Antal János (református püspök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antal János
Az Erdélyi református egyházkerület püspöke
Antal János. 1825 k.
Antal János. 1825 k.

Született1767. február 22.
Oláhdellő
Elhunyt1854. augusztus 12. (87 évesen)
Marosvásárhely
Nemzetiségmagyar
Felekezetkálvinizmus
Püspökségi ideje
1836 – 1854
Előző püspök
Következő püspök
Bodola János
Bodola Sámuel

Antal János (Oláhdellő, 1767. február 22.Marosvásárhely, 1854. augusztus 12.) református lelkész, az Erdélyi református egyházkerület püspöke 1836-tól haláláig.

Élete[szerkesztés]

Szegény sorsú földműves szülőktől származott; tanulását Marosvásárhelyen 1785-ben kezdte, ahonnan Teleki Sámuel kancellár támogatásával 1794-ben Bécsbe, 1795-ben a jénai s 1796-ban a göttingeni egyetemre ment. Hazatérte után 1797 őszén sáromberki, azután 1798 elején marosvásárhelyi pap lett. Ez év november 25-étől teológiai segédtanár, 1801-től 1836-ig a történelem és filológia tanára volt az ottani kollégiumban, amely hivatala mellé 1830-ban egyházi főjegyzővé, 1836-ban pedig szuperintendenssé (püspökké) választották. Nagyenyedre költözött, 1848 novemberében azonban a román szabadcsapatok közeledése elől Kolozsvárra menekült, sorsára hagyva a püspöki levéltárat, amely a város 1849. januári feldúlásakor elpusztult. Antal János utóbb visszaköltözött Marosvásárhelyre.

Közreműködött a Gecse Dániel-féle „emberszereteti intézet” megalapításában. 1842-ben új lelkészválasztási szabályzatot léptetett életbe, amellyel megszüntette az addigi anomáliákat. Lépéseket tett az erdélyi református egyház sérelmeinek orvoslására, de nem járt sikerrel. 1840-ben címerleveles nemességet kapott gyermekeivel együtt, amelyről azonban nem volt nagy véleménnyel: „nem tett minket e nemes levél se tekintélyesebbekké, se gazdagabbakká.” 1845-ben – az erdélyi református püspökök közül elsőként – királyi tanácsosi címet nyert. 1850-ben az erdélyi kormányzó Nagyszebenbe hívatta, ahol egyes értesülések szerint az egyház önkormányzatának feladására akarták rávenni; Ince János szászvárosi lelkipásztor szerint Antal „az eléadott tervet alá nem írta”. 1852-ben idős kora és gyenge egészsége miatt helyettes püspököt neveztek ki mellé. 1854-ben halt meg; temetésén veje, és egyben utódja a püspöki hivatalban, Bodola Sámuel mondott beszédet.

Hét gyermeke közül közül hat (négy lány és két fiú) érte meg a felnőttkort. Lányai református lelkészekhez mentek feleségül, egyik fia ügyvédi, a másik orvosi pályára lépett.

Munkái[szerkesztés]

Sírja a marosvásárhelyi református temetőben
  • Az életet bölcsen használó asszony (Gyászbeszéd Kabos Klára, Szutsáli Ferenczné felett.) Kolozsvár, 1812
  • Teleki József gróf felett tartott oratio 1817, Gernyeszegen
  • Gyászbeszéd gróf Teleki Sámuel felett Kolozsvár, 1825
  • Halotti beszéd gr. Toldalagi Zsigmondné felett (Marosvásárhely), 1831
  • Néhai orvos Gecse Dániel életrajza, ember szereteti intézete és annak rövid felvilágosítása. Marosvásárhely, 1840 (névtelenül)
  • Az erdélyi helv. vallást követők vallássérelmei. Nagyenyed, 1841
  • Kéziratban: Közép idő históriája (476–1492.) Karácsonyi prédikáczió ünnepi követek számára. A kollegium első százados ünnepén 1818. jun. 28. tartott beszéde. Gyermekkora története, irta 83 éves korában, versben.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]