Anton Hansen Tammsaare
Anton Hansen Tammsaare (még A. H. Tammsaare, Anton-Hansen Tammsaare, Anton Hansen-Tammsaare és Anton Tammsaare; polgári neve Anton Hansen; 1878. január 30. Albu község – 1940. március 1. Tallinn) észt író.
Tartalomjegyzék |
Életrajza[szerkesztés]
Anton Hansen néven született szegény parasztcsaládban. Szülőföldje, az észak-észtországi Järvamaa művészetében élete végéig meghatározó szereppel bír. Tammsaare Väljamägi ma múzeumként tekinthető meg.
1903–ban a Teataja /Tudósító/ polgári radikális lap munkatársa.
Apja haladó szellemének és kitartó munkájának köszönhetően megkezdheti egyetemi tanulmányait 1907-ben. Ekkor tér át a naturalista falusi témákat feldolgozó novelláktól az impresszionista kisregényekre, az észt próza élvonalába emelkedik. Tüdőbetegsége miatt 1911-ben a Kaukázusba utazik, majd két év múlva, 1913-ban tér haza családjához az észt erdőrengetegbe.
Kötetei jelennek meg: novellák, mesék, költői művek, drámák, regények.
1918-ban Tallinnba költözik, ahol hozzálát legnagyobb szabású művéhez, a Tõde ja õigus-hoz. Munkásságát a polgári demokratikus értelmiség felemelkedésének szentelte. Az észt irodalom fordításokat is köszönhet neki: Tolsztoj, Goncsarov, Dosztojevszkij, G. B. Shaw munkáit fordította.
Művészete[szerkesztés]
A kis nemzeteknél, melyeknek kultúrájuk nem gyökerezik olyan mélyen, mint az évszázados múltra visszatekintő nagy műveltségű nemzeteké, ritka az olyan kimagasló író, mint az észteknél Tammsaare, aki a nemzetközi irodalom által is elismert művész. Műveinek természetközelsége és ösztönössége még jobban kiemeli jellemrajzait, melyeket az észt nép karakterének kiváló ismeretéről tesznek tanúbizonyságot. Társadalmi feszültségeket mutat be, ütköztetve a természetközeli embert a modern társadalom hibáival, a fiatal és az idősebb generációk konfliktusai számos művének témái. Kora az észt társadalom modernizálódásának ideje, mely válaszutak elé állította a fiatalságot. Elkötelezett híve volt az értelmiség nevelésének, segítette a pályakezdők indulását. Az észt irodalomban a kritikai realizmus vele kezdődik és ér el a csúcsra, öröksége pedig meghatározó irányt jelölt ki az utódok számára.
Művei[szerkesztés]
- 1908 - Pikad Sammud – Hosszú léptek, kisregény
- 1909 - Noored hinged – Fiatal lelkek, kisregény
- 1910 – Üle piiri – A határon túl, kisregény
- 1915 – novelláskötet
- 1917 – Varjundid – Árnyalatok, regény
- 1917 – Kärbes – Légy, impresszionista kisregény
- 1919 – Sõjamõtted – Háborús gondolatok, tanulmányok
- 1921 – Juudit – Judit, dráma
- 1922 – Kõrboja peremees – A kõrbojai gazda, realista regény
- 1926-1933 – Tõde ja õigus – Igazság és jog, regényciklus
- 1934 – Elu ja armastus – Élet és szerelem, regény
- 1935 – Ma armastasin sakslast – Németet szerettem, regény
- 1936 – Kuningal on külm – A király fázik, színdarab
- 1936 – Inimene ja Juunal – Ember és Isten, színdarab
- 1939 – Põrgupõhja uus vanapagan – Pokoltanya új sátánja, regény
Tõde ja õigus, Igazság és jog[szerkesztés]
Az ötkötetes családregény az észt társadalmat mutatja be 1870-től 1925-ig. A monumentális önéletrajzi regényt A Buddenbrook-házhoz hasonlították; egyes vélemények szerint, ha nem észtül íródott volna, a XX. század nagy családregényei között szerepelt volna. E művéért Tammsaarét az irodalmi Nobel-díj jelölésére várták. Magyarul az első kötet, az Orcád verítékével jelent meg Bereczki Gábor fordításában. A család első nemzedékének bemutatása. A parasztcsalád keserves munkája a szeretett szülőföldön. Az apa tanulni küldi fiát. Az új nemzedék harca a múltért, a hagyományokért, a haladásért. Az észtországi fiatal értelmiség útkeresése, amely csak illúziókra épül. Tammsaare e művében ötvözte a népi motívumokat, a lélektani, jellemábrázoló regény és a nagy családregények eszközeit. Munkája mai napig az észt irodalom egyik legnagyobb alkotása.
A múzeum[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Az észt irodalom kistükre. Szerkesztette: Jaan Kross, Bereczki Gábor, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1969.
- Az Észt Intézet
- http://tammsaare.albu.ee
