Anton Hansen Tammsaare

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anton Hansen Tammsaare
A. H. Tammsaare by Nikolai Triik.jpg
A. H. Tammsaare
Élete
Született 1878. január 30.
Albu község
Elhunyt 1940. március 1. (62 évesen)
Tallinn
Pályafutása
Jellemző műfajok próza

Anton Hansen Tammsaare (még A. H. Tammsaare, Anton-Hansen Tammsaare, Anton Hansen-Tammsaare és Anton Tammsaare; polgári neve Anton Hansen; Albu község, 1878. január 30.Tallinn, 1940. március 1.) észt író.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anton Hansen néven született szegény parasztcsaládban. Szülőföldje, az észak-észtországi Järvamaa művészetében élete végéig meghatározó szereppel bír. Tammsaare Väljamägi ma múzeumként tekinthető meg.

1903–ban a Teataja /Tudósító/ polgári radikális lap munkatársa.

Apja haladó szellemének és kitartó munkájának köszönhetően megkezdheti egyetemi tanulmányait 1907-ben. Ekkor tér át a naturalista falusi témákat feldolgozó novelláktól az impresszionista kisregényekre, az észt próza élvonalába emelkedik. Tüdőbetegsége miatt 1911-ben a Kaukázusba utazik, majd két év múlva, 1913-ban tér haza családjához az észt erdőrengetegbe.

Kötetei jelennek meg: novellák, mesék, költői művek, drámák, regények.

1918-ban Tallinnba költözik, ahol hozzálát legnagyobb szabású művéhez, a Tõde ja õigus-hoz. Munkásságát a polgári demokratikus értelmiség felemelkedésének szentelte. Az észt irodalom fordításokat is köszönhet neki: Tolsztoj, Goncsarov, Dosztojevszkij, G. B. Shaw munkáit fordította.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kis nemzeteknél, melyeknek kultúrájuk nem gyökerezik olyan mélyen, mint az évszázados múltra visszatekintő nagy műveltségű nemzeteké, ritka az olyan kimagasló író, mint az észteknél Tammsaare, aki a nemzetközi irodalom által is elismert művész. Műveinek természetközelsége és ösztönössége még jobban kiemeli jellemrajzait, melyeket az észt nép karakterének kiváló ismeretéről tesznek tanúbizonyságot. Társadalmi feszültségeket mutat be, ütköztetve a természetközeli embert a modern társadalom hibáival, a fiatal és az idősebb generációk konfliktusai számos művének témái. Kora az észt társadalom modernizálódásának ideje, mely válaszutak elé állította a fiatalságot. Elkötelezett híve volt az értelmiség nevelésének, segítette a pályakezdők indulását. Az észt irodalomban a kritikai realizmus vele kezdődik és ér el a csúcsra, öröksége pedig meghatározó irányt jelölt ki az utódok számára.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1908 - Pikad Sammud – Hosszú léptek, kisregény
  • 1909 - Noored hinged – Fiatal lelkek, kisregény
  • 1910 – Üle piiri – A határon túl, kisregény
  • 1915 – novelláskötet
  • 1917 – Varjundid – Árnyalatok, regény
  • 1917 – Kärbes – Légy, impresszionista kisregény
  • 1919 – Sõjamõtted – Háborús gondolatok, tanulmányok
  • 1921 – Juudit – Judit, dráma
  • 1922 – Kõrboja peremees – A kõrbojai gazda, realista regény
  • 1926-1933 – Tõde ja õigus – Igazság és jog, regényciklus
  • 1934 – Elu ja armastus – Élet és szerelem, regény
  • 1935 – Ma armastasin sakslast – Németet szerettem, regény
  • 1936 – Kuningal on külm – A király fázik, színdarab
  • 1936 – Inimene ja Juunal – Ember és Isten, színdarab
  • 1939 – Põrgupõhja uus vanapagan – Pokoltanya új sátánja, regény

Tõde ja õigus, Igazság és jog[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ötkötetes családregény az észt társadalmat mutatja be 1870-től 1925-ig. A monumentális önéletrajzi regényt A Buddenbrook-házhoz hasonlították; egyes vélemények szerint, ha nem észtül íródott volna, a XX. század nagy családregényei között szerepelt volna. E művéért Tammsaarét az irodalmi Nobel-díj jelölésére várták. Magyarul az első kötet, az Orcád verítékével jelent meg Bereczki Gábor fordításában. A család első nemzedékének bemutatása. A parasztcsalád keserves munkája a szeretett szülőföldön. Az apa tanulni küldi fiát. Az új nemzedék harca a múltért, a hagyományokért, a haladásért. Az észtországi fiatal értelmiség útkeresése, amely csak illúziókra épül. Tammsaare e művében ötvözte a népi motívumokat, a lélektani, jellemábrázoló regény és a nagy családregények eszközeit. Munkája mai napig az észt irodalom egyik legnagyobb alkotása.

A múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]