Antihős

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az antihős egy szereplőtípus, aki olyan személyiségjegyekkel bír, amelyeket hagyományosan a gonosztevőkkel vagy más, a társadalom által megvetett vagy kevésre tartott személyekkel szoktak kapcsolatba hozni. Antihős tehát olyasvalaki, aki a történet keretei között ugyan mint hős szerepel, de onnan kiemelve könnyen úgy látnánk, mint ellenszenves figurát.

„Nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet”

József Attila, Szállj költemény …

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az igazságkereső hős[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valószínűleg a legelterjedtebb fajta antihős, akinek a hagyományos hőssel egyezőek a céljai, de aki számára „a cél szentesíti az eszközt”. Az igazságkereső csalódott a társadalomban és az igazságszolgáltatásban és a törvényes oldalt feladva a saját módszereivel próbál érvényt szerezni az igazának. Hősiességét az adja, hogy nem csak saját vagy családja létéért kell harcolnia (már önmagában ez is hőssé tehetné), de gyakran egy nagyobb közösség (nép, ország, emberiség, elnyomott kisebbség stb.) sorsa is az ő harcának sikerén áll vagy bukik.

Tipikus igazságkeresők:

A fejlődő hős[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy másik típusú antihős a történet elején gyakran kegyetlen, cinikus, előítélettel teli, érzéketlen, éretlen, vagy közömbös. Ahogy a történet előrehalad, a szereplő megváltozik és fejlődik és végül lélekben is hősiessé válik.

Tipikus fejlődő hősök:

A sodródó hős[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a fajta hős képtelen érdemben bármit is tenni az ellen, ami történik vele, bár többnyire tudatában van a dolgok jelentőségének. A körülötte működő hatalmakhoz képtelen felérni, és többnyire csak hétköznapi sikereket könyvelhet tettei többnyire balul sülnek el. Helyzete a tragikus hősökkel rokonítja. Antihőssé nem feltétlenül, de gyakorta válik, ha helyzete gonosztettekbe kényszeríti.

Példák:

A bukott hős[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ilyen hős élete csalódások sorozata; bár rendületlenül hisz a céljaiban, képtelen győzedelmeskedni. Ezekben a történetekben többnyire a gonosztevő győz a végén, a hős elbukik.

Tipikus bukott hősök:

A hétköznapi hős[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néha az antihős lehet egy hétköznapi személy, aki híján van a hősi képességeknek és erényeknek, és inkább hajlamos olyasmire, mint az önzés, gyávaság vagy lustaság. Általában rajtuk kívül álló okok miatt kerülnek olyan helyzetekbe, amelyekbe a hagyományos hős szokott.

Példák a hétköznapi hősre:

A gonosztevő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Némely esetben a hősnek egyáltalán nincsenek pozitív tulajdonságai. A szereplő vitathatatlanul gonosz (még ha vannak jó tulajdonságai is), attól a ténytől eltekintve, hogy a történet rá koncentrál és így arra kényszeríti az olvasót vagy nézőt, hogy szembenézzen a saját sötétségével.

Néhány példa:

A szörny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legtipikusabb formájában érző szívű lény, akit azonban különféle okok miatt – leggyakrabban torz, visszataszító vagy félelmetes külseje, és/vagy gyengeelméjűsége, illetve egyszerűen csak rossz híre vagy rendkívüli volta miatt – a társadalom kivet magából. Általában tragikus véget ér. Gonosszá is válhat (ha csak időlegesen is), de az is előfordul, hogy önmagát áldozza fel valamilyen jó cél érdekében. „Szörnysége” modernebb művekben „átvitt” értelmű is lehet, mely például egy kettős életnek csak a „sötétebbik” felében vagy alakjában nyilvánul meg; vagy pedig valójában nem is szörnyeteg, vagy nem olyan mértékben vagy értelemben, ahogyan a környezete hiszi ezt róla (mint Waltari Nero-ja).

Példák:

A fanatikus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a karakter „alapjában véve” jószándékú, de saját (pozitív) igazáról és értékeiről oly mértékben meg van győződve, hogy már-már az őrültségig ragaszkodik hozzájuk, ezzel romlásba döntve nemcsak magát, de – súlyos esetben – környezetét is.

Példák:

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]