Andrásfi Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dudva (vitalap | szerkesztései) 2020. november 12., 20:07-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bebörtönzött személyek kategória eltávolítva (a HotCattel))
Andrásfi Gyula
Született1908. augusztus 12.
Perbete
Elhunyt1981. november 25. (73 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásadiplomata, politikus, főispán
Tisztsége
  • tanácselnök (1959–1961, Budapest IV. kerülete)
  • magyar nagykövet Mongóliában (1961–1968)
SablonWikidataSegítség

Andrásfi Gyula (Perbete, 1908. augusztus 12.Budapest, 1981. november 25.) diplomata, főispán, pártpolitikus.

Élete

Cipésznak tanult, Rákospalotán nyitott saját cipészműhelyt 1928-ban. Még 1921-ben kapcsolódott be az ifjúmunkások mozgalmába, először a Bőripari Munkások Szövetsége, majd 1924-ben az MSZDP tagja lett. 1930-ban kilépett a szociáldemokrata pártból, és a belépett a KMP-be, ahol az ún. sejt- és körzeti titkár lett, két év múlva pedig a fővárosi pártbizottságba is bekerült. 1935-ben letartóztatták, a következő évben rendőri felügyelet alá került, 1942-ben pedig börtönbe vetették. 1944-ben büntetőszázadba osztották, ám megszökött. A második világháború után 1945-ben az újjászerveződő kommunista párt, az MKP újpesti, majd 1946 és 1947 között délpesti, végül 1947-48-ban Bács-Bodrog vármegyei titkára volt. 1948-ban Abaúj-Zemplén vármegye főispánjának tették meg, 1949-től a moszkvai magyar nagykövetségen volt első tanácsos, egészen 1951-ig. 1951 és 1956 között különböző minisztériumokban töltött be vezető beosztást. Az 1956-os forradalom idején fegyverrel szállt szembe a forradalmárokkal, szerepet vállalt az újpesti pártház, illetve a tanácsház visszafoglalásában. A forradalom után az újpesti tanács elnöke lett, majd 1961-ben ulánbátori nagykövetté nevezték ki, mely posztján 1968-as nyugdíjazásáig megmaradt. Haláláról beszámolt a Magyar Nemzet 1981. november 26-i száma.[1] 1981. december 1-jén temették el a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a nagy munkásmozgalmi parcellában.[1][2]

Emlékezete

Budapest IV. kerületében, Káposztásmegyeren 1988-tól 2000-ig utca viselte nevét (ma Kósa Pál sétány).

Jegyzetek

  1. a b Andrásfi Gyula. Nekrológ. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. február 21.
  2. 06.2 12-0 Nagy munkásmozgalmi parcella. fszek.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)

Források

  • Andrásfi Gyula. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. február 21.
  • Andrásfi Gyula. Névpont 2016. nevpont.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)
  • Budapest teljes utcanévlexikona. Sprinter Kiadó, 2003. 70., 279. old.

További információk

  • Andrásfi Gyula. Történelmi Tár. tortenelmitar.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)
  • Kékesdi Gyula: Emlékezés A. Gy.-ra, születésének 75. évfordulóján (Népszabadság, 1983. aug. 12.)
  • A. Gy. (Magyar Nemzet, 1983. aug. 12.)
  • Ács Irén: A. Gy. (Pártélet, 1983).
  • Budapesti közéleti névmutató 1945-1950. A budapesti nemzeti bizottságok és népfrontbizottságok tagjai. Az anyagot gyűjt. és összeáll. Halasi László. Bp., Ságvári Ágnes, 1980. (Budapest Főváros Levéltára kiadványai. Levéltári dokumentáció, 4.)
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerk. Liptai Ervin. Bp., Kossuth, 1987.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Újpesti életrajzi lexikon. Összeáll. Kadlecovits Géza. Bp., Újpesti Városvédő Egyesület, 1998.
  • Újpest lexikon. Szerk. biz. elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. Újpest, Újpest Önkormányzata-Kossuth Kiadó, 2002.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.