Anheszenamon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anheszenamon
Anheszenpaaton, Anheszenaton
ˁnḫ=s-n ỉmn / ˁnḫ=s-n p3 ỉtn
Előd
Egyiptomi királyné
Utód
Meritaton
XVIII. dinasztia
Teje

Ankhesenpaaten-StatuetteHead BrooklynMuseum.png

Hieroglifa
i mn
n
S34 S29
n

Anheszenamon
i t
n
ra
S34 S29
n
G40

Anheszenpaaton
Apja Ehnaton
Anyja Nofertiti
Férje Tutanhamon
Gyermekei Anheszenpaaton Ta-serit (?)
két halva született gyerek

Anheszenamon (Anheszenpaaton; i. e. kb. 1351 – i. e. 1321 után) egyiptomi királyné a XVIII. dinasztia vége felé; Ehnaton és Nofertiti lánya, Tutanhamon felesége.

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ehnaton és Nofertiti hat lánya közül harmadikként született Ehnaton uralkodásának 4. vagy 5. évében, vagy Thébában, vagy már az apja által alapított új fővárosban, Ahet-Atonban. Eredeti neve, az Anheszenpaaton („az ő élete Atoné”) több családtagjához hasonlóan Aton napistenre utal, kinek kultuszát Ehnaton igyekezett kizárólagossá tenni Egyiptomban.

Anheszenpaaton elsőként az Ahet-Aton területét kijelölő határkősztélék némelyikén tűnik fel, itt látszik, hogy alakját később vésték szülei és nővérei (Meritaton és Maketaton) mögé,[1] neve pedig rövidebb formájában, Anheszenatonként szerepel, az isten neve előtti névelőt jelentő, madár alakú pa hieroglifa kihagyásával.[2]

Maja kincstárnok ahet-atoni sírjában Anheszenpaaton a legkisebb hercegnő, akit ábrázolnak, húgai még nem szerepelnek a képeken.[3] A korszak építményeinek datálásában sokat segít, hogy a királyi pár lányai közül hányan szerepelnek a királyi családot ábrázoló képeken, ezek alapján meghatározni valakinek az életkorát azonban nehéz, mivel – feltehetően a magas gyermekhalandóság miatt – a gyermekek nem jelentek meg azonnal a hivatalos ábrázolásokon.

Anheszenpaaton Ahet-Atonban nőtt fel, gyermekkoráról nem tudni részleteket, csak egyik dajkájának, Tiának a neve ismert.[4]

A 12. uralkodási évben Anheszenpaaton is részt vett azon az ünnepségen, melyet az idegen adók szemléje néven ismernek[5] és több nemesi sírban is megörökítettek. Ez az utolsó alkalom, hogy a királyi családot együtt ábrázolják. Az ezt követő három év leforgása alatt több családtag végleg eltűnik – Anheszenamon nővére, Maketaton, és két legkisebb húga, majd anyjuk, Nofertiti, és nagyanyjuk, Tije.[6] Valószínű, hogy ezekben az években járvány pusztított. Anyja halála után Anheszenpaaton Egyiptom második legmagasabb rangú nője lett nővére, Meritaton után;[7] a Maru-Atonban kettejük neve váltja fel Kiáét, Ehnaton mellékfeleségéét, aki talán meghalt vagy kegyvesztetté vált.

Ehnaton, Nofertiti és három legidősebb lányuk: Meritaton (az apja ölében), Maketaton (az anyja ölében), Anheszenpaaton (az anyja vállán).

Egy Hermopoliszban 1938-ban felfedezett felirat említi Anheszenpaaton lányát, Anheszenpaaton Ta-seritet („a kisebbik Anheszenpaaton”), aki a 16. vagy 17. évben születhetett. Hogy ki lehetett a gyermek apja, kérdéses. Egyes feltételezések szerint apja, Ehnaton vette feleségül három vagy négy legidősebb lányát[8][9][10]; az is lehet azonban, hogy a társuralkodó Szemenhkaré vette feleségül a legidősebb hercegnő, Meritaton után annak húgát is. Az sem bizonyított, hogy Anheszenpaaton Ta-serit valóban Anheszenpaaton lánya volt, mivel csak olyan ábrázolásokon tűnik fel Anheszenpaatonnal, amelyek eredetileg Kiát és ismeretlen nevű lányát ábrázolták,[11] ez alapján elképzelhető, hogy Kia gyermeke volt, de az is, hogy fiktív személy, aki csak azt a célt szolgálta, hogy Kia lánya nevét felülírják.[12]

