Antihős
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az antihős egy szereplőtípus, aki olyan személyiségjegyekkel bír, amelyeket hagyományosan a gonosztevőkkel vagy más, a társadalom által megvetett vagy kevésre tartott személyekkel szoktak kapcsolatba hozni. Antihős tehát olyasvalaki, aki a történet keretei között ugyan mint hős szerepel, de onnan kiemelve könnyen úgy látnánk, mint ellenszenves figurát.
„Nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet”
– József Attila, Szállj költemény …
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Típusai
 |
A cikk/szakasz nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
[szerkesztés] Az igazságkereső hős
Valószínűleg a legelterjedtebb fajta antihős, akinek a hagyományos hőssel egyezőek a céljai, de aki számára „a cél szentesíti az eszközt”. Az igazságkereső csalódott a társadalomban és az igazságszolgáltatásban és a törvényes oldalt feladva a saját módszereivel próbál érvényt szerezni az igazának. Hősiességét az adja, hogy nem csak saját vagy családja létéért kell harcolnia (már önmagában ez is hőssé tehetné), de gyakran egy nagyobb közösség (nép, ország, emberiség, elnyomott kisebbség) stb. sorsa is az ő harcának sikerén áll vagy bukik.
Tipikus igazságkeresők:
- Robin Hood, Rózsa Sándor, Sobri Jóska
- Mad Max az azonos című filmből
- Simon József, a Dögkeselyű taxisofőrje
- Szellemkutya, az azonos című film főhőse
- Katona József Bánkja
- Batman (képregény-figura), aki egyben szörny-típus is.
- Condrado Cattani felügyelő, a Polip c. filmsorozat hőse
[szerkesztés] A fejlődő hős
Egy másik típusú antihős a történet elején gyakran kegyetlen, cinikus, előítélettel teli, érzéketlen, éretlen, vagy közömbös. Ahogy a történet előrehalad, a szereplő megváltozik és fejlődik és végül lélekben is hősiessé válik.
Tipikus fejlődő hősök:
- Han Solo a Csillagok háborúja filmekben
- A színész Clint Eastwood olyan filmekben, mint A jó, a rossz és a csúf és Egy maroknyi dollárért
- Raszkolnyikov (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés c. regényében)
- Riddick, a Pitch Black és a Sötétség Krónikája című filmből
- Drizzt Do'Urden R. A. Salvatore tollából
- Q a Star Trek világából
- A canterville-i kísértet
[szerkesztés] A sodródó hős
Ez a fajta hős képtelen érdemben bármit is tenni az ellen, ami történik vele, bár többnyire tudatában van a dolgok jelentőségének. A körülötte működő hatalmakhoz képtelen felérni, és többnyire csak hétköznapi sikereket könyvelhet tettei többnyire balul sülnek el. Helyzete a tragikus hősökkel rokonítja. Antihőssé nem feltétlenül, de gyakorta válik, ha helyzete gonosztettekbe kényszeríti.
Példák:
- Szinuhe Mika Waltari azonos című regényében
- Michael Corleone, a Keresztapa-filmtrilógia egyik főhőse
[szerkesztés] A bukott hős
Az ilyen hős élete csalódások sorozata; bár rendületlenül hisz a céljaiban, képtelen győzedelmeskedni. Ezekben a történetekben többnyire a gonosztevő győz a végén, a hős elbukik.
Tipikus bukott hősök:
- Gatsby A nagy Gatsby című filmben
- Túrin Turambar – A Szilmarilok c. J. R. R. Tolkien-regényben.
- Júdás Kodolányi János: Én vagyok c. regényében (egyben sodródó hős is)
- A Csillagok háborúja Darth Vader-e (egyben időlegesen szörnyeteggé is válik)
[szerkesztés] A hétköznapi hős
Néha az antihős lehet egy hétköznapi személy, aki híján van a hősi képességeknek és erényeknek, és inkább hajlamos olyasmire, mint az önzés, gyávaság vagy lustaság. Általában rajtuk kívül álló okok miatt kerülnek olyan helyzetekbe, amelyekbe a hagyományos hős szokott.
Példák a hétköznapi hősre:
- Széltoló a Korongvilág sorozatból
- Arthur Dent a Galaxis útikalauz stopposoknak-ból
- Gavrila Ardalionovics Ivolgin dosztojevszkij Félkegyelműjéből
[szerkesztés] A gonosztevő
Némely esetben a hősnek egyáltalán nincsenek pozitív tulajdonságai. A szereplő vitathatatlanul gonosz (még ha vannak jó tulajdonságai is), attól a ténytől eltekintve, hogy a történet rá koncentrál és így arra kényszeríti az olvasót vagy nézőt, hogy szembenézzen a saját sötétségével.
Néhány példa:
- Harmadik Richárd az azonos című Shakespeare-darabban
- Alex DeLarge a Mechanikus narancsban
- Melkor, későbbi nevén Morgoth (J. R. R. Tolkien: A Szilmarilok)
- Eric Cartman a South Park című animációs sorozatból
[szerkesztés] A szörny
Legtipikusabb formájában érző szívű lény, akit azonban különféle okok miatt – leggyakrabban torz, visszataszító vagy félelmetes külseje, és/vagy gyengeelméjűsége, illetve egyszerűen csak rossz híre vagy rendkívüli volta miatt – a társadalom kivet magából. Általában tragikus véget ér. Gonosszá is válhat (ha csak időlegesen is), de az is előfordul, hogy önmagát áldozza fel valamilyen jó cél érdekében. „Szörnysége” modernebb művekben „átvitt” értelmű is lehet, például mely például egy kettős életnek csak a „sötétebbik” felében vagy alakjában nyilvánul meg; vagy pedig valójában nem is szörnyeteg, vagy nem olyan mértékben vagy értelemben, ahogyan a környezete hiszi ezt róla (mint Waltari Nero-ja).
Példák:
- Dr. Jekyll/Mr. Hide Robert Louis Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete című regényében
- Quasimodo (Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame)
- Nero császár Mika Waltari Az emberiség ellenségei c. regényében
- Q, Star Trek
- Woland professzor és csoportja (Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita)
- A dr. Victor Frankenstein által létrehozott névtelen "teremtmény" Mary Shelley regényében.
- Nasztaszja Filippovna Dosztojevszkij A félkegyelmű c. regényében.
[szerkesztés] A fanatikus
Ez a karakter „alapjában véve” jószándékú, de saját (pozitív) igazáról és értékeiről oly mértékben meg van győződve, hogy már-már az őrültségig ragaszkodik hozzájuk, ezzel romlásba döntve nemcsak magát, de – súlyos esetben – környezetét is.
Példák:
- Gyakori Henrik Ibsen drámáiban (Werle alakja a Vadkacsában)
- Sütő András: Advent a Hargitán c. műve
- Lugal király Kodolányi János Vízöntő c. regényében (egyben bukott hős is)
- Mr. Harmonika a Volt egyszer egy Vadnyugatból.
- Kosztolányi Nérója
