Antara ibn Saddád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antara ibn Saddád
Született
525
Elhunyt
615 (90 évesen)
Foglalkozása író
Halál oka gyilkosság
Arab
عنترة بن شداد
Tudományos átirat
ʿAntara ibn Šaddād
Fordítás
Šaddād fia ʿAntara

Antara ibn Saddád (meghalt 615 körül) a dzsáhilijja korának talán legismertebb arab költője, az arabok nemzeti hőse. Személye köré sok legenda szövődött, mesés kalandjainak összegyűjtéséből alakult ki a híres Antar-regény.

Az Absz törzs tagja volt, és akkoriban született, amikor törzse és a Dzubján törzs között javában dúlt a hosszú ideig elnyúló, lófuttatás során sejtett csalásból adódó ún. Dáhisz–Gabrá-háború. A harcokban kitüntette magát, a törzse azonban mégsem volt hajlandó elismerni egyenrangú félnek, mivel az arabok hollói közé tartozott (azaz anyja fekete rabszolganő volt). Miután törzstársai nem voltak hajlandóak rituálisan felszabadítani, nem nyerhette el szerelme – egyúttal unokahúga –, Abla kezét. Végül olyannyira megsértődött, hogy nem volt hajlandó segíteni a bajba került törzsének. Ekkor végre felszabadították, és szerelme beteljesülhetett. Magas kort ért meg, és csatában esett el.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antara & Abla

Antarának több kaszídája maradt fenn, melyekben saját hősiességét és Abla iránti reménytelen szerelmét zengi. A legszebbnek tartott – legérzelmesebb, leghősiesebb – versének kezdősorai az arabista Goldziher Ignác nyersfordításában így hangzanak:

Vajon hagytak-e nekem a költők még foltozni valót
Vagy megismered a (hajdani) lakóhelyet találgatás után?

A költeményt beválogatták a 8. századi Muallakátba, azaz a hét legjobb kaszída egyikének tekintették.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]