Antal István (politikus, 1896)
Antal István (Kenderes, 1896. február 18. – Budapest, 1975. szeptember 5.) politikus, országgyűlési képviselő, igazságügy-, illetve vallás- és közoktatásügyi miniszter. Antal Lajos (1902-1973) belgyógyász, főorvos, egyetemi magántanár testvére.
Élete [szerkesztés]
Kenderesen született, innen ismerte Horthy Miklóst, aki ugyancsak ebben a faluban született és tengernagyként néha hazajárt. Az első világháborúban besorozták katonának, a frontról hazatérve különböző szélsőjobboldali diákszervezetekben töltött be vezető szerepet. Előbb megalapította a Piros-fehér Blokkot, amely egy, Károlyi Mihály kormánya és a Tanácsköztársaság ellen működő szervezet volt, majd a Turul Szövetség egyik vezetője lett, innen ismerte meg Kolosváry-Borcsa Mihályt.
Elvégezte a jogi egyetemet, majd Gömbös Gyula miniszterelnök sajtófőnöke lett, később pedig az Igazságügyi Minisztérium államtitkára lett. 1942-ben tagja lett a Kállay-kormánynak, mint tárca nélküli nemzetvédelmi propagandaminiszter. A németek oldalán vívott háború mellett agitált, teljes sikerrel. A német megszállás után a Sztójay-kormányban az igazságügy-, illetve a vallás- és közoktatásügyi miniszteri pozíciókba nevezték ki, amit egészen 1944. július 29-éig viselt. Ez idő alatt tevékenyen részt vett az újabb zsidótörvények megalkotásában és bevezetésében. A nyilas hatalomátvételt követően már nem töltött be politikai szerepet, sőt egy rövid időre börtönbe is került, mert bírálta Szálasi Ferenc szellemi képességeit.
A háború után népbíróság elé került és kötél általi halálra ítélték, de nem végezték ki Rákosi Mátyás személyes közbenjárására, hanem ítéletét életfogytiglanra módosították. 1960-ban kiengedték a börtönből, haláláig visszavonultan élt. Megírta emlékiratait, amelyet azonban csak a rendszerváltás után, 2004-ben adtak ki. 1975-ben halt meg.
