Andrej Rubljov (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andrej Rubljov
(Андрей Рублёв)
Rendező Andrej Tarkovszkij
Producer Erik Vajszberg
Tamara Ogorodnyikova
Forgatókönyvíró Andrej Tarkovszkij
Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij
Főszerepben Anatolij Szolonyicin
Ivan Lapikov
Nyikolaj Grinyko
Nyikolaj Burljajev
Zene Vjacseszlav Ovcsinnyikov
Operatőr Vagyim Juszov
Vágó Ljudmilla Fejginova
Jelmeztervező Maja Abar-Baranovszkaja
Lidija Novi
Gyártás
Gyártó Moszfilm
Ország  Szovjetunió
Nyelv orosz
Időtartam 185 perc (eredetileg 205 perc)
Forgalmazás
Forgalmazó Mokép (Magyarországon)
Bemutató Szovjetunió 1966. december
magyar 1973. április 5.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

Andrej Tarkovszkij orosz filmrendező 1966-ban készült filmje Andrej Rubljov (Андрей Рублёв) orosz ikonfestőről szól.

Az igazságot át kell élni, megtanítani nem lehet.
– Hermann Hesse

A film készítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tarkovszkij és Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij 1962-ben kereste neg a Moszfilm vezetőségét a film ötletével. Az irodalmi forgatókönyv első és második verziója a filmstúdióban működő I. Művészeti Alkotóközösségben készült, majd a munka 1963 júniusában Tarkovszkij átlépésével a VI. Művészeti Alkotóközösségben folytatódott. Az Alkotóközösség feladata a „helyes útra terelés” volt.

Tarkovszkij filmjét már a forgatás alatt, 1965-ben számos támadás érte. Levelezés indult meg a MOSZFILM és a párt felé. Sokan állatkínzást vetettek az alkotók szemére (égő teheneket, elpusztult lovakat emlegettek), illetve a vlagyimiri Uszpenszkij székegyház felgyújtását emlegették. Erről a Krokogyil című szatirikus lapban is írtak. Tarkovszkijék hosszas levelezés után tudtak tovább forgatni.[1]
1966 végén a megvágott filmet visszautasította a Moszfilm. Tarkovszkij az akkor 207 perces filmet újra megvágta, elmondása szerint 36 helyen. A film 14 perccel lett rövidebb. A változtatások Tarkovszkijt reménytelen helyzetbe sodorták. Újabb vágásokat kértek tőle (a meztelen jelenetek, a ostrom alatti kegyetlen képek eltávolítását). 1966 végén és 1967 elején már a Szovjetunió Minisztertanácsa Filmügyekkel Foglalkozó Állami Bizottsága igazgatójának ír segítségkérő levelet. Minden változatlan maradt, Tarkovszkij nem volt hajlandó együttműködni a Moszfilmmel.[2] Tarkovszkij 1967 májusában belebetegedett az értelmetlennek tűnő harcba. A film végleges formája 1969-ben alakult ki, amikor Tarkovszkij újravágta.[1]
Ez a film szerepelt a cannes-i filmfesztiválon is, ahol díjat kapott. Szovjetunióbeli és nemzetközi forgalmazása 1971 végén kezdődött. Tarkovszkij szerint a kritika vagy aljas volt, vagy teljesen elhallgatták a film bemutatását.[3]

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főcím

Rubljov valódi életrajza szinte ismeretlen, ezért a filmben ábrázolt történeteket, eseményeket az alkotók alakították. A film prológust, nyolc fő fejezetet és epilógust tartalmaz. A nyolc rész 1400 és 1423 között játszódik, csak a Andrej Rubljov személye, lelki fejlődése köti össze. A nyolc résznek külön fejezetcíme van. A film prológusa és a az epilógus a lazán összefüggő fő történettől is független. A prológus és a nyolc fejezet fekete-fehér, az epilógus színes fimre készült.

A repülő Jefim

Prológus: egy Jefim nevű parasztember társaival egy templom mellett kezdetleges hőlégballont szerkeszt. Ellenfelek is érkeznek, akik a kísérletet akarják megakadályozni. Jefim a templom tornyából indulva a segítők és az ellenzők csodálkozására hosszabb repülést végez. A repülés végén azonban lezuhan. A jelenet végén a földön fekvő ballont, illetve egy, a folyóparton a fűben hempergő lovat látunk.

