Anna magyar hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Árpád-házi Anna (1226/271285 körül) magyar királyi hercegnő, házassága révén szlavón bánné és macsói hercegné.[megj 1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Árpád-házi Anna királyi hercegnő valamikor 1226 környékén jött világra IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária nikaiai császári hercegnő negyedik leányaként. Testvérei közül kettőt, Kinga és Margit hercegnőket szentté, másik nővéreit, Jolán hercegnőt és Konstancia hercegnőt pedig boldoggá avatták.

A tatárjárás alatt családjával Trau várába menekült. Miután Rosztiszláv halicsi fejedelem, nem tudván megszilárdítani a hatalmát Halicsban, 1243-ban csatát vesztett a tatárok ellen, szövetséget kötött a magyar uralkodóval. Ennek értelmében a fejedelem a magyar királyi udvarba költözött, ahol is a király óhajának megfelelően feleségül vette Anna hercegnőt. A házaspárnak számos gyermeke született:

Leánya és veje helyzetének biztosítása érdekében a király több fontos pozíciót is az egykori halicsi és csernyigovi fejedelemnek juttatott. IV. Béla király 1247-ben szlavón bánná és macsói herceggé tette meg vejét, rábízva ezzel a déli országrészt. Ezt és a feszült magyar–bolgár viszonyt kihasználva Rosztiszláv herceg felvette a bolgár cári címet is; azonban trónigényét a bolgárok sosem ismerték el. Férje 1262-ben bekövetkezett halála után az özvegyen maradt Anna hercegnő visszatért szüleihez, édesapja udvartartásába költözött gyermekeivel. Fiaira a király szintén jelentős pozíciókat osztott ki, míg leányai politikailag fontos házasságokat kötöttek külföldi uralkodókkal.

Az 1260-as években a magyar király és legidősebb fia, István herceg között elmérgesedett a helyzet, mely később háborúba torkollott. Anna hercegnő nem szívelte az öccsét, talán azért, mert a trónörökös annak idején elvette tőle a füzéri várat. A király és örököse között elhúzódó háborúskodás folyamán Anna hercegnő vált a királyi udvartartás István-ellenes tagjainak vezetőjévé. A hercegnő „fogta össze azokat a családtagokat, akik megértést tanúsító engedelmességgel és tisztelettel viseltettek az agg családfő és uralkodó iránt”.[1] Szintén nagy szerepe volt abban, édesapja bizalommal fordult a hercegnő veje, II. Ottokár cseh király felé, noha régebben a két uralkodó háborúban állt.

IV. Béla király a halála előtt a cseh uralkodó védelmébe ajánlotta Anna hercegnőt mint legkedvesebb leányát: „… legédesebb leányunkat, a Ti kedves anyátokat … ha hozzátok folyamodnának, atyailag öleljétek magatokhoz, tanáccsal és segítséggel gondoljatok reájuk alkalmas időben…”[1] A király 1270. május 3-i halálát követően az özvegy hercegnő kincstár értékesebb kincseivel együtt veje prágai udvarába menekült.[2] A hercegnő példáját édesapja egykori hívei is sorban követték: mindannyian tartottak az új uralkodó bosszújától. Anna hercegnő legidősebb fia például elveszítette macsói hercegi címét, mert édesanyja az elhunyt király pártjába tartozott. A hercegnő ekkor sérelmeivel IV. Orbán pápához fordult, sikertelenül. Öccse végül megegyezésre jutott a cseh királlyal, minek értelmében a kincsek a csehek birtokában maradhattak; ugyanakkor a cseh földre menekült bárókat ki kellett adniuk a magyar uralkodónak. 1273-ban Anna hercegnő visszakerült a magyar udvarba, ahol később mégis kibékült a királlyal: 1274–1275 között a macsói bánság kormányzói feladatait látta el. V. István beteg fiát és egyben tulajdon unokaöccsét, IV. László királyt saját maga ápolta 1275-ben.[3]

Árpád-házi Anna hercegnő valamikor 1285 után halt meg, ismeretlen helyen.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Anna magyar királyi hercegnő 1247–1248 között volt szlavón bánné, 1247–1262 között pedig macsói hercegné. 1274–1275 között mint macsói kormányzó működött.
  2. Ismert még Griffina néven is.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Almási; 146. oldal
  2. Bertényi; 166. oldal
  3. Bokor József (szerk.). Anna címszó, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2010. február 3. 
  4. Miroslav Marek: Arpad 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. május 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  5. Miroslav Marek: Rurikids 8 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. november 25. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  6. Miroslav Marek: Diessen 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. december 2. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  7. Miroslav Marek: Wittelsbach 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2005. január 20. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  8. Miroslav Marek: Wettin 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2005. január 20. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  9. Miroslav Marek: Geldern-Heinsberg (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. március 30. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  10. Miroslav Marek: The Laskaris family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2002. október 1. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  11. Miroslav Marek: The Angelos family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. december 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]