Angelman-szindróma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Angelman-szindróma (AS) egy neurológiai betegség, mely tanulási nehézségekkel megjelenő külső jegyekben és viselkedésben is megfigyelhető elváltozásokkal jár.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dr. Harry Angelman, a Warrington, Cheshire-i pediátria orvosa 1965-ben három gyermeknél is leírta a jelenséget. Akkor még rendkívül ritkának gondolták. 1987-ben kiderült, hogy az érintett gyermekek felénél a 15-ös kromoszómában a hosszú karjának egy része (15q) elveszett. Azóta gyakrabban írnak ilyen érintettségű gyermekekről, így az incidencia 1:25,000-re tehető.

Patofiziológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Angelman-szindróma néhány gén deléciót követő abnormális kifejeződése miatt alakul ki, melyek a 15-ös kromoszómán találhatók. Valószínűleg ezen gének egyike az agy fejlődésére hat, pontosabban a nyelv, mozgás és pigmentációt irányító területeket befolyásolja. Ezenkívül pedig üzenetek kémiai szállítására is hatással van.

Ezen géncsoport első hét tagja, melyek deléciója Prader-Willi-szindrómát okoz, csak az apai kromoszómában működik. Elméletileg lehetséges, hogy Angelman-szindrómás apa átadja a mutációt Prader-Willi-szindrómás lányának. Ez volt az első emberben leírt imprinting.

Az Angelman-szindróma egyetlen gén mutációja miatt is kialakulhat. Ez a gén az UBE3A, az ubikvitin útvonal egyik tagja, mely mind az anyai, mind az apai kromoszómán megtalálható, de metiláltságuk eltérő fokú. Az anyai megfelelő elengedhetetlen a megfelelő fejlődéshez, így annak elvesztése Angelman-szindrómát eredményez.

Jellegzetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Etetési problémák (75%) (csecsemő nem vesz fel táplálékot, súlya nehezen gyarapszik)
  • Üléskor és sétánál jelentkező nehézségek
  • Hiányos beszéd
  • Alacsony figyelemkészség és hiperaktivitás
  • Súlyos tanulási nehézségek
  • Epilepszia (80%) és abnormális EEG
  • Szokatlan mozdulatok (remegés, kézlendítések)
  • Gyengéd természet és gyakori nevetés
  • Merev testtartás
  • Átlagon aluli fejméret, gyakran hátul lapított koponyaalak
  • Enyhe, de karakterisztikus arcvonások (széles, mosolygó száj; előreugró áll; vékony felső ajak; mélyen ülő szemek; gyakran tartja a nyelvét az ajkai között)
  • világos haj, kék szemek (60%)
  • Alvási zavarok
  • Bandzsítás (40%)
  • Scoliosis (gerincferdülés) (10%)

Diagnózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az AS diagnózisa a következőkön alapul:

  • mozgási és beszédfejlődési zavarok
  • szokatlan mozdulatok (remegés, kézlendítések) és merev testtartás
  • karakterisztikus arcvonások
  • epilepszia és EEG vizsgálat
  • boldog arc (ún. happy-face) és gyakori nevetés
  • a 15-ös kromoszóma egy részének deléciója

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nincs kezelés az AS-re, de a tünetek enyhíthetők. Az epilepszia antikonvulzív terápiával kezelendő, míg a fizikoterápia az ízületek megfelelő fejlődését teszi lehetővé. Foglalkoztatási, beszéd-, zene- és hidroterápiák pedig további tünetenyhítő hatással rendelkezhetnek.

Prognózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az AS klinikai jegyei az életkorral változnak. A felnőttkor elérésével a hiperaktivtás és az alvási zavarok erősödnek. A legtöbb Angelman-szindrómás felnőtt fitalabbnak látszik a koránál. A pubertás és menstruáció normális időben kezdődik. A szexuális fejlődés normális, egy esetről számoltak be, ahol Angelman-szindrómás nőnek hasonló betegségű lánya született. Öltözödési képességük a gombok, cipzárok néküli ruhákra korlátozódik. A legtöbb felnőtt képes evőeszközökkel enni. Egyszerű háztartási munkákat meg tudnak tanulni. Egészségük rendszerint jó, várható élettartamuk közel normális. Azonban hajlamosak a hízásra és a gerincferdülésre. A gyengéd természet felnőttkorban okozhat problémákat, ám ezek nagyrészt orvosolhatók.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pubmed cikk a betegség örökíthetőségéről