Antal János (református püspök)

Antal János (Oláhdellő, 1767. február 22. – Marosvásárhely, 1854. augusztus 12.) erdélyi református püspök

Élete

Szegény sorsú földműves szülőktől származott; tanulását Marosvásárhelyen 1785-ben kezdte, ahonnan Teleki Sámuel kancellár támogatásával 1794-ben Bécsbe, 1795-ben a jénai s 1796-ban a göttingeni egyetemre ment. Hazatérte után 1797 őszén sáromberki, azután 1798 elején marosvásárhelyi pap lett. Ez év november 25-étől teológiai segédtanár, 1801-től 1836-ig a történelem és filológia tanára volt az ottani kollégiumban, amely hivatala mellé 1830-ban egyházi főjegyzővé, 1836-ban pedig szuperintendenssé (püspökké) választották. Nagyenyedre költözött, 1848 novemberében azonban a román szabadcsapatok közeledése elől Kolozsvárra menekült, sorsára hagyva a püspöki levéltárat, amely a város 1849. januári feldúlásakor elpusztult. Antal János utóbb visszaköltözött Marosvásárhelyre.

Közreműködött a Gecse Dániel-féle „emberszereteti intézet” megalapításában. 1842-ben új lelkészválasztási szabályzatot léptetett életbe, amellyel megszüntette az addigi anomáliákat. Lépéseket tett az erdélyi református egyház sérelmeinek orvoslására, de nem járt sikerrel. 1840-ben címerleveles nemességet kapott gyermekeivel együtt, amelyről azonban nem volt nagy véleménnyel: „nem tett minket e nemes levél se tekintélyesebbekké, se gazdagabbakká.” 1845-ben – az erdélyi református püspökök közül elsőként – királyi tanácsosi címet nyert. 1850-ben az erdélyi kormányzó Nagyszebenbe hívatta, ahol egyes értesülések szerint az egyház önkormányzatának feladására akarták rávenni; Ince János szászvárosi lelkipásztor szerint Antal „az eléadott tervet alá nem írta”. 1852-ben idős kora és gyenge egészsége miatt helyettes püspököt neveztek ki mellé. 1854-ben halt meg; temetésén veje, és egyben utódja a püspöki hivatalban, Bodola Sámuel mondott beszédet.

Hét gyermeke közül közül hat (négy lány és két fiú) érte meg a felnőttkort. Lányai református lelkészekhez mentek feleségül, egyik fia ügyvédi, a másik orvosi pályára lépett.

Munkái

• Az életet bölcsen használó asszony (Gyászbeszéd Kabos Klára, Szutsáli Ferenczné felett.) Kolozsvár, 1812.
• Teleki József gróf felett tartott oratio 1817. Gernyeszegen.
• Gyászbeszéd gróf Teleki Sámuel felett Kolozsvár, 1825.
• Halotti beszéd gr. Toldalagi Zsigmondné felett. (Marosvásárhely), 1831.
• Néhai orvos Gecse Dániel életrajza, ember szereteti intézete és annak rövid felvilágosítása. Marosvásárhely, 1840. (Névtelenül.)
• Az erdélyi helv. vallást követők vallássérelmei. Nagyenyed, 1841.

Kéziratban: Közép idő históriája (476–1492.) Karácsonyi prédikáczió ünnepi követek számára. A kollegium első százados ünnepén 1818. jun. 28. tartott beszéde. Gyermekkora története, irta 83 éves korában, versben.

Források

• Ötvös József: Volt-e vártemplomi lelkész Antal János püspök?. Új Kezdet, XI. évf. 7. sz. (2006. nov.) Online hozzáférés
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  Online hozzáférés
• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8 Online elérés
• A kolozsvári Református Gyűjtőlevéltár ismertető leltára