Antagonímia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az antagonímia (más néven kontronímia) az a jelenség, amikor egyazon szó két, egymásnak ellentmondó jelentésben is használatos. Az ilyen szavakat antagonimáknak, ill. kontronimáknak nevezzük.

Létrejötte, típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Létrejöttének többféle oka lehet:

  • használatbeli (szemantikai, pragmatikai) eltolódás
  • népetimológia, téves szóértelmezés
  • negatív értékű szavak használata pozitív tartalmak intenzívebb kifejezésére (főleg a szlengben)
  • többféle származtatás egybeesése
  • stb.

Külön altípust alkotnak köztük azok a szavak, amelyeknél a két ellentmondó jelentés nem egy időben, hanem különböző nyelvállapotokban léteztek, vagyis ahol a szavak időközben ellenkező pólusú jelentésbe csaptak át (l. alább).

Példái a magyarban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ajándék
pénzért vett termék
ingyen kapott/adott tárgy
  • akar
szándékszik valamit tenni
szándéka ellenére, önkéntelenül történik vele valami*
  • biztos
bizonyos
nem biztos, csak valószínű, feltételezett
  • bombasztikus
üres, fellengzős, álságos, talmi
(a bulvárnyelvben) lenyűgöző, fantasztikus
  • bonyolít
bonyolultabbá tesz, összekuszál
(a hivatalos nyelvben) elintéz, megold
  • durva
ellenszenves, nem kívánatos
(a szlengben) lenyűgöző, kívánatos
  • előre
a vége felé
az eleje felé
  • gyengéje/gyenge pontja vkinek
ami nagyon közel áll valakihez (szereti)
ami nagyon távol áll valakitől (nem ért hozzá)
  • hisz
feltételez, vélelmez, gyanít
meggyőződéssel vall
  • kiemel
eltávolít, kitöröl
hangsúlyossá tesz, nyomatékosít
mesterséges tárgy, utánzat (pl. művirág)
kiváló munkával készített tárgy (pl. műbútor)
  • odavan
kétségbe van esve
(~ vmiért) rajong vmiért
  • pár
1 ember, aki valakihez való
2 ember, akik együtt vannak
  • valamennyi
(hangsúlytalanul) néhány, egy-kettő
(a választékos nyelvben, hangsúlyosan) mind, az összes
*: Példák az akar nem szándékra vonatkozó jelentésére: „… el akart hervadni, szabad-e locsolni?”, „azért jött ki a konyhába, mert már éhen akart halni”.

Ide sorolhatók az iróniának a köznyelvben elterjedt, akár lexikalizálódott formái is. Ezek közül némelyekben a hagyományos jelentés is megmaradt, mások viszont az adott fordulatban csak a szótári jelentéssel ellenkező értelemben használhatók:

  • csak és csupán (jelentésük a kisebbítés mellett lehet ez is: ’nagyon sok; minden, az összes’)
  • nagy ügy (a nagy jelentése itt: ’apró, elenyésző’)
  • Volt egy kis afférom. (a kis jelentése itt: ’számottevő’)
  • Na, jól nézek ki! (a jól jelentése itt: ’rosszul, borzasztóan’)
  • De rossz! (a rossz jelentése bizonyos viccekre értve: ’jó’)
  • stb.

Történeti jellegűek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbiak némelyikében az újabb jelentés gyakorlatilag kiszorította a történetit; más szavak viszont mindmáig élnek és használatosak a hagyományos jelentésükben, és emellett bukkan fel alkalmilag az ellenkező jelentés. Az előbbi eset inkább nyelvtörténeti érdekesség, az utóbbi viszont figyelmet érdemelhet a nyelvhelyesség szempontjából.

  • elérti
megérti, helyesen érti [történetileg]
félreérti [jelenleg]
  • eredő
eredmény [hagyományosan]
eredet, forrás [újabban a sajtónyelvben alkalmilag]
  • idejekorán
a kellő időben [történetileg]
túl korán [jelenleg]
  • kies
üde, változatos [hagyományosan]
félreeső, kopár, terméketlen [újabban]
  • szanál
talpra állít, rendbe hoz [eredetileg és legújabban ismét]
lebont, felszámol [a 20-as évektől és a szocializmusban]
  • tempós
kimért, nyugodt, kényelmes [hagyományosan]
fürge, gyors [újabban, esetenként]
  • ural
urának ismer el/szólít [történetileg]
uralkodik vmin [jelenleg][1]

Példák más nyelvekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismertebb példái a latinban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetes példája a latin sacer/sacra/sacrum, amelynek jelentése szent és átkozott. Finály Henrik ezt írja latin–magyar szótárában magyarázatképpen a második jelentéskör bevezetésekor: „minthogy az istenségnek szentelt áldozatbarom egyszersmind halálra volt szánva”.[2] A kettős használat gyökere az etimológiában keresendő: a sacer a secerno (elkülönít) ige gyökével van rokonságban, a megszentelt dolgok ugyanis ki vannak véve az emberi használat köréből, és egy másik dimenzióhoz tartoznak, ugyanígy az elátkozott dolgok. Megjegyzendő, hogy a magyar átkoz korábbi formája ugyancsak *áldkoz, azaz gyökében azonos az áldani gyökével.

Másik példája a latinban az altus/alta/altum, amelynek jelentése magas és mély egyaránt lehet[3] – itt azonban megfigyelhető, hogy a két jelentés ritkán ütközik, mert például a hegy csak magas lehet, mély nem; a tenger viszont csak mély lehet, magas nem; a hang ugyanakkor magas és mély is egyaránt lehet. Megjegyzendő, hogy ez az antagonímia csak más nyelvek logikája alapján számít annak, latinul egyáltalán nem: ugyanis az altus jelentésében a gondolkodás az amplitúdóra koncentrál, nem pedig az irányra. Az altus voltaképpen azt fejezi ki, hogy a távolság nagy, nem pedig azt, hogy felfelé vagy lefelé nagy, ezért jelenthet egyszerre magasat és mélyet. Ez tehát nem antagonímia a latinban, antagonímia viszont a magyar gondolkodás szerint.

További nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A francia terrible jelenthet ’borzasztó’-t és ’borzasztó jó’-t egyaránt.[4]
  • Az angol stroke főnévként ütést, csapást jelent, igeként (és olykor főnévként is) viszont simogatásra, cirógatásra utal.[5]
  • A kínai koji jelentheti azt is, hogy ’elmegy, nem rossz, megjárja’, és azt is, hogy ’szörnyű, borzasztó’.[6]
  • A kínai 觉 írásjegy csiao kiejtéssel alvást jelent, csüe ejtéssel viszont ébredést, észlelést, tudatosságot.[7]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]