Angyalgyökér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angyalgyökér
Réti angyalgyökér (Angelica palustris)
Réti angyalgyökér (Angelica palustris)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Nemzetség: Angelica
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Angyalgyökér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Angyalgyökér témájú kategóriát.

Az angyalgyökér (Angelica) a zellerfélék családjába tartozó, kb. 50 fajt számláló növénynemzetség.

Ismertebb fajok[szerkesztés]

  • Orvosi angyalgyökér (Angelica archangelica);
  • a réti angyalgyökér (Angelica palustris) láprétek, nyírlápok ritka, fokozottan védett növénye, szára élesen bordázott, levelei durván fogasak. Természetvédelmi értéke 100.000 Ft.
  • Az erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris) élőhelyei a nedves rétek, láperdők. Feltűnő zöldes fehér ernyős virágokkal, hengeres szárral, bordázatlan, fűrészfogas levelekkel különböztethető meg az orvosi angyalgyökértől.
  • A kínai angyalgyökér (Angelica sinensis) avagy Dong Quai Kínában, Koreában és Japánban honos, illatos gyógynövény. Hírneve a ginszengét közelíti: a legfőbb, "minden célra alkalmas" női erősítő gyógynövénynek tekintik. Alkalmas szinte minden nőgyógyászati panasz kezelésére – a szabálytalan menstruációtól a hormonális változások által okozott menopauzális tünetekig. E, A és B12 vitamint tartalmaz. Legalább hatféle értágító és görcsoldó kumarin-származékot különítettek el benne. Illóolajai közt ligusztilid, butilftalid és számos kevésbé lényeges alkotóelem található. A kínai angyalgyökérben ferulsavat (ez egy viszonylag újonnan felfedezett antioxidáns) és különféle poliszacharidokat is találtak. Ezek megelőzik a görcsöket, gátolják a véralvadást, ellazítják a hajszálereket. Kimutatták, hogy a Dong Quai kiegyensúlyozza az ösztrogén-aktivitást. A gyökér Magyarországon étrend-kiegészítőkben korlátozottan alkalmazható, amennyiben a napi maximális bevitel 3 g és (a fototoxikus hatású) furokumarin-tartalma kisebb mint 1,5 mg; a termékek csomagolásán fel van tüntetve, hogy gyerekek, terhes és szoptató anyák nem fogyaszthatják.[1][2]

Fajlista[szerkesztés]

Angelica sinensis kémiai összetétele[szerkesztés]

A növény minősítése szempontjából kiemelt tartalomanyag: illóolajok (0,4–0,7%)

Illóolajok[5] (alkil-ftalidok): ligusztilid, (Z)-ligusztilid, (Z)-6,7-epoxi-liguszilid, angelicid, (Z)-butilidénftalid, butil-ftalid, 2,4-dihidroxi-ftalid anhidrid

Terpének: β-kadinén, karvakrol és cisz-β-ocimén, α−pinén, β-pinén, limonén, szabinén, kamfén, citronellil-acetát, 3-metil-2-oktén

Nem illó összetevők:

Fenilpropanoidok: (E)-ferulsav, koniferil-ferulát

Benzenoidok: valerofenon-o-karbonsav, vanillinsav

Kumarinok, furokumarinok: angelol G, angelikon, umbelliferon, osztol, arhangelicin, bergaptén, bergaptén, imperatorin, izoimperatorin, oxipeudecanin, pszoralén, osztrutol,

Egyéb tartalomanyagok: nikotinsav, borostyánkősav, vitaminok (pl.: A, B1, B12, E, biotin), nyomelemek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az étrend-kiegészítőkben alkalmazásra nem javasolt növények, növényi részek listája. Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet. (Hozzáférés: 2013. október 22.)
  2. Dong quai. University of Maryland Medical Center. (Hozzáférés: 2013. október 22.)
  3. a b c d e f g h Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 32., 300. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  4. Pimenov, M. G.; Leonov, M. V. (2004). „The Asian Umbelliferae Biodiversity Database (ASIUM) with Particular Reference to South-West Asian Taxa” (PDF). Turkish Journal of Botany 28, 139–145. o. [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 30.)  
  5. Illóolajok

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Angelica című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]