Anton Aškerc

Anton Aškerc
Élete
Született	1856. január 9. Globoko pri Rimskih Toplicah
Elhunyt	1912. június 10. Ljubljana
Nemzetiség	szlovén
Pályafutása
Jellemző műfajok	versek, epikus költemények
Irodalmi irányzat	realizmus

Anton Aškerc (írói álnevén Gorazd) szlovén költő, katolikus pap. 1856. január 9-én született Globoko pri Rimskih Toplicah községben, 1912. június 10-én halt meg Ljubljanában.

Élete

Paraszti családból származott. A celjei gimnázium elvégzése után beiratkozott a maribori szemináriumba. 1880-ban szentelték pappá. 17 évi szolgálat után 1898-ban idő előtt vonult nyugdíjba az egyházi hivatalokkal történt összetűzések miatt. Ettől kezdve haláláig a ljubljanai városi archívum vezetője volt. 1912-ben halt meg, sírja a ljubljanai Navje temetőben található.

Életműve

Aškerc a szlovén realizmus legjelentősebb lírikusa. Életműve rendkívül gazdag. Tizenkét verseskötete jelent meg, de kísérletezett a drámaírással is. Első versét (Trije popotniki - Három utazó) 1880-ban publikálta a Ljubljanski Zvon című lapban Gorazd álnéven. Korai szakaszában lírai verseket, 1882-től főleg epikus költeményeket írt. Lírájában elsősorban a hazaszeretet, a szerelem és a hitbéli bizonytalanság témakörei jelennek meg. Balladáiban és románcaiban szláv és szlovén történelmi, valamint bibliai és népköltészeti témákat dolgoz fel. Erősen jelen van költészetében a szociális problematika is. Első kötete 1890-ben jelent meg Balladák és románcok (Balade in romance) címmel.

Aškerc pesti útjának emlékét őrzi a Petőfi szobra előtt (Pred spomenikom Petőfijevim) című vers.

Petőfi szobra előtt
Hát itt állasz, költõm,
Itt, ebben a parkban,
Rajong férfi és nõ
Érted, halhatatlan.
Nem testi valódban,
Ez szobor, ez réz csak.
Nemzeted szivében
Te örökké élsz, vagy!
Daloltál szerelmet,
Daloltad a hont, hogy
Legyen nemzetednek
Minden fia boldog.
Énekeltél édes
Sajgó csalogánydalt,
Máskor meg dalod, mint
Harci ének, szárnyalt.
S nem hiába zengett
Szabadság dalodban.
Nemzeted a többi
Szabad nép közt ott van.
De ha most lelátna
Szellemed e tájra,
Bronz szobrodnak akkor
Szóra nyilna szája.
Jós próféta szóval
Nemzetedhez szólna:
Nem lehet szabad nép
Más nép rabtartója!
(Lator László fordítása)

Források

Boršnik, Marja: Anton Aškerc. Ljubljana, 1981.

Külső hivatkozások

• Lukács István, Mladen Pavičić: A szlovén irodalom története [1]