Angara-felföld
Az Angara-felföld (oroszul: Ангарское плато) tájegység Oroszországban, Észak-Ázsiában, a Közép-szibériai-fennsík része. Közigazgatásilag az Irkutszki területhez és a Krasznojarszki határterülethez tartozik.
A Közép-szibériai-fennsík délnyugati részén fekszik. Nyugaton a Jenyiszej-hegyvonulattal, keleten és délkeleten az Angara-hegyvonulattal határos. Területének nagy részét tajga, északon főként szibériai vörösfenyő borítja. Az Angara alsó- és középső szakaszának kelet-nyugat irányú völgye egy északi és egy déli részre osztja.[1]
- Magasabb, északi része az Angarán-túli-felföld (Заангарское плато), mely nagyjából a Köves-Tunguszkáig terjed. Legfeljebb 800 m-re emelkedő tetőit lávatakaró fedi. Folyói közül a legnagyobbak:
- a Kamo (339 km), a Köves-Tunguszka bal oldali mellékfolyója délnyugatról északkelet felé folyik, jelentősebb mellékvize a Tohomo
- az Irkinyejeva (363 km) és a Kamenka (313 km), az Angara jobb oldali mellékfolyói
- Déli része, az Angara-menti-felföld (Приангарское плато) 300–400 m magas, legmagasabb pontja legfeljebb néhány méterrel emelkedik 500 m fölé. Jelentősebb folyói az Angara vízrendszeréhez tartoznak:
- a Mura (330 km) mély völgyben folyik északnyugat felé, az Angara bal oldali mellékfolyója
- a Csuna a felföld déli, alacsonyabb részét szeli át, mielőtt egyesül az Angarába torkolló Taszejeva másik forráságával, a Birjuszával.
Újabb orosz forrásokban elterjedt a Nyizsnyeje Priangarje elnevezés (Нижнее Приангарье,[2] jelentése 'Alsó-Angara-mente'), ami nem azonos az Angara-menti-felfölddel. A folyó alsó-középső szakasza és vidéke természeti adottságainak gazdasági hasznosítására nagyszabású tervek készültek. Ezek részeként 2012 végén megkezdte a termelést az Angarán, Kogyinszk városnál – hosszú szünetek közbeiktatásával – évtizedekig épített Bogucsani vízerőmű.[3] Ez már a harmadik nagy vízerőmű a folyón.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Székely András i. m. 371. oldal. – Orosz források a két részt általában külön tájegységként említik.
- ↑ Nyizsnyeje Priangarje (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2013. január 30.)
- ↑ Agregati Bogucsanszkoj GESZ… (orosz nyelven). Novostienergetiki.ru, 2012. november 27. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
Források[szerkesztés]
- Székely András. Szovjetunió (I. kötet). Budapest: Gondolat Kiadó, 371. o.. ISBN 9632803035 I. kötet (1978)
- Nagy szovjet enciklopédia (Mura folyó), 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978). Hozzáférés ideje: 2013. január 8.
- Pamjatnyiki Priangarja (orosz nyelven). Novostienergetiki.ru. (Hozzáférés: 2013. február 3.)[halott link]
- szerk.: Papp-Váry Árpád: Földrajzi Világatlasz. Budapest: Kartográfiai Vállalat, 72. o.. ISBN 9633525160 CM (1992)
