo–7

Az Apollo–6 az amerikai Apollo-program utolsó repülése űrhajósok nélkül. Tesztelték a Saturn V hordozórakétát. Ez volt az első olyan Apollo űrhajó, aminek a kamerája a Föld felé volt irányítva.

Repülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy világhírű kép: az Apollo-6 startja

A repülés első perce problémamenetes volt, de az S-IC repülés vége felé jelentkezett az első probléma. Az első fokozat működésének befejeződése előtt a függőleges irányú rezgések felerősödtek (a függőleges irányú rezgés pogo néven ismert jelenség a rakétáknál). Ugyanekkor a rakéta elején lévő kúpos test borítása kezdett leválni. Rendszerint ebben a kúpban helyezkedik el a holdkomp, de ebben az esetben ez a rekesz üres volt. Az S-II fokozat működésének közepe táján az öt J-2 motor közül egy leállt. Ezután egy újabb motor állt le. A másik három motor által biztosított meghajtás így aszimmetrikussá vált. Figyelembe véve, hogy a Saturn vezérlő számítógépe nem volt beprogramozva arra az esetre, ha két motor leáll, a berendezés jól reagált, ugyanis a megmaradt motorok hosszabb ideig működtek. Az S-IVB harmadik fokozatának az első bekapcsolása pályára állította az űrhajót a Föld körül, de a hajtómű felé kiadott újabb bekapcsolási parancsot már nem hajtotta végre.

A repülés célkitűzései részben teljesültek, de a NASA nem merte űrhajósok életét kockáztatni ilyen súlyos hibákkal működő rakétával, ezért még egy tesztrepülést iktattak be az emberes űrrepülés előtt.

A hibák elhárítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mérnökök az Apollo–6 repülését követően megtalálták a hibák okait és el is tudták hárítani azokat.

Az első fokozat rezgését úgy csökkentették, hogy hélium gázt adagoltak a LOX tápláló vezetékeibe. Ez csökkentette a nyomáslengéseket, amik a mechanikus rezgéseket kiváltották.

A J-2 hajtómű tesztjei tervezési hibát tártak fel a folyékony hidrogén tápláló vezetékeiben, ami nem csak az S-II egyik hajtóművének leállását okozta, hanem az S-IVB hajtómű újraindítását is megakadályozta. A problémát fokozta, hogy egy huzalozási hiba is történt, emiatt a leállási parancs nem a megfelelő motor felé ment ki.

Az aerodinamikai kúp azért kezdett leválni, mert a borítás alatt nedvesség és levegő szorult meg, ez felmelegedett és kitágult a légkör súrlódó hatása következtében, amikor a rakéta szuperszonikus sebességgel haladt. Ezt a jelenséget a borításba fúrt apró lyukakkal hárították el.

A módosításokkal elkészült CSM-020 a fenti problémáktól mentesen repült, távirányítással vezérelve néhány manővert is végrehajtott, majd a Csendes-óceánba zuhant.

Ezután hajtották vége az Apollo–7 előkészületeit, aminek sikeres végrehajtása után engedélyezték az emberes űrrepülést a harmadik Saturn V rakétával.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]