A magyar labdarúgó-válogatott 1953. november 25-i mérkőzése
| „Az évszázad mérkőzése” | ||||||||||||||
._A_big_wall_painting_at_a_Parking._-_Budapest_District_VII.,_Rumbach_Sebestyen_Street_6-10.JPG) | ||||||||||||||
| A mérkőzés végeredménye | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| A mérkőzés adatai | ||||||||||||||
| Dátum | 1953. november 25. | |||||||||||||
| Stadion | Wembley Stadion | |||||||||||||
| Város | London | |||||||||||||
| Játékvezető | Leo Horn (holland) | |||||||||||||
| Nézőszám | 105 000 | |||||||||||||
6 : 3[1] volt az eredménye annak a legendás labdarúgó-mérkőzésnek, amelyet a magyar futballválogatott vívott 1953-ban a londoni Wembley Stadionban az angol labdarúgócsapattal, és amelyen a magyarok legyőzték a kontinentális európai csapat ellen hazai pályán 90 éve veretlen Angliát.
Előzmények[szerkesztés]
Sebes Gusztáv már az olimpián lekötötte az Anglia elleni összecsapást. Ezt a párt első embere, Rákosi Mátyás nehezményezte, és ennek hangot is adott. A kapitány ezen akciója után kétséges volt, hogy az ország vezetése engedélyt ad a kiutazásra egy esetleges kudarc miatt.
| „ | Világosan írtam le a sérelmemet az angol mérkőzéssel kapcsolatban. Remegnem kellett, mert lekötöttem. Vád volt ellenem, hogy engedély nélkül kötöttem le. | ” |
– Sebes Gusztáv feljegyzéseiből | ||
Végül a korábbi jó szereplés és az Aranycsapat képviselte propaganda mégis utat nyitott, hiszen a mérkőzést nem csak a két országban figyelték, hanem egész Európa és az akkori futballvilág.
Az angolok az „évszázad mérkőzésének” hirdették ezt a találkozót, ahol két világ, két futballnagyhatalom, a múlt játékstílusa az újítók, a sportág kitalálói és az olimpiai bajnok csapott össze az „angol oroszlánok” és a „mágikus magyarok”.
A magyar csapat felkészülése rendkívül precízen zajlott. Kiszűrték az ellenfél taktikájának előnyeit és hátrányait. Olyannyira fontosnak érezték ezt a mérkőzést, hogy a Wembley Stadion paramétereit átmodellezték a Vasas pályára, hogy a játékosok még jobban szokják a kinti körülményeket.
Keretek[szerkesztés]
megjegyzés: A táblázatokban szereplő adatok a mérkőzés előtti állapotnak megfelelőek.
Az Angliába kiutazó magyar keret tagjai.[2]
Az összeállítások[szerkesztés]
első sor: Lantos Mihály, Puskás Ferenc, Grosics Gyula
hátsó sor: Lóránt Gyula, Buzánszky Jenő, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Zakariás József, Czibor Zoltán, Bozsik József, Budai II. László
Anglia 
|
3–6 |  Magyarország
|
|---|---|---|
Sewell  14'Mortensen 38'Ramsey 57' (11-esből)
|
(2–4) |
Hidegkuti 1' 22' 53' Puskás 25' 29'Bozsik 50'
|
Wembley Stadion, London
Nézőszám: 105 000 Játékvezető: Leo Horn (holland) Asszisztensek: Johan Bronkhorst, Klaas Schipper (hollandok) |
|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A mérkőzés[szerkesztés]
Az összecsapás előtt pár nappal érkezett meg a csapat a szigetországba. A taktika az ellenfél lerohanása volt. Fontos szerepet kapott a csatársor folyamatos helyváltoztatása, ami segíthetett az ellenfél hátvédsorának szétzilálásában. Az angolok talán le is kezelték a magyar csapatot, a mérkőzés előtt be sem melegítettek intenzíven. Több mint százezer ember várta a helyszínen a mérkőzés kezdetét.
Már az első percben Bozsik labdaszerzéséből Hidegkutit indította, majd egy szóló után az első percben megszületett az első magyar gól. Az akció annyira váratlan volt, hogy a kapusnak mozdulnia sem volt ideje. Alig negyedóra múlva az angolok válaszoltak. Mortensen indította Sewellt, aki a bal alsó sarokba lőtt. A huszadik percnél járt a mérkőzés, amikor a bal oldalon Czibor száguldott fel. Beadása Puskást találta meg, aki Hidegkutinak adta tovább, aki ezzel a második gólját jegyezte ezután. A harmadik magyar gólt gyakran nevezik az „évszázad góljának”. Látványosan hozta fel a magyar csapat a labdát, Czibor laposan begurította az akció végén Puskásnak aki (később világhírű visszahúzós cselével) elfektette a becsúszó Wrightot, az ellenfél csapatkapitányát, a világ egyik legjobb hátvédjét, majd védhetetlenül bombázott a rövid felső sarokba (1–3). Bozsik huszonöt méterről szabadrúgást végezhetett el, amibe félúton Puskás beletette a lábát és az bepattogott az ellenkező kapufához (1–4). Az első félidőben még Mortensen révén szépített az angol válogatott (2–4).
