Antimon-trioxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antimon-trioxid
Antimony trioxide.jpg
Antimon-trioxid
IUPAC-név Antimon(III)-oxid
Más nevek Antimon-szeszkvioxid
Antimono-oxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1309-64-4
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Sb2O3
Moláris tömeg 291,52 g/mol
Megjelenés fehér, szilárd
Sűrűség 5,2 g/cm³, α-módosulat
Olvadáspont 656 °C
Forráspont 1425 °C (szublimál)
Oldhatóság (vízben) 1,4 mg/100 mL (30 °C)
Oldhatóság oldhatatlan szerves oldószerekben, oldható sósavban, alkálilúgokban és borkősavban.
Törésmutató (nD) 2,087
Gőznyomás elhanyagolható[1]
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet köbös (α)<570 °C
rombos (β) >570 °C
Koordinációs
geometria
piramisos
Dipólusmomentum nulla
Veszélyek
EU osztályozás Ártalmas (Xn)[2]
Karcinogén kat. 3
NFPA 704
NFPA 704.svg
1
2
0
 
R mondatok R40[2]
S mondatok (S2), S22, S36/37[2]
LD50 > 34600 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation Antimon-triszulfid
Azonos anion Arzén-trioxid
Bizmut-trioxid
Rokon vegyületek antimon-tetroxid
Antimon-pentoxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az antimon-trioxid vagy antimon(III)-oxid (képlete Sb2O3) az antimon egyik szervetlen vegyülete, oxidja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az antimon-trioxid a természetben két módosulatban található: a szabályos módon kristályosodó szenarmontit és a monoklin valentinit nevű ásványok alakjában.

Fizikai, kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az antimon elégetése útján keletkező antimon-trioxid 5,7 fajsúlyú, fehér, kristályos por, amely a hevítéskor sárgára színeződik. Vörösizzáson (656°C-on) megolvad, 700°C-on felüli hőmérsékleten pedig gőzzé alakul. Vízben csak igen kevéssé oldódik, és hígított kénsav , valamint salétromsav sem oldja, jól oldódik azonban sósavban, borkősavban, továbbá - mint savanhidrid - erős bázisokban, antimonitok képződése közben. A levegőn való hosszabb hevítéskor Sb2O4 összetételű antimon-tetroxiddá oxidálódik.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előállítható antimonnak oxigénben való elégetése útján, vagy pedig antimon-oxid-klorid további hidrolízisével:

Sb4O5Cl2 + H2O = Sb4O6 + 2 HCl

A képződő sósav közömbösítésére célszerű például a Na2CO3-oldat alkalmazása, amikor is a hidrolízis teljessé válik. Az antimon-trioxidot az ón(IV)-oxid pótlására a zománcgyártásban, továbbá fehér festékek készítésére használják.

Reakciói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az antimonsav vagy antimon-hidroxid (H3SbO3, illetve Sb(OH)3) egyéb antimonsavakkal együtt fehér csapadék alakjában keletkezik, ha kálium-antimolit-tartarát (K(SbO)C4H4O6) vizes oldatát kénsavval megsavanyítjuk. Amfoter jellemű vegyület, töményebb savakban bázis módjára sóképződés közben oldódik, erős bázisok viszont antimonitek képződése közben oldják. Az ortoantimonossav tiszta állapotban azonban nem állítható elő, mert részben rögtön vizet veszít, és metaantimonossavvá alakul:

H3SbO3 = HSbO2 + H2O

A metanatimonossav is amfoter jellegű, s a hidrogénion-koncentrációtól függően kétféleképpen disszociálhat:

HSbO2 = H+ + SbO2

illetve

HSbO2 = SbO+ + OH-

Az SbO+ antimonilgyök tehát kationként szerepel, pl. a kálium-antimonil-tartarátban, antimonil-kloridban stb. A metaantimonossav sóin kívül ritkábbak ugyan, de előállíthatók a piroantimonossav (H4Sb2O5) származékai is.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyel Béla, Proszt János, Szarvas Pál - Általános és szervetlen kémia

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b A antimon-trioxid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 5. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. ^ a b c Az antimon-trioxid (ESIS)