A három szerzetes az esőben

Csepűrágó - Єкоморох (1400): Andrej Rubljov és társai, Kirill és Danyiil Csornij elhagyják a zagorszki Szent Andronyikov kolostort. Útközben, eső elől menekülve, egy kocsmába térnek be, ahol a nép nagy mulatságára egy csepűrágó az urakat gúnyolja. Váratlanul megjelennek a vlagyimiri nagyfejedelem katonái, és megverik majd elhurcolják a csepűrágót. Sem a három szerzetes, sem a hallgató közönség nem nyújt segítséget.

Feofan Grek Vlagyimirben

Feofan Grek - Феофан Грек (1403): Az öreg, nagy tekintélyű ikonfestőt felkeresi Kirill Vlagyimirben. Míg kint kerékbetörés zajlik, addig a templomban Feofan Grek és Kirill az ikonfestésről beszél. Feofan már hallott Andrejről, és Kirillt meghívja a moszkvai Blagovescsenyszkij székesegyház kifestésére. Kirill azal a feltétellel fogadja el a megbízást, ha Feofán a kolostora vezetősége és Andrej előtt, nyilvánosan hívja meg őt.
A következő jelenetben Feofan küldöttje érkezik a kolostorba és Kirill helyett Andrejt hívja meg. Andrej gyónás után elindul. Atyai barátja, Danyiil Csornij már nem tart vele. Kirill elhagyja a kolostort dühében, még a kutyáját is agyonveri.

Orosz keresztút

Andrej vívódásai - Старсти по Андрею (1406): Útközben vitáik vannak arról, hogy az ember eredendően bűnös-e,

Pogány lány

Ünnep - Праздник (1408) Andrej egy pogány szekta ünnepségébe keveredik.

A félkegyelmű leány Rubljov „festménye” előtt

Utolsó ítélet - Страшиый єуд (1408): Andrejnek erkölcsi okok miatt nehezen megy a templom kifestése. A nagyfejedelem azokat a kőfaragókat, akik öccséhez igyekeznek, megvakíttatja, hogy ne dolgozhassanak neki. Andrejnek ez újabb művészi és emberi dilemmát okoz.

A tatár vezér és a nagyherceg öccse a templomban

Támadás - Набег (1409): A nagyherceg öccse a közös ellenséggel, a tatárokkal összefogva megtámadja Vlagyimirt. A tatárok orosz katonák segítségével a várost elfoglalják, a templomot kirabolják. Andrej a félkegyelmű lány védelmében megöl egy embert.

Kirill és az optika

A hallgatás - Молчание (1412) Andrej egy kolostorba vonul vissza, némasági fogadalmat tesz, és nem fest többé.

"Te harangot öntesz, én ikont festek"

A harang - Колокол (1423): Az utolsó rész ismét Vlagyimirban játszódik. A nagyherceg harangot akar öntetni, de a harangöntők meghaltak a háborúban és a járványban. Az egyik harangöntő kamaszkorú fia, Boriszka, azt állítja, hogy apja neki elmondta a harangöntés titkát. Végül megbízzák a harangöntéssel. A fiú kérlelhetetlenül végzi munkáját, de kevesen bíznak benne. Andrej figyelemmel kíséri a fiút. Közben az első részben szereplő csepűrágó is megjelenik, aki Rubljovra támad, mert azt hiszi, hogy Rubljov adta a katonák kezére.. Később Kirill bevallja Rubljovnak, hogy ő árulta el a csepűrágót, és arra kéri Andrejt, hogy folytassa a festést. A harang avatására nagy ünnepség készül, de a meghívott külföldiek kételkednek abban, hogy a harang megszólal.
Az avatáskor kiderül, hogy a harang szépen szól. Boriszka félrevonul és zokog, mert az apja a titkot nem árulta el neki. Andrej vigasztalja, feloldva némasági fogadalmát, és kijelenti: újra festeni fog.

