Angyalcápa

Angyalcápa
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes) Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii) Rend: Angyalcápa-alakúak (Squatiniformes) Család: Angyalcápafélék (Squatinidae) Nem: Squatina Faj: S. squatina
Tudományos név
Squatina squatina (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Squalraia acephala de la Pylaie, 1835 Squalraia cervicata de la Pylaie, 1835 Squalus squatina Linnaeus, 1758 Squatina angelus Blainville, 1825 Squatina angelus Gronow, 1854 Squatina europaea Swainson, 1839 Squatina laevis Cuvier, 1816 Squatina lewis Couch, 1825 Squatina vulgaris Risso, 1810
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Angyalcápa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Angyalcápa témájú médiaállományokat.

Az angyalcápa (Squatina squatina) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályába az angyalcápa-alakúak (Squatiniformes) rendjébe és az angyalcápafélék (Squatinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Atlanti-óceán északkeleti részén, délre a Kanári-szigetekig és Afrika (Nyugat-Szahara) partjaiig, a Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben honos. Országok szerinti előfordulása:Albánia,Algéria, Belgium, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Dánia, Egyiptom, Franciaország (Korzika), Grúzia, Németország, Görögország, Írország, Izrael, Olaszország (Szardínia), Mauritánia, Montenegró, Hollandia, Norvégia, Portugália, Románia, Oroszország, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Szíria, Tunézia, Törökország, Ukrajna, az Egyesült Királyság, Nyugat-Szahara. A kontinentális talapzat (self) fenéklakója, mintegy 150 méteres mélységig. Félsós környezetben is megél, ezért folyótorkolatok közelében is megtalálható. Populációinál évszakos észak-déli vándorlás figyelhető meg.

Taxonómiája

Besorolását már a binomális nomenklatúra bevezetője, Carl von Linné elvégezte a Systema Naturae 1758-es tizedik kiadásában. Nála még Squalus squatina néven szerepelt. 1806-ban André Duméril az összes angyalcápa összefoglaló neveként hasznáta a Squatina genusnevet.

Megjelenése

A nőstény testhossza 2,4 méter, a hímek 1,8 méterre nőnek. Az eddig ismert legnagyobb példány 80 kg-os tömegű volt. A test elülső része széles és lapos, a hátsó rész vaskos, izmos. A szem feltolódott a koponya tetejére. Alatta helyezkedik el az öt kopoltyúrés. A páros úszók (mellkasi és kismedencei uszonyok) nagyok, laposak. Két hátuszonya van. A cápák közt szokatlan módon a farokúszó alsó lebenye hosszabb, mint a felső. A hát középvonalában időnként tüskesor van.

Fogai kicsik, tűszerűek és kevéssé differenciáltak.

Színe szürke, vöröses vagy barnás.

Életmódja

Általában mozdulatlanul fekszik a tengerfenéken, vagy a homokjában elrejtőzve les zsákmányára, amely halakból, rákokból, és különféle puhatestűekből áll, kedvenc táplálékai a laposhalak. Éjszaka aktívabb.

Lesből vadászik

Szaporodása

Ovovivipar, vagyis elevenszülő, mint sok más cápafaj. Az összes többi angyalcápafélétől megkülönbözteti az a tulajdonsága, hogy a jobboldali petefészke több embriót termel, mint a másik. Az ovuláció gyakorisága nem ismert kellő pontossággal, a jelenlegi adatok alapján méretfüggő. A szülési időszak az elterjedési terület déli részén decembertől februárig tart, északra haladva ez későbbre tolódik, a Brit-szigeteknél már július. Az újszülöttek 24-30 cm hosszúságúak.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. december 26.)
• Fishbase.org