Apáthy István (jogász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Apáthy István
Született1829. augusztus 19.
Hidjapuszta
Elhunyt1889. december 4. (60 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásajogász,
politikus
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1878. október 19. – 1889. december 4.)
IskoláiPesti Királyi Tudományegyetem (–1857, jogtudomány)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Apáthy István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Apáthy István (Hidjapuszta, Tolna vármegye, 1829. augusztus 19.Budapest, 1889. december 4.) jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, országgyűlési képviselő, ifj. Apáthy István zoológus apja.

Élete[szerkesztés]

1829. augusztus 29-én született a Tolna vármegyei Hidjapusztán. Édesapja gazdatiszti szolgálatot teljesített a szabadelvű ellenzék szónoka, Bezerédj István mellett.

Nagykanizsán végezte gimnáziumi tanulmányait kiváló eredménnyel, ezt követően két évet töltött a kecskeméti piaristáknál mint novícius. Fiatalkorát meghatározta neveltetéséből adódóan a szerzetesi élet iránti elhivatottság, a hazaszeretet, az ország szolgálata, valamint a katolikus hit.

Részt vett az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban, ahol főhadnagyi rangot ért el. A világosi fegyverletételt követően menekülésre, bujdosásra kényszerült.

Jogi tanulmányait Pesten végezte, 1857-ben jogi doktori címet szerzett. Az ügyvédi vizsgát 1859-ben tette le, ügyvédi pályája tíz éven át tartott. 1869-től a Jogtudományi Közlöny munkatársa volt.

1870-ben a pesti egyetemen a kereskedelmi jog, a váltójog és a tételes nemzetközi jog nyilvános tanárává nevezték ki. Egyetemi oktatóként nagy tiszteletet vívott ki magának. 1874-ben királyi tanácsos címet kapott, 1881-ben pedig megkapta a harmadosztályú vaskorona-rendet. Kinevezték a jogi kar dékánjává.

1889-ben a Budapesti Szemlében tette közzé meglátásait a közoktatásról és a jogi oktatásról. A hangsúlyt a tanszabadságra, a diákok érdekeire helyezte. Fontosnak tartotta, hogy a hallgatók a jogtudomány tárgyait tudományos szinten sajátítsák el. A modern oktatási eszméket tartotta követendő példának.

A kereskedelem és a hitelügy területén végbement változások arra sarkallták Apáthyt, hogy 1868-69-ben a Budapesti Ügyvéd Egyletben a magyar váltójog elveinek megtárgyalását indítványozza, melyek megfogalmazásában jelentős szerepet vállalt. 1873-ban Pauler Tivadar igazságügy-miniszter megbízására elkészítette a váltótörvény és a csődtörvény tervezetét. A magánjogi törvény tervezetének kötelmi része szintén Apáthy munkájának eredménye.

Jogirodalmi tevékenységének első fő műve a Váltójogtan címet viseli, mely 1870-ben jelent meg. A kereskedelmi jog, a magyar kereskedelmi törvény alapján című munkája, amit 1876-ban írt, elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját.

A nemzetközi közjogban is maradandót alkotott. A Tételes európai nemzetközi jog című tankönyvében elsőként fogalmazta meg magyar nyelven a nemzetközi jog szabályait.

Tudományos munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1873. május 21-én levelező, majd 1884. június 5-én a Bölcsészeti, Társadalmi és Történeti Tudományok Osztályának rendes tagjává választotta.

1878-tól haláláig a letenyei kerület országgyűlési képviselője volt a kormányzó Szabadelvű Párt színeiben. A Képviselőházban az igazságügyi bizottság tagjaként, majd elnökeként tevékenykedett.

1889. december 4-én hunyt el Budapesten.

Főbb művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]