Angonoka teknős

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Angonoka teknős
Astrochelys yniphora.jpg
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Teknősök (Testitudines)
Család: Szárazfölditeknős-félék (Testudinidae)
Nem: Astrochelys
Faj: A. yniphora
Tudományos név
Astrochelys yniphora
(Vaillant, 1885)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Angonoka teknős témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Angonoka teknős témájú kategóriát.

Paradisio tortue.JPG

Az angonoka teknős vagy ekevas teknős (Astrochelys yniphora vagy Geochelone yniphora) a hüllők (Reptilia) osztályába, a teknősök (Testudines) rendjébe és a szárazfölditeknős-félék (Testudinidae) családjába tartozó faj.

Rendszertani helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közeli rokonfaja a sugarasteknős (Geochelone radiata). A két fajt hosszú kutatás után 2007-ben helyezték vissza az Astrochelys nembe, ahová korábban tartoztak. Sokáig a közeli rokon Geochelone nembe sorolták mindkét fajt.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madagaszkár északnyugati részén honos. Tüskés bozótosokat és a füves részeket kedveli, de ártéri erdőkben is előfordul.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A testhossza 43 centiméter.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogságban levelekkel, fűfélékkel, zöldségekkel és gyümölcsökkel táplálkozik. A száraz időszakot faodvakban, vagy föld alatti üregekben inaktív állapotban tölti.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angonoka teknős egyike a legritkább teknősfajoknak a földön. Jelenlegi becsült állománya 100 és 400 egyed között lehet, melyek kizárólag egy 25×60 kilométeres területen fordulnak elő, Madagaszkár északnyugati részén.

Megritkulásának elsődleges oka az élőhelyek elvesztése (szántóföldek nyerése és tűzifa illetve bútorfa miatti erdőirtás) miatt van. Mióta megritkult a faj, intenzíven érdeklődnek utána külföldi (elsősorban nyugat-európai és észak-amerikai) hüllőtartók, így a megmaradt állományokat az illegális befogás is veszélyezteti. A fajt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „kihalással közvetlenül veszélyeztetett” kategóriába sorolja.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]