Királynéként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy Al-Asmuneinben talált töredék már apja életében összefüggésbe hozza Anheszenpaatont féltestvérével, Tutanhatonnal; valószínűleg már Ahet-Atonban házasok voltak.[13] Ehnaton halála után utódja, Szemenhkaré kevesebb, mint egy évig uralkodott csak; vele együtt felesége, Meritaton is eltűnt a történelem színpadjáról, és Tutanhaton került trónra. Ezzel egyidőben zajlott Ehnaton kudarcot vallott reformjainak felszámolása. Az ifjú uralkodópár elhagyta Ahet-Atont, a 3. vagy 4. évben pedig megváltoztatták a nevüket is, ezzel is jelezve, hogy visszatérnek a régi valláshoz; új nevükben – Tutanhamon és Anheszenamon – a korábbi főisten, Ámon neve váltja fel Atonét.[14]

Tutanhamonnak és Anheszenamonnak nem születtek élő gyermekeik, aminek feltehetőleg genetikai okai voltak: a XVIII. dinasztia királyi családjának tagjai ekkor már nemzedékek óta egymás közt házasodtak; Anheszenamon szülei unokatestvérek voltak, Tutanhamon szülei a 2010-ben publikált vizsgálat szerint testvérek, maga Anheszenamon féltestvére volt Tutanhamonnak.[15] A fiatal fáraó sírjában két lánymagzat bebalzsamozott holttestét találták meg, egyikük a terhesség 4., másikuk a 7. hónapjában születhetett holtan. Ők valószínűleg a királyi pár gyermekei voltak. A 2008-as DNS-vizsgálatok megerősítik, hogy Tutanhamon gyermekei voltak.[16] 2010-ben újabb DNS-vizsgálatok megállapították, hogy a két gyermek anyja a Királyok völgye 21 sírban talált két múmia egyike, aki esetlegesen Anheszenamon, bár személyazonossága bizonyításához még nincs elég adat.[15]

Tutanhamon halála után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tutanhamon és Anheszenamon egy elefántcsont-ládika fedelén

Tutanhamon uralkodásának 10. évében váratlanul meghalt, örökös nélkül hagyva az országot, melyet a Hettita Birodalom részéről erősen növekvő veszély fenyegetett. A trónra több jelentkező is akadt, egyikük Horemheb tábornok volt, a másik pedig Ay, aki a feltételezések szerint Nofertiti apja, így Anheszenamon nagyapja volt; a gyermekkorú Tutanhamon helyett eddig is ők kormányoztak. Lehetséges, hogy Anheszenamon volt az a hettita évkönyvekben Dahamunzu néven említett királyné, aki a hettita király egyik fiát kérte férjül, mivel nem volt fia, és nem akart egy szolgájához feleségül menni.[17][18] A „hettita leveleket” azonban Nofertiti vagy Meritaton is írhatta; egyikük halálának időpontjára sincs ugyanis bizonyíték, a „férjem meghalt, fiam pedig nincsen” sorokat bármelyikük írhatta, a hettita feljegyzések pedig említik a levelek íróját, ami nem személynév, hanem az egyiptomi ta hemet neszu („a király felesége”) cím fonetikus átírása, ezt a címet pedig mindketten viselték. Ezenkívül az egyiptomi és a hettita történelem fejezetei nem mindenhol állíthatóak párhuzamba, így a hettita levelek keletkezhettek akár közvetlenül Ehnaton vagy Szemenhkaré halála után is.

A hettita király elküldte fiát, Zannanzát, őt azonban út közben meggyilkolták. Tutanhamont végül Ay követte a trónon, aki vagy társuralkodóvá vált Anheszenamon mellett, vagy összeházasodtak,[19] az utóbbira szolgáló egyetlen bizonyíték egy pecsétgyűrű, mely mindkettejük kártusát viseli, és ez jelenthet akár társuralkodást is.[20] Ay sírjában említés sem esik Anheszenamonról, csak az első feleségről, Tejéről. Horemheb pedig Mutnedzsmetet vette feleségül, aki feltehetően Ay lánya volt.

