Antagonímia
Az antagonímia (más néven kontronímia) az a jelenség, amikor egyazon szó két, egymásnak ellentmondó jelentésben is használatos. Az ilyen szavakat antagonimáknak, ill. kontronimáknak nevezzük.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Létrejötte, típusai
Létrejöttének többféle oka lehet:
- használatbeli (szemantikai, pragmatikai) eltolódás
- népetimológia, téves szóértelmezés
- negatív értékű szavak használata pozitív tartalmak intenzívebb kifejezésére (főleg a szlengben)
- többféle származtatás egybeesése
- stb.
Külön altípust alkotnak köztük azok a szavak, amelyeknél a két ellentmondó jelentés nem egy időben, hanem különböző nyelvállapotokban léteztek, vagyis ahol a szavak időközben ellenkező pólusú jelentésbe csaptak át (l. alább).
[szerkesztés] Ismertebb példái a latinban
Nevezetes példája a latin sacer/sacra/sacrum, amelynek jelentése szent és átkozott. Finály Henrik ezt írja latin–magyar szótárában magyarázatképpen a második jelentéskör bevezetésekor: „minthogy az istenségnek szentelt áldozatbarom egyszersmind halálra volt szánva”.[1] A kettős használat gyökere az etimológiában keresendő: a sacer a secerno (elkülönít) ige gyökével van rokonságban, a megszentelt dolgok ugyanis ki vannak véve az emberi használat köréből, és egy másik dimenzióhoz tartoznak, ugyanígy az elátkozott dolgok. Megjegyzendő, hogy a magyar átkoz korábbi formája ugyancsak *áldkoz, azaz gyökében azonos az áldani gyökével.
Másik példája a latinban az altus/alta/altum, amelynek jelentése magas és mély egyaránt lehet[2] – itt azonban megfigyelhető, hogy a két jelentés ritkán ütközik, mert például a hegy csak magas lehet, mély nem; a tenger viszont csak mély lehet, magas nem; a hang ugyanakkor magas és mély is egyaránt lehet. Megjegyzendő, hogy ez az antagonímia csak más nyelvek logikája alapján számít annak, latinul egyáltalán nem: ugyanis az altus jelentésében a gondolkodás az amplitúdóra koncentrál, nem pedig az irányra. Az altus voltaképpen azt fejezi ki, hogy a távolság nagy, nem pedig azt, hogy felfelé vagy lefelé nagy, ezért jelenthet egyszerre magasat és mélyet. Ez tehát nem antagonímia a latinban, antagonímia viszont a magyar gondolkodás szerint.
[szerkesztés] Példái a magyarban
|
|
- *: Példák az akar nem szándékra vonatkozó jelentésére: „… el akart hervadni, szabad-e locsolni?”, „azért jött ki a konyhába, mert már éhen akart halni”.
Ide sorolhatók az iróniának a köznyelvben elterjedt, akár lexikalizálódott formái is. Ezek közül némelyekben a hagyományos jelentés is megmaradt, mások viszont az adott fordulatban csak a szótári jelentéssel ellenkező értelemben használhatók:
- csak és csupán (jelentésük a kisebbítés mellett lehet ez is: ’nagyon sok; minden, az összes’)
- nagy ügy (a nagy jelentése itt: ’apró, elenyésző’)
- Volt egy kis afférom. (a kis jelentése itt: ’számottevő’)
- Na, jól nézek ki! (a jól jelentése itt: ’rosszul, borzasztóan’)
- De rossz! (a rossz jelentése bizonyos viccekre értve: ’jó’)
- stb.
[szerkesztés] Történeti jellegűek
Az alábbiak némelyikében az újabb jelentés gyakorlatilag kiszorította a történetit; más szavak viszont mindmáig élnek és használatosak a hagyományos jelentésükben, és emellett bukkan fel alkalmilag az ellenkező jelentés. Az előbbi eset inkább nyelvtörténeti érdekesség, az utóbbi viszont figyelmet érdemelhet a nyelvhelyesség szempontjából.
|
|
[szerkesztés] Példák más nyelvekben
A francia terrible jelenthet ’borzasztó’-t és ’borzasztó jó’-t egyaránt.[4]
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Források
- ↑ A sacer címszó Finály Henrik szótárából
- ↑ Az altus címszó Finály Henrik szótárából
- ↑ A példák forrása: Tótfalusi István Kis magyar nyelvklinika, Anno Kiadó Bt., Budapest 1999, ISBN 963-9199-70-2, 51–56. o.
- ↑ Ce n'est pas terrible (About.com)

