Antagonímia

Az antagonímia (más néven kontronímia) az a jelenség, amikor egyazon szó két, egymásnak ellentmondó jelentésben is használatos. Az ilyen szavakat antagonimáknak, ill. kontronimáknak nevezzük.

Létrejötte, típusai

Létrejöttének többféle oka lehet:

• használatbeli (szemantikai, pragmatikai) eltolódás
• népetimológia, téves szóértelmezés
• negatív értékű szavak használata pozitív tartalmak intenzívebb kifejezésére (főleg a szlengben)
• többféle származtatás egybeesése
• stb.

Külön altípust alkotnak köztük azok a szavak, amelyeknél a két ellentmondó jelentés nem egy időben, hanem különböző nyelvállapotokban léteztek, vagyis ahol a szavak időközben ellenkező pólusú jelentésbe csaptak át (l. alább).

Ismertebb példái a latinban

Nevezetes példája a latin sacer/sacra/sacrum, amelynek jelentése szent és átkozott. Finály Henrik ezt írja latin–magyar szótárában magyarázatképpen a második jelentéskör bevezetésekor: „minthogy az istenségnek szentelt áldozatbarom egyszersmind halálra volt szánva”. A kettős használat gyökere az etimológiában keresendő: a sacer a secerno (elkülönít) ige gyökével van rokonságban, a megszentelt dolgok ugyanis ki vannak véve az emberi használat köréből, és egy másik dimenzióhoz tartoznak, ugyanígy az elátkozott dolgok. Megjegyzendő, hogy a magyar átkoz korábbi formája ugyancsak *áldkoz, azaz gyökében azonos az áldani gyökével.

Másik példája a latinban az altus/alta/altum, amelynek jelentése magas és mély egyaránt lehet – itt azonban megfigyelhető, hogy a két jelentés ritkán ütközik, mert például a hegy csak magas lehet, mély nem; a tenger viszont csak mély lehet, magas nem; a hang ugyanakkor magas és mély is egyaránt lehet. Megjegyzendő, hogy ez az antagonímia csak más nyelvek logikája alapján számít annak, latinul egyáltalán nem: ugyanis az altus jelentésében a gondolkodás az amplitúdóra koncentrál, nem pedig az irányra. Az altus voltaképpen azt fejezi ki, hogy a távolság nagy, nem pedig azt, hogy felfelé vagy lefelé nagy, ezért jelenthet egyszerre magasat és mélyet. Ez tehát nem antagonímia a latinban, antagonímia viszont a magyar gondolkodás szerint.

Példái a magyarban

ajándék pénzért vett termék ingyen kapott/adott tárgy akar szándékszik valamit tenni szándéka ellenére, önkéntelenül történik vele valami* előre a vége felé az eleje felé bonyolít bonyolultabbá tesz, összekuszál (a hivatalos nyelvben) elintéz, megold bombasztikus üres, fellengzős, álságos, talmi (a bulvárnyelvben) lenyűgöző, fantasztikus

durva ellenszenves, nem kívánatos (a szlengben) lenyűgöző, kívánatos odavan kétségbe van esve (~ vmiért) rajong vmiért biztos bizonyos nem biztos, csak valószínű, feltételezett pár 1 ember, aki valakihez való 2 ember, akik együtt vannak valamennyi (hangsúlytalanul) néhány, egy-kettő (a választékos nyelvben, hangsúlyosan) mind, az összes

*: Példák az akar nem szándékra vonatkozó jelentésére: „… el akart hervadni, szabad-e locsolni?”, „azért jött ki a konyhába, mert már éhen akart halni”.

Ide sorolhatók az iróniának a köznyelvben elterjedt, akár lexikalizálódott formái is. Ezek közül némelyekben a hagyományos jelentés is megmaradt, mások viszont az adott fordulatban csak a szótári jelentéssel ellenkező értelemben használhatók:

• csak és csupán (jelentésük a kisebbítés mellett lehet ez is: ’nagyon sok; minden, az összes’)
• nagy ügy (a nagy jelentése itt: ’apró, elenyésző’)
• Volt egy kis afférom. (a kis jelentése itt: ’számottevő’)
• Na, jól nézek ki! (a jól jelentése itt: ’rosszul, borzasztóan’)
• De rossz! (a rossz jelentése bizonyos viccekre értve: ’jó’)
• stb.

Történeti jellegűek

Az alábbiak némelyikében az újabb jelentés gyakorlatilag kiszorította a történetit; más szavak viszont mindmáig élnek és használatosak a hagyományos jelentésükben, és emellett bukkan fel alkalmilag az ellenkező jelentés. Az előbbi eset inkább nyelvtörténeti érdekesség, az utóbbi viszont figyelmet érdemelhet a nyelvhelyesség szempontjából.

elérti megérti, helyesen érti [történetileg] félreérti [jelenleg] eredő eredmény [hagyományosan] eredet, forrás [újabban a sajtónyelvben alkalmilag] idejekorán a kellő időben [történetileg] túl korán [jelenleg] kies üde, változatos [hagyományosan] félreeső, kopár, terméketlen [újabban]

szanál talpra állít, rendbe hoz [eredetileg és legújabban ismét] lebont, felszámol [a 20-as évektől és a szocializmusban] tempós kimért, nyugodt, kényelmes [hagyományosan] fürge, gyors [újabban, esetenként] ural urának ismer el/szólít [történetileg] uralkodik vmin [jelenleg]

Példák más nyelvekben

A francia terrible jelenthet ’borzasztó’-t és ’borzasztó jó’-t egyaránt.

Lásd még

• Kacsabeszél