Andrija Mohorovičić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andrija Mohorovičić
Andrija Mohorovicic.gif
Andrija Mohorovičić 1880 körül
Életrajzi adatok
Született 1857. január 23.
Volosko
Elhunyt 1936. december 18. (79 évesen)
Zágráb

Andrija Mohorovičić (Volosko, Osztrák Birodalom, 1857. január 23.Zágráb, 1936. december 18.) horvát meteorológus, geofizikus. A földkéreg és a földköpeny közötti határ, a később róla elnevezett Mohorovičić-felület felfedezője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mohorovičić az Isztriai-félszigeten, egy Volosko nevű kis halászfaluban (ma Horvátország) született, ahol apjának kovácsműhelye volt. Középiskoláját a szomszédos Fiuméban végezte el, majd 18751879 között a prágai Károly Egyetemen folytatott matematikai és fizikai tanulmányokat. Ezt követően visszatért hazájába és középiskolai tanár lett Zágrábban, Eszéken, 1882-től pedig az isztriai Bakarban. Szabadidejében meteorológiai megfigyeléseket és tudományos elemzéseket végzett, s 1887-ben saját anyagi forrásaiból megszervezte és felállította a bakari meteorológiai mérőállomást. 1892-től a zágrábi meteorológiai intézet vezetője lett. 1893-ban a zágrábi egyetemen sikeresen megvédte doktori dolgozatát, amelyben Bakarban végzett légkörfizikai megfigyeléseit összegezte. 1901-ben a horvátországi és szlavóniai meteorológiai szolgálat vezetőjévé nevezték ki, s még ugyanabban az évben egy földrengésfigyelő állomást is létesített a horvát fővárosban.

1893-ban a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia rendkívüli, 1898-ban rendes tagjává választották.

Életműve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Noha hivatása elsősorban a meteorológia volt, Mohorovičić életművének jelentősége elsősorban szeizmológiai megfigyeléseinek köszönhető. Érdeklődése a századforduló táján fordult a geofizika felé, s ezt követően az általa vezetett meteorológiai intézetek tudományos tevékenységébe igyekezett integrálni a geofizikai, szeizmológiai, földmágnességi és gravitációs vizsgálatokat is. A Zágrábban létesített földrengésmérő állomás mellett 1909-ben sikerült az anyagi erőforrásokat megteremtenie ahhoz, hogy Horvátország-szerte több tucat Wiechert-szeizmométert telepíthessen. Neki köszönhető, hogy 1906-tól folyamatosan megbízható adatok állnak rendelkezésünkre a horvátországi földmozgásokról.

1909. október 8-án a Kulpa-völgyi földrengés hullámainak a vártnál korábbi érkezéséből következtetett a földkéreg és a földköpeny közötti, a földrengéshullám terjedési sebességét és a kőzetsűrűséget drasztikusan megváltoztató határ, a később róla elnevezett Mohorovičić-felület létezésére. Emellett foglalkozott epicentrumszámítással és földrengésbiztos építési technikákkal is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 219. o. ISBN 9639257095  
  • William Hung Kan Lee et al., International handbook of earthquake and engineering seismology, Boston, Academic Press, 2003, 1762–1763.
  • Neil McBride et al., An introduction to the solar system, Cambridge, Cambridge University Press, 2004, 43.
  • Jacob Darwin Hamblin, Science in the early twentieth century: An encyclopedia, Santa Barbara, ABC-CLIO, 2005, 213–214.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]