Apácalúd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Apácalúd
A londoni WWT London Wetland Centre-ben pihenő apácalúd
A londoni WWT London Wetland Centre-ben pihenő apácalúd
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Lúdformák (Anserinae)
Nemzetség: Valódi ludak (Anserini)
Nem: Branta
Faj: B. leucopsis
Tudományos név
Branta leucopsis
(Bechstein, 1803)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Apácalúd témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Apácalúd témájú kategóriát.

Az apácalúd (Branta leucopsis) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó, a Jeges-tenger és az Atlanti-óceán északi vizein élő madárfaj, ami elnevezését jellegzetes fekete-fehér tollazatáról kapta.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az apácalúd populációi hatalmas, 50 – 100 000 km²-nyi területen fordulnak elő. A faj Novaja Zemlja, a Spitzbergák és Kelet-Grönland tundra-éghajlatú területein költ, telente pedig a Brit-szigeteken, illetve Dánia, Németország, Hollandia, Belgium és Észak-Franciaország partvidékén jelenik meg. A Kárpát-medence területén ritka kóborló.

Vonuló apácaludak
és a röpképe

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az apácák ornátusára hasonlító, a fajnak nevet adó tollazat a fejtetőn, a nyaki és farki részen fekete, hasonlóan a csőrhöz, a szemekhez és az úszóhártyás lábakhoz. A fekete ludak közül egyedül az apácalúdnak fehér az egész arcrésze. A has világos-, a hát és a szárnyak sötétszürkék. A pelyhes fiókák szürkésbarnák, hátuk és fejük teteje sötétebb.

A fajra az 58 – 70 centiméteres átlagos testhossz és a 132 – 145 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző. A hímek nehezebbek a tojóknál, tömegük 1,5 – 2,2 kilogrammos, míg párjaik 1,3 – 1,5 kilogrammot nyomnak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Branta leucopsis 001.jpg

Az apácalúd különféle növényekkel, - és és hínárfélékkel táplálkozik. Elsősorban a vízhez közel eső területeket kedveli, bár a téli időszakban, amikor délebbre húzódik, a tengertől távolabb is felbukkanhat. A rövidtávon vonuló faj ilyenkor a mezőgazdasági területekre is rájár, táplálékkiegészítésként gabona- és zöldségféléket is fogyaszt, ha talál.

Érdekesség, hogy a középkorban az apácaludat böjt idején is ehették a hívek, mivel halnak tekintették – pontosabban azt hitték, hogy mivel csak az év egy részében láthatóak, a másik részét tengeri makként töltik, és ezekből fejlődnek lúddá. Ezt tükrözi a mai napig a faj angol neve: barnacle goose („tengerimakk-lúd”).

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E madárfaj a május-júniusi költési időszakban a tundra köves, sziklás talaján, kolóniákban fészkel. A költési időszak alatt ürülékfal képződik a fészke körül, ennek alapján az könnyen megkülönböztethető más ludak fészkétől. A költőhelyeket általában minden évben újra használják, így a trágyázásnak köszönhetően zöld növény¬gyűrű hajt ki körülöttük. A fészek egyszerű, különféle növényi részekből épített kis halom, ebbe kerül a 2–6 tojás. A fészkek egyébként szabadon fekszenek, ha a tojó pihetollakkal takarja be tojásait, a fészek messziről szürke félgömbnek látszik. A költés, amelyben mindkét szülő részt vesz, 24–25 napig tart. A kikelő fiókák fészekhagyók, és azonnal követik anyjukat, bármerre is megy. 40–45 nap alatt nőnek fel és válnak önállóvá, de csak 3 évesen érik el az ivarérettséget.

Apácalúd-család
és a csibéik

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az apácaludat a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint nem fenyegeti különösebb veszély, bár némi állománycsökkenés elsősorban az 1980-as években megfigyelhető volt. Jelenleg kb. 440 000 példányra értékelik a világon élő apácaludak számát. A fajnak épp ezért nincs is SPEC-értékelése. Magyarországon alkalmi vendég déli vándorlása idején, szeptember – április között figyelhető meg. Hazánkban védett, eszmei értéke 25 000 forint. Állatkertekben gyakori, jól szaporítható faj.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]