Szentháromság

Epilógus: A film színessé válik és Rubljov ikonjaiból mutat be részleteket. A bemutatott ikonok sorrendben: • Krisztus Pantokrátor, • Nazianzi Szent Gergely, • Angyali üdvözlet, • Nazianzoszi Szent Gergely (2x), • Krisztus bevonul Jeruzsálembe (2x), • Krisztus születése <Kép> (2x), • Krisztus Pantokrátor, • Krisztus színeváltozása (2x), • Krisztus születése, • Krisztus megkeresztelése (2x), • Lázár feltámasztása, • Krisztus születése (2x), • Szentháromság (7x), • Mihály arkangyal <Kép>, • Pál apostol <Kép>, • Megváltó. A zárójelben lévő számok a snittek számát jelentik.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anatolij Szolonyicin (Andrej Rubljov), Ivan Lapikov (Kirill), Nyikolaj Grinyko (Danyiil Csornij), Nyikolaj Szergejev (Feofan Grek [Theophan, a Görög]), Irma Raus (félkegyelmű lány "durocska"), Nyikolaj Burljajev (Boriszka), Jurij Nazarov (a nagyherceg/a nagyherceg testvére), Jurij Nyikulin (a rendfőnök), Rolan Bikov (a kobzos), Nyikolaj Grabbe (Sztyepán), Mihail Kononov (Foma), Sztyepán Krilov (a harangöntők vezetője), Irina Mirosnyicsenko (Mária Magdaléna), Bolot Bejszenalijev (a tatár kán), Igor Donszkoj (Krisztus), Nyikolaj Glaszkov (Jefim), Tamara Ogorodnyikova (Mária, Jézus anyja), Dmitrij Orlovszkij (öreg kőfaragó)

Egyéb alkotók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rendezőasszisztens: Bagrat Oganeszjan
  • Hangmérnök: Inna Zelencova
  • Speciális effektusok: Pavel Szafonov
  • Vezényel: Vjacseszlav Ovcsinnyikov

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Andrej Koncsalovszkij - Andrej Tarkovszkij: Az ikonfestő - Andrej Rubljov - irodalmi forgatókönyv (Gondolat, Budapest, 1972)
  • Nemes Károly: Mitta / Panfilov / Tarkovszkij (Filmbarátok Kiskönyvtára - kortársaink a filmművészetben; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum - Népmüvelési Propaganda Iroda, Budapest, é.n. [~1977])
  • Gyürey Vera: Andrej Rubljov (in: Mozgófénykép, Gyürey Vera – Honffy Pál, Tankönyvkiadó, Budapest, 1984, 263–290 o.)
  • Szilágyi Ákos – Kovács András Bálint: Tarkovszkij az orosz film Stalkere (Medvetánc Füzetek 1985/4 - 1986/1 melléklete, ELTE-MKKE, Budapest, 1985)
  • Pavel Florenszkij: Az ikonosztáz (Corvina, Budapest, 1988; Képfilozófiák-sorozat, Typotex, Budapest, 2005)
  • Szilágyi Ákos - Kovács András Bálint: Tarkovszkij, az orosz film sztalkere (Helikon Kiadó, Budapest, 1997, ISBN 963-208-478-0)
  • Andrej Tarkovszkij: A megörökített idő (Osiris, Budapest, 1998; 2002)
  • Andrej Tarkovszkij: Napló (Osiris, Budapest, 2002; 2003)
  • Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu / Bresson / Dreyer (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Francia Új Hullám, Budapest, 2011)
  • Fresli Mihály: A két Andrej: Tarkovszkij és Rubljov a filmvásznon (Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Bölcsésztudományi Kar, Szombathely, 2013.)

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cannes-i fesztivál (1969)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Francia filmkritikusok szövetsége (SFCC) (1971)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: Legjobb külföldi film – Best foreign film

Jussi (finn nemzeti filmfesztivál) (1973)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: Legjobb külföldi film

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Fresli Mihály cikke
  2. Napló (Osiris Kiadó, Budapest, 2002) 40. ISBN 963-389-234-1
  3. Napló (Osiris Kiadó, Budapest, 2002) 67. ISBN 963-389-234-1