Antoine Quentin Fouquier-Tinville

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fouquier-Tinville

Antoine Quentin Fouquier-Tinville (1746. június 16. - 1795. május 7.) egy francia jogász volt és a nagy francia forradalomban és a jakobinus rémuralomban játszott fontos szerepet.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fouquier-Tinville az Aisne megyei Herouël-ben született. Jogot tanult, majd 1783-ban miután bezárta irodáját papnak állt. A forradalom korai stádiumában játszott szerepéről keveset tudni, szerepe az 1792. augusztus 10-i események után nőtt meg, miután Camille Desmoulins támogatásával ő lett annak a bíróságnak a vezetője, mely a letartóztatott royalisták ügyében intézkedett.

1793. március 10-én felállították a Forradalmi Törvényszéket, melynek Fouquier-Tinville lett a közvádlója. Ezt a posztot egészen Maximilien de Robespierre és a jakobinus diktatúra bukásáig megtartotta. Ez a poszt tette őt a diktatúra legsötétebb figuráinak egyikévé. Robespierre-hez hasonlóan ő is messzemenően radikális figura volt. Vérpadra küldette többek között Charlotte Corday-t Marat meggyilkolásáért (1793 júliusa), a királynét (1793 októbere), a girondisták at (1793 októbere), a hébertistákat (1794 márciusa) és a dantonistákat (1794 áprilisa)is.

Bár még segédkezett Robespierre és társai megbuktatásában és egy darabig a helyén maradhatott, mint az új kormányzat közvádlója, 1794. augusztus 1-jén letartóztatták és több, mint fél évig tartották fogva, majd 1795 májusában 15 társával halálra ítélték és guillotinnal kivégezték.