Anton Erhard Martinelli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anton Erhard Martinelli
Született
1684
Bécs
Elhunyt
1747. szeptember 15. (62-63 évesen)
Bécs
Foglalkozása építész
A Schwarzenberg-palota

Anton Erhard Martinelli, (Bécs, 1684 körül – Bécs, 1747. szeptember 15.) olasz származású osztrák építész. Magyarországi fő műve a pesti, olasz barokk stílusú Invalidus-ház (1728), amelyet 1892-ben Központi Városházává alakítottak át (ma Fővárosi Önkormányzat épülete, Városház u. 9 – 11).

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Francesco (Franz) Martinelli olasz építész (1651–1708) volt, a bécsi Szent Péter-templom (Peterskirche) építője.

Anton Erhard Martinelli 1727-től lett császári építőmester. A bécsi Karlskirche, a Schwarzenberg-palota, több morvaországi és magyarországi kastély kivitelezője. Tervei szerint épült 1721 körül a süttöri Esterházy-kastély (a fertődi kastély elődje), a magyarbéli Csáky-kastély, készült a csáktornyai vár átalakítása. Élete végén ő készítette a tatai vár átépítésének terveit.

Főbb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bécs, Károly-templom (Az építkezés 1716-ban Martinelli felügyelete mellett indult)
  • Schwarzenberg palota (a tervezést Johann Lukas von Hildebrandt végezte, az építkezés irányítását és felügyeletét végezte Martinelli) (1728)
  • Bécs, Szent Erzsébet templom vagy Német Lovagrend temploma (1720-1725)
  • Pest, Invalidus ház (Ma a Főpolgármesteri Hivatal) (1727-1735)
  • Balázsfalva, Szentháromság templom görög katolikus templom (1738)
  • Magyarbél, Csáky Imre kastély (1722-1725 között építették barokk stílusban)
  • Csáktornya, Althan kastély (a korábban a Zrínyi család birtokában lévő várat az új tulajdonos Althan család Martinelli tevei alapján építette át.
  • Fertőd, (Süttöri) vadászkastély (1721-1721)
  • Jászberény, Jászkun Kerületek Székháza (ma Városi Bíróság épülete) (1741)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 157–158. o.