A második félidőben, az 50. percben Puskás szedett össze egy felszabadító rúgást, Bozsik elé passzolt, aki a tizenhatoson kívülről a kapu jobb oldalán a léc alá lőtte a labdát (2–5). Három perccel később Puskás Hidegkutit hozta helyzetbe, aki góljával mesterhármast állított be (2–6). A végeredményt Ramsey állította be büntetőből (3–6).
| „ | Olyan erőnlétet láttunk a magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg...A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon - csak a magyart nem...Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban. | ” |
– Angol sajtóvélemény | ||
| „ | ...a magyaroktól nem volt szégyen kikapni. Megvallom el sem tudtam képzelni azt, hogy ilyen jó lehessen a magyar együttes... | ” |
– Billy Wright, az angol csapat kapitánya | ||
| „ | Sajnos a magyar játékosok nem engedték megmutatni a mieinknek, hogy tulajdonképpen mit is tudnak. Tanulságos volt számunkra a mérkőzés és nem szégyenlünk tanulni a tanítványoktól. A magyarok új elemeket vittek a labdarúgásba és ezzel jelentősen előbbre vitték a sportág fejlődését. | ” |
– Sir Stanley Rous, az Angol Labdarúgó Szövetség vezetője | ||
| „ | Olyan élmény volt ez a mérkőzés, amilyenben nagyon ritkán lehet része egy sportembernek. Már az olimpiai selejtezők során megjósoltam, hogy a magyarok nyerik az olimpiai bajnokságot. Megmondtam, hogy legyőzik Londonban az angolokat és azt is kijelentettem, hogy meg fogják nyerni a világbajnokságot is. Három jóslatom közül kettő már beteljesedett. | ” |
– Vittorio Pozzo, az olaszok egykori szövetségi kapitánya | ||
A visszavágó[szerkesztés]
Az angol válogatott fél évvel később revánsot szeretett volna venni, és visszavágót szerveztek Budapesten. Sebes Gusztáv a magyar válogatott vb-felkészülésébe építette a találkozót. A mérkőzés hatalmas érdeklődést kapott, a magyar közönség várta, hogy hazai pályán is láthassa azt a diadalt, amit előtte csak rádióban hallott vagy újságban olvasott. Az angolokon is nagy nyomás volt, és ehhez mérten elszántan készültek a visszavágásra. Felforgatott, ám még így is erős angol válogatottal érkeztek Magyarországra. Az angolok biztosak voltak abban, hogy a magyar csapat nem fog még egyszer olyan szintű játékot nyújtani, mint az angliai mérkőzésen. A magyar csapat azonban talán még nagyobb fölényben játszott, és megérdemelten ütötte ki ellenfelét. „Az angolok egy hétre jöttek és 7-1-re mentek!”
| „ | Védőrendszerünk ugyanaz, mint a magyaroké, mégis egészen másnak látszott, mert a magyar hátvédhármas gyorsabb volt, hamarabb és jobban zárt, mint a mieink. Csodálatosan szép és eredményes volt a magyarok játéka, de számunkra igen elkeserítő. A tehetetlenség érzése mindig döbbenetes és mi ezt éreztük. | ” |
– Walter Winterbottom, az angol válogatott csapat vezetője | ||
| „ | Mit is mondjunk a magyarokról? Nem elég a szótár jelzőit elővenni, újakat kell kitalálni. A magyar csapat minden egyes tagja felülmúlhatatlanul játszott, és játékával elbűvölte a világ minden részéből a mérkőzésre érkezett újságírókat és szakembereket. | ” |
– Angol szakvélemény | ||
Kitüntetés[szerkesztés]
A mérkőzésen pályára lépő magyar játékosok, valamint Mándi Gyula edző munka érdemrendet, Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a munka vörös zászló érdemrendjét, Titkos Pál az OTSB labdarúgó-osztályának vezetője és Szepesi György rádióriporter a Szocialista Munkáért érdemérem[3] kitüntetést vehette át.[4]
Közvetítés[szerkesztés]
1953-ban Magyarországon még nem volt televíziózás, ezért a mérkőzést a Magyar Rádió közvetítette, a riporter Szepesi György volt.
