Antiszthenész (filozófus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk a filozófus Antiszthenészről szól. Hasonló címmel lásd még: Antiszthenész (író).

Antiszthenész 18. századi elképzelt portréja

Antiszthenész (Athén, Kr. e. 455 körül – Athén, Kr. e. 360 után) görög filozófus

Anyja rabszolganő volt, ezért törvénytelen származású volt. Eredetileg Szókratész tanítványa és híve volt, komoly jelentőségre a cinikusok filozófiai iskolájának megalapításával tett szert. Iskoláját Szókratész halála után nyitotta meg a törvénytelen származásúak számára kijelölt „Künöszargosz" (Kb. Kövér eb) nevű gyakorlótér ligetében. Innen ered az általa képviselt irányzat neve, a „künikosz”, „cynicus” ugyanis kutyamód élőt, kutyamód gondolkodót jelent. Az elnevezésben nyilván az is közrejátszott, hogy magát Antiszthenészt is a „kutya” melléknévvel illették kortársai. Származásából érthető az a tény - és ez talán az őt körülvevő korabeli ellenszenvet is megmagyarázza -, hogy főleg etikai jellegű filozófiájával a társadalom kitaszítottjaihoz fordult. Kétségbe vonta a gazdagság és a hatalom értékét, s ezek megvetését hirdette.

Maga is szegényesen élt, bár pénzért tanított, de a gazdagság megvetésében nem jutott odáig, mint legendás tanítványa, Szinópéi Diogenész. A szegénységnek e megvetésében némi póz is lehetett: Szókratész egy ízben állítólag így szólt hozzá: „Ruháid szakadásán át látom kivillanni hiúságodat.” Hatása és jelentősége mindenesetre a megvetett szegénység körében jelentős lehetett, erre utal az a szenvedélyes polémia, amelyet tanai ellen Platón folytat.

Gondolatain kimutatható a legjelentősebb szofista filozófusok (Prótagorasz, Gorgiasz, Prodikosz és Hippiasz) hatása, az ő filozófiája azonban nem állt össze egységes rendszerré, mint azoké.

Terjedelmes életművéből - Diogenész Laertiosz 74 munkájának címét sorolja fel - mindössze két szónoki gyakorlat címe maradt ránk, az „Aiasz” és az „Odüsszeusz”, illetve több kisebb töredék.