Andrej Rubljov (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andrej Rubljov
(Андрей Рублёв)
Rendező Andrej Tarkovszkij
Producer Erik Vajszberg
Tamara Ogorodnyikova
Forgatókönyvíró Andrej Tarkovszkij
Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij
Főszerepben Anatolij Szolonyicin
Ivan Lapikov
Nyikolaj Grinyko
Nyikolaj Burljajev
Zene Vjacseszlav Ovcsinnyikov
Operatőr Vagyim Juszov
Vágó Ljudmilla Fejginova
Jelmeztervező Maja Abar-Baranovszkaja
Lidija Novi
Gyártás
Gyártó Moszfilm
Ország  Szovjetunió
Nyelv orosz
Időtartam 185 perc (eredetileg 205 perc)
Forgalmazás
Forgalmazó Magyarország Mokép
Bemutató Szovjetunió 1966. decembere
Magyar feliratos:
Magyarország 1973. április 5.
Magyar változat:
Magyarország 1977. október 16. (TV, MTV1)
Magyar adó Magyar változatban:
MTV1
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

Andrej Tarkovszkij orosz filmrendező 1966-ban készült filmje Andrej Rubljov (Андрей Рублёв) orosz ikonfestőről szól.

Az igazságot át kell élni, megtanítani nem lehet.
– Hermann Hesse

A film készítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tarkovszkij és Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij 1962-ben kereste neg a Moszfilm vezetőségét a film ötletével. Az irodalmi forgatókönyv első és második verziója a filmstúdióban működő I. Művészeti Alkotóközösségben készült, majd a munka 1963 júniusában Tarkovszkij átlépésével a VI. Művészeti Alkotóközösségben folytatódott. Az Alkotóközösség feladata a „helyes útra terelés” volt.

Tarkovszkij filmjét már a forgatás alatt, 1965-ben számos támadás érte. Levelezés indult meg a MOSZFILM és a párt felé. Sokan állatkínzást vetettek az alkotók szemére (égő teheneket, elpusztult lovakat emlegettek), illetve a vlagyimiri Uszpenszkij székegyház felgyújtását emlegették. Erről a Krokogyil című szatirikus lapban is írtak. Tarkovszkijék hosszas levelezés után tudtak tovább forgatni.[1]
1966 végén a megvágott filmet visszautasította a Moszfilm. Tarkovszkij az akkor 207 perces filmet újra megvágta, elmondása szerint 36 helyen. A film 14 perccel lett rövidebb. A változtatások Tarkovszkijt reménytelen helyzetbe sodorták. Újabb vágásokat kértek tőle (a meztelen jelenetek, a ostrom alatti kegyetlen képek eltávolítását). 1966 végén és 1967 elején már a Szovjetunió Minisztertanácsa Filmügyekkel Foglalkozó Állami Bizottsága igazgatójának ír segítségkérő levelet. Minden változatlan maradt, Tarkovszkij nem volt hajlandó együttműködni a Moszfilmmel.[2] Tarkovszkij 1967 májusában belebetegedett az értelmetlennek tűnő harcba. A film végleges formája 1969-ben alakult ki, amikor Tarkovszkij újravágta.[1]
Ez a film szerepelt a cannes-i filmfesztiválon is, ahol díjat kapott. Szovjetunióbeli és nemzetközi forgalmazása 1971 végén kezdődött. Tarkovszkij szerint a kritika vagy aljas volt, vagy teljesen elhallgatták a film bemutatását.[3]

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főcím

Rubljov valódi életrajza szinte ismeretlen, ezért a filmben ábrázolt történeteket, eseményeket az alkotók alakították. A film prológust, nyolc fő fejezetet és epilógust tartalmaz. A nyolc rész 1400 és 1423 között játszódik, csak a Andrej Rubljov személye, lelki fejlődése köti össze. A nyolc résznek külön fejezetcíme van. A film prológusa és a az epilógus a lazán összefüggő fő történettől is független. A prológus és a nyolc fejezet fekete-fehér, az epilógus színes fimre készült.

A repülő Jefim

Prológus: egy Jefim nevű parasztember társaival egy templom mellett kezdetleges hőlégballont szerkeszt. Ellenfelek is érkeznek, akik a kísérletet akarják megakadályozni. Jefim a templom tornyából indulva a segítők és az ellenzők csodálkozására hosszabb repülést végez. A repülés végén azonban lezuhan. A jelenet végén a földön fekvő ballont, illetve egy, a folyóparton a fűben hempergő lovat látunk.

A három szerzetes az esőben

Csepűrágó - Єкоморох (1400): Andrej Rubljov és társai, Kirill és Danyiil Csornij elhagyják a zagorszki Szent Andronyikov kolostort. Útközben, eső elől menekülve, egy kocsmába térnek be, ahol a nép nagy mulatságára egy csepűrágó az urakat gúnyolja. Váratlanul megjelennek a vlagyimiri nagyfejedelem katonái, és megverik majd elhurcolják a csepűrágót. Sem a három szerzetes, sem a hallgató közönség nem nyújt segítséget.

Feofan Grek Vlagyimirben

Feofan Grek - Феофан Грек (1403): Az öreg, nagy tekintélyű ikonfestőt felkeresi Kirill Vlagyimirben. Míg kint kerékbetörés zajlik, addig a templomban Feofan Grek és Kirill az ikonfestésről beszél. Feofan már hallott Andrejről, és Kirillt meghívja a moszkvai Blagovescsenyszkij székesegyház kifestésére. Kirill azal a feltétellel fogadja el a megbízást, ha Feofán a kolostora vezetősége és Andrej előtt, nyilvánosan hívja meg őt.
A következő jelenetben Feofan küldöttje érkezik a kolostorba és Kirill helyett Andrejt hívja meg. Andrej gyónás után elindul. Atyai barátja, Danyiil Csornij már nem tart vele. Kirill elhagyja a kolostort dühében, még a kutyáját is agyonveri.

