André Citroën
| André Citroën | |
 | |
| André Citroën 1932-ben | |
| Született | 1878. február 5. Párizs |
| Elhunyt | 1935. július 3. (57 évesen) Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | francia |
| Házastársa | Georgina Bingen |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Amelia Kleinmann Lévi Citroen |
| Foglalkozása | mérnök |
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | a francia Becsületrend főtisztje (1931. január 7.) |
| Halál oka | gyomorrák |
| Sírhelye | Montparnasse-i temető (28) |
 | |
| André Citroën aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz André Citroën témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
André-Gustave Citroën (kiejtése: ɑ̃dʁe ɡystav sitʁɔɛn) (Párizs, 1878. február 5. – Párizs, 1935. július 3.), francia mérnök, a Citroën gyár alapítója.
Élete[szerkesztés]
Citroën 1878-ban Párizsban született egy holland–lengyel származású zsidó család ötödik, legkisebb gyermekeként. Apja Levie Bernard Citroen gyémántkereskedő volt, anyja a lengyel származású Masza Amalia Kleinmann. Unokatestvére, Sir Alfred Jules Ayer brit származású filozófus volt.
A Citroen család 1873-ban költözött Párizsba, s ekkor változtatták a nevüket Citroënre. Dédapja citrommal kereskedett, és a citroen szó hollandul citromos embert jelent. Hat éves volt, amikor apja – valószínűleg egy sikertelen dél-afrikai gyémántüzlet miatt – öngyilkos lett.
Az a terve, hogy mérnök lesz Jules Verne könyveinek hatása, valamint a párizsi világkiállításon megtekintett Eiffel-torony hatására született meg benne. Alig 24 éves, amikor végzett mérnökként, a párizsi Quai de Grenelle-en létrehozta első saját vállalkozását, a "Société des Engrenages Citroën"t. Ebben az időben – egy lengyelországi útja alkalmával – egy üzemben járva nagy hatást gyakorolt rá, hogy a gépeken a kívánt fordulatszámot az egymáson csendben elsuhanó különböző méretű, nyílbordázatú fogaskerekek segítségével érték el. Az "ős-sebváltó" Citroën számára jelképpé vált, és ez lett a későbbi Citroëneken található logó.
Az első világháborúban gyára lőszert gyártott, majd a háború végén áttelepítette gyárát a Quai de Javelre, és autógyárat hozott létre. Az első Citroën 1919-ben készült el, s hamarosan napi harminc autóra nőtt a kapacitás és a kereslet. A gyárigazgatás és a kereskedés alapjait az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatása során Henry Fordtól sajátította el.
Alapvető elve volt, hogy az ipari fejlődés magával vonja a szociális előrelépést. Éppen ezért új technológiák kidolgozása és meghonosítása mellett komoly figyelmet fordított olyan intézkedések bevezetésére és működtetésére, mint a 13. havi fizetés, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, illetve a vállalati óvoda létrehozása.
1927-re a Citroën gyár 31 ezer embert foglalkoztatott. Napi termelése elérte a 400 autót, 1929-ben 100 ezer autót adtak el. Autóit a széles közönség részére elérhető áron igyekezett forgalmazni, még akkor is, ha ezáltal a bevétele csökkent. Emellett nagy figyelmet szentelt a reklámnak. 1925-től kezdve egészen 1934-ig Citroën felirat világított minden éjjel az Eiffel-tornyon.
Az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági világválság a cég sorsát nagyon komolyan befolyásolta. 1935-ig 70%-kal esett vissza az éves termelés, és a gyár a csőd szélére került, amit szintén károsan befolyásolt Citroën szerencsejátékos-szenvedélye. Közben súlyos betegség vett rajta erőt. 1935-ben gyomorrákban halt meg, a montparnasse-i temetőben a párizsi főrabbi vezetésével helyezték örök nyugalomra.
Galéria[szerkesztés]
-
Nyílbordázatú fogaskerekek -
Citroën-logó -
Citroën A 8 CV Torpedo (1919) -
Elsőkerék-meghajtású Citroën 15 SIX D (1951) -
Citroën reklám
Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az André Citroën című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Citroen
- Silvain Reiner, La Tragédie d'André Citroën, Amiot-Dumont, Paris, 1954, 557. p.
