Angol megnyitás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a cikk a sakkjátszmák algebrai lejegyzését alkalmazza.
Chess zhor 26.svg
Chess zver 26.svg
a8 b8 c8 d8 e8 f8 g8 h8
a7 b7 c7 d7 e7 f7 g7 h7
a6 b6 c6 d6 e6 f6 g6 h6
a5 b5 c5 d5 e5 f5 g5 h5
a4 b4 c4 d4 e4 f4 g4 h4
a3 b3 c3 d3 e3 f3 g3 h3
a2 b2 c2 d2 e2 f2 g2 h2
a1 b1 c1 d1 e1 f1 g1 h1
Chess zver 26.svg
Chess zhor 26.svg

Az angol megnyitás az a megnyitás a sakkban, amely világos 1.c4 lépésével indul.

Szárnyi megnyitás, a húsz lehetséges nyitólépés közül a sakkstatisztikák szerint a negyedik legnépszerűbb. Világos a nyitólépéssel „bejelenti igényét” a d5 mező feletti ellenőrzésre, de az angol megnyitás gyakran megy át más megnyitásokba, ezért a rugalmas megnyitások közé sorolják.

Nevét Howard Staunton nem hivatalos angol sakkvilágbajnokról kapta, aki többek közt 1843-as Pierre Charles Fournier de Saint-Amant elleni mérkőzésén játszotta ezt a megnyitást. Kortársai nem különösebben figyeltek fel a megnyitásra, amely csak a 20. századtól vált népszerűvé. Ma olyan népszerű megnyitási fajta, amellyel klasszikus és hipermodern állások egyaránt elérhetők. Világbajnoki mérkőzésein szívesen használta Botvinnyik, Karpov és Kaszparov. 1972-ben Bobby Fischer azzal keltett feltűnést, hogy Borisz Szpasszkij elleni mérkőzésén a királygyalog megnyitásból az angol megnyitásba tért át.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az English Opening című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.