Anjouan-szigeti füleskuvik
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett       |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Otus capnodes (Gurney, 1889) |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Anjouan-szigeti füleskuvik témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Anjouan-szigeti füleskuvik témájú médiaállományokat. |
Az anjouan-szigeti füleskuvik (Otus capnodes) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Megjelenése [szerkesztés]
Az Anjouan-szigeti füleskuvikot eredetileg a madagaszkári füleskuvik (Otus rutilus) alfajaként írták le 1889-ben. Attól fő elkülönítő bélyege sötétebb színű tollazata, határozottabban kivehető fehér mintázat a vállat fedő tollakon, hosszabb szárnyai és a toll nélküli csüdje.
Testhossza 20-22 centiméter, szárnyainak hossza 17 centiméter. Két színváltozat ismert: a típuspéldánynál leírt sötétbarna és egy világosabb, rozsdabarnás színű.
Tollfülei nagyon rövidek, többnyire észre sem lehet venni őket a fejtollazatban.
Elterjedése, élőhelye [szerkesztés]
A faj kizárólag a Comore-szigetek Anjouan szigetén honos. A szigeten előforduló 500 és 800 méteres tengerszint feletti magasságban húzódó hegyi erdőség maradványfoltjainak lakója. Táplálkozásáról, életmódjáról és szaporodási szokásairól nincsenek adatok.
Természetvédelmi helyzete [szerkesztés]
_map.jpg)
Az első egyedet a fajból 1884-ben fogták Anjouan szigetén. Ezt követően 1886-ig összesen 31 egyedet gyűjtöttek be, melyeket ma Cambridge, London, New York, Norwich és Párizs természettudományi múzeumaiban őriznek. Ezek egyike alapján írta le a fajt Gurney 1889-ben. Ezt követően 1906-ben, majd 1907-ben is indítottak kutató-expedíciót a faj után, de ezek sikertelenek maradtak. Ezt követően Constantine Walter Benson, brit ornitológus kutatott a faj után a szigeten 1959-ben, de ő sem bukkant a faj nyomára. Egészen 1992-ig úgy tűnt, hogy e bagolyfaj kihalt. 1992 júniusában aztán a fajt újra felfedezték egy aprócska erdőfoltban Lingoni közelében.
Pontos állományai ma sem ismertek. 1995-ben egy állományszámlálás során 96 egyedet találtak, 1999-ben Roger J. Safford, ornitológus szerint nagyjából 200 pár élhetett belőle.
Az Anjouan-szigeti füleskuvik egy apró, nagyjából 120 km²-es területen fekvő, több szétforgácsolódott erdőfoltból álló maradvány hegyi erdőségben fordul elő a sziget délnyugati részén. Ezen erdőfoltokat továbbra is veszélyezteti a mezőgazdasági célú erdőirtás.
Emellett több behurcolt növényfaj, mint például a Rubus rosifolius is megnehezíti az erdőfoltok természetes felújulását, valamint a szigeten meghonosodott házi patkányok általi predációs hatás is nehezíti a populáció fennmaradását. Emellett a szigetre lecsapó ciklonok is tovább csökkenthetik a madarak számát.
A madarak egy részének áttelepítése a szigetcsoport más részeire sem lehetséges, mivel a másik kettő szigeten egy-egy csak ott előforduló füleskuvik faj él és a hibridizáció elkerülése mindkét, szintén veszélyeztetett fajnál elkerülendő.
Mindezen tényezők (a fajnál meglevő nehezen ellenőrizhető, de mindenképpen alacsony egyedszám, valamint a fennmaradásának számos kockázati tényezője) miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „kihalóban” kategóriába sorolja a fajt.
Forrás [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Anjouan-Zwergohreule című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 8.)