1996-ban a honfoglalás millecentenáriuma alkalmából a BBC a Magyar Televíziónak ajándékozott egy kópiát a mérkőzés felvételéről. A képfelvétel alá Szepesi György rádióközvetítését illesztették hangnak, kivéve, amikor néhány alkalommal az Aranycsapat még élő tagjai emlékeztek vissza. A mérkőzést műsorra tűzték 2006-ban is, az elhunyt Puskás Ferencre emlékezve.
A hatvanadik évfordulón (2013-ban) a Kossuth Rádió leadta a teljes mérkőzést, a Duna csatorna pedig műsorra tűzte a BBC filmjét. 2015 januárjában még egyszer levetítették a teljes mérkőzést ismételten a Dunán, Buzánszky Jenő búcsúztatása alkalmából. A brit közszolgálati műsorszolgáltató eredeti felvételét a legendás rádióriporter emlékére, Szepesi György halálának napján, 2018. július 25-én az M4 Sport sugározta, ezúttal végig a rádióközvetítés hangjával.
2020-ban sor került az eredeti kópia magyarországi digitális felújítására. A felújított, és a gólok környezetében ki is színezett változatot 2020. november 25-én, a mérkőzés 67. évfordulóján mutatták be a Super TV2 csatornán. A mérkőzés kommentátora Matuz Krisztián volt.
A magyar labdarúgás napja[szerkesztés]
A sporttörténeti győzelem emlékére és az Aranycsapat tiszteletére 1993-ban, a mérkőzés 40. évfordulóján a Magyar Labdarúgó-szövetség november 25-ét a magyar labdarúgás napjává nyilvánította.[5][6][7][8]
A kultúrában[szerkesztés]
Hobo Blues Band[szerkesztés]
A mérkőzésről – pontosabban az adott korról és az akkori hangulatról – írta a Hobo Blues Band a „6 : 3” című dalát, mely részben kifigurázza azt is, ahogy a kor vezetése „a szocializmus győzelmeként” könyvelte el a sporteseményt.
Játszd újra, Tutti![szerkesztés]
A mérkőzésről – pontosabban az adott korról és az akkori hangulatról – Tímár Péter készített vígjátékot 1999-ben azonos címen (6:3), melynek alcíme: Játszd újra, Tutti! Főhőse egy futballrajongó köztisztasági alkalmazott (kukás), aki hozzájut az Aranycsapat volt edzőjének személyes holmijához, köztük egy különleges mezhez, melyet felvéve, az visszarepíti őt az időben a mérkőzés idejébe, amikor megszületett. A főbb szerepekben Eperjes Károly, Szalay Krisztina, Cseh Tamás.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az eredményt mint a magyar válogatott kivételes győzelmét említette a közbeszéd, ezért terjedt el a köztudatban a 6 : 3 kifejezés. A mérkőzés eredménye hivatalosan Anglia – Magyarország 3 : 6. Az angol válogatottat már a magyar csapat is verte meg ezt megelőzően, de nem hazai pályán. 1949-ben az angolok az írektől is vereséget szenvedtek, 2 : 0-ra, de azt a mérkőzést nem a válogatott hazai pályáján, a Wembley-ben, hanem az Everton liverpooli stadionjában, a Goodison Parkban játszották. Ez volt az angolok első veresége nem brit csapattól. Az 1924-ben épült Wembley-ben először a magyarok győzték le Angliát.
- ↑ Szerdán játszotta válogatott labdarúgó-együttesünk hazai utolsó előkészületi mérkőzését az angol—magyar előtt. Népsport, IX. évf. 231. sz. (1953. november 19.) 1. o.
- ↑ Szocialista Munkáért Érdemérem - 1953, signum-laudis.hu
- ↑ Kitüntették a Londonban győztes magyar labdarúgócsapat tagjait. Népsport, IX. évf. 246. sz. (1953. december 10.) 3. o.
- ↑ Válogatott: ma ünnepeljük a magyar labdarúgás napját - Nemzeti Sport, 2011. november 25.
- ↑ A Magyar Labdarúgás Napja – november 25. napok.4t.hu. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
- ↑ Ez a magyar foci napja: 63 éve oktatta az Aranycsapat Angliát. csakfoci.hu. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
- ↑ A magyar labdarúgás napja. turul.info. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
További információk[szerkesztés]
- A Népsport másnapi címoldala
- Népsport, 1953. november (9. évfolyam, 218-239. szám) 1953-11-26 / 236. szám, adtplus.arcanum.hu
- 6:3 Az évszázad mérkőzese. Az Aranycsapat., youtube.com
- England V. Hungary 1953, britishpathe.com