Ezt követően Anheszenamon eltűnt a történelemből,[21] sírhelye ismeretlen. Nem tudni, mi történt a húgaival és a lányával, így Anheszenamonnal feltehetően lányágon is kihalt a XVIII. dinasztia (bár Ayt és Horemhebet házassági kapcsolataik révén még ide szokták sorolni.)

Feltételezett sírja és múmiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Királyok völgye 2005-ben felfedezett sírjában (KV63), mely stílusa alapján a XVIII. dinasztia idejének végére datálható, agyagpecséteken a pa-aton névrészletet találták, ami lehet Anheszenpaaton nevének töredéke is. A sírt nem használták temetkezésre, csak raktárként, bár elképzelhető, hogy Anheszenamon számára készült.

A 2010 februárjában múmiákon végzett DNS-vizsgálat eredményeként feltételezhető, hogy a Királyok völgye 21 sírban talált két női múmia egyike, a KV21a jelű, Anheszenamon múmiája, a másik pedig egy testvéréé. A KV21a múmia minden bizonnyal a királyi család tagja és a Tutanhamon sírjában talált két csecsemőmúmia anyja, és mivel Tutanhamonnak más felesége nem ismert, ez lehet Anheszenamon; viszont a KV55-ben talált férfimúmia, melyet Ehnatonként azonosítottak, nem lehet az apja. Így a két fennálló lehetőség: vagy a KV21a múmia nem Anheszenamon, hanem Tutanhamon egy másik, eddig ismeretlen felesége, vagy pedig a KV55 múmia mégsem Ehnaton, hanem egy fivére, esetleg Szemenhkaré.[15]

Címei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anheszenamon élete során használt címei: Nagy királyi hitves (ḥm.t-nỉswt wr.t), A király szeretett felesége (ḥm.t-nỉswt mrỉỉt=f), A Két Föld úrnője (nb.t-t3.wỉ), Alsó- és Felső-Egyiptom asszonya (ḥnwt-šmˁw-mḥw), Örökös hercegnő (ỉrỉỉ.t-pˁt), Nagy tiszteletben álló (wr.t-ḥzwt), Édes szeretetű (bnr.t mrwt), A kegyelem úrnője (nb.t-ỉm3.t), A szeretet úrnője (nb.t-mrwt), A szeretet úrnője (nḏm.t-mrwt), A király nagy, szeretett lánya (z3.t-nỉswt-wr.t mrỉỉ.t=f),[22] A király szeretett, vér szerinti lánya (z3.t-nỉswt-n.t-ẖt=f mrỉỉ.t=f).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Desroches-Noblecourt, Christiane. Tutanhamon – Egy fáraó élete és halála, ford. Kákosy László, Budapest: Corvina. ISBN 963-13-2205-X (1985) , p.83
  2. Aldred, Cyril. Akhenaten, King of Egypt. London: Thames and Hudson. ISBN 0-500-27621-8 (1991) , p.45
  3. Aldred, op.cit., p.187
  4. Tyldesley, Joyce. Nefertiti – Egyiptom Napkirálynője. Debrecen: Gold Book. ISBN 963-9437-01-8 (2000) , p.113
  5. Desroches-Noblecourt, op.cit., p.121
  6. Aldred, op.cit., p.289
  7. Aldred, op.cit., p.288
  8. Aldred, op.cit., p.287
  9. Desroches-Noblecourt, op.cit., p.130
  10. Tyldesley, op.cit., p.210
  11. Tyldesley, op.cit., p.215
  12. Dodson–Hilton, op.cit., p.148
  13. Zahi Hawass: King Tut was the son of Akhenaten. Al-Ahram Weekly, Issue No. 929, 8 - 14 January 2009
  14. Kákosy László. Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest: Osiris (2003). ISBN 963-389-497-2  ISSN 1218-9855, p.152
  15. ^ a b c Zahi Hawass et al.: Ancestry and Pathology in King Tutankhamun's Family. In: The Journal of the American Medical Association, Vol. 303 No. 7, February 17, 2010
  16. ScienceDaily.com
  17. Aldred, op.cit., pp.297-298
  18. Desroches-Noblecourt, op.cit., pp.218-219
  19. Aldred, op.cit., p.298
  20. Desroches-Noblecourt, op.cit., p.221
  21. Desroches-Noblecourt, op.cit., p.222
  22. Grajetzki, Wolfram. Ancient Egyptian Queens: A Hieroglyphic Dictionary. London: Golden House Publications. ISBN 0-9547218-9-6 (2005) , p.64