Orosz keresztút

Andrej vívódásai - Старсти по Андрею (1406): Útközben vitáik vannak arról, hogy az ember eredendően bűnös-e,

Pogány lány

Ünnep - Праздник (1408) Andrej egy pogány szekta ünnepségébe keveredik.

A félkegyelmű leány Rubljov „festménye” előtt

Utolsó ítélet - Страшиый єуд (1408): Andrejnek erkölcsi okok miatt nehezen megy a templom kifestése. A nagyfejedelem azokat a kőfaragókat, akik öccséhez igyekeznek, megvakíttatja, hogy ne dolgozhassanak neki. Andrejnek ez újabb művészi és emberi dilemmát okoz.

A tatár vezér és a nagyherceg öccse a templomban

Támadás - Набег (1409): A nagyherceg öccse a közös ellenséggel, a tatárokkal összefogva megtámadja Vlagyimirt. A tatárok orosz katonák segítségével a várost elfoglalják, a templomot kirabolják. Andrej a félkegyelmű lány védelmében megöl egy embert.

Kirill és az optika

A hallgatás - Молчание (1412) Andrej egy kolostorba vonul vissza, némasági fogadalmat tesz, és nem fest többé.

"Te harangot öntesz, én ikont festek"

A harang - Колокол (1423): Az utolsó rész ismét Vlagyimirban játszódik. A nagyherceg harangot akar öntetni, de a harangöntők meghaltak a háborúban és a járványban. Az egyik harangöntő kamaszkorú fia, Boriszka, azt állítja, hogy apja neki elmondta a harangöntés titkát. Végül megbízzák a harangöntéssel. A fiú kérlelhetetlenül végzi munkáját, de kevesen bíznak benne. Andrej figyelemmel kíséri a fiút. Közben az első részben szereplő csepűrágó is megjelenik, aki Rubljovra támad, mert azt hiszi, hogy Rubljov adta a katonák kezére.. Később Kirill bevallja Rubljovnak, hogy ő árulta el a csepűrágót, és arra kéri Andrejt, hogy folytassa a festést. A harang avatására nagy ünnepség készül, de a meghívott külföldiek kételkednek abban, hogy a harang megszólal.
Az avatáskor kiderül, hogy a harang szépen szól. Boriszka félrevonul és zokog, mert az apja a titkot nem árulta el neki. Andrej vigasztalja, feloldva némasági fogadalmát, és kijelenti: újra festeni fog.

Szentháromság

Epilógus: A film színessé válik és Rubljov ikonjaiból mutat be részleteket. A bemutatott ikonok sorrendben: • Krisztus Pantokrátor, • Nazianzi Szent Gergely, • Angyali üdvözlet, • Nazianzoszi Szent Gergely (2x), • Krisztus bevonul Jeruzsálembe (2x), • Krisztus születése <Kép> (2x), • Krisztus Pantokrátor, • Krisztus színeváltozása (2x), • Krisztus születése, • Krisztus megkeresztelése (2x), • Lázár feltámasztása, • Krisztus születése (2x), • Szentháromság (7x), • Mihály arkangyal <Kép>, • Pál apostol <Kép>, • Megváltó. A zárójelben lévő számok a snittek számát jelentik.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Színész Magyar hang
Andrej Rubljov Anatolij Szolonyicin Kern András
Kirill Ivan Lapikov Tordy Géza
Danyiil Csornij Nyikolaj Grinyko Kristóf Tibor
Feofan Grek [Theophan, a Görög] Nyikolaj Szergejev Képessy József
Félkegyelmű lány "Durocska" Irma Raus Liska Zsuzsa
Boriszka Nyikolaj Burljajev Fazekas István
Nagyherceg / Nagyherceg testvére Jurij Nazarov Mécs Károly
Rendfőnök Jurij Nyikulin ?
Kobzos Rolan Bikov ?
Sztyepán Nyikolaj Grabbe ?
Foma Mihail Kononov ?
Harangöntők vezetője Sztyepán Krilov ?
Mária Magdaléna Irina Mirosnyicsenko ?
Tatár kán Bolot Bejszenalijev ?
Krisztus Igor Donszkoj ?
Jefim Nyikolaj Glaszkov ?
Mária, Jézus anyja Tamara Ogorodnyikova ?
Öreg kőfaragó Dmitrij Orlovszkij ?

Egyéb alkotók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rendezőasszisztens: Bagrat Oganeszjan
  • Hangmérnök: Inna Zelencova
  • Speciális effektusok: Pavel Szafonov
  • Vezényel: Vjacseszlav Ovcsinnyikov

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Andrej Koncsalovszkij - Andrej Tarkovszkij: Az ikonfestő - Andrej Rubljov - irodalmi forgatókönyv (Gondolat, Budapest, 1972)
  • Nemes Károly: Mitta / Panfilov / Tarkovszkij (Filmbarátok Kiskönyvtára - kortársaink a filmművészetben; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum - Népmüvelési Propaganda Iroda, Budapest, é.n. [~1977])
  • Gyürey Vera: Andrej Rubljov (in: Mozgófénykép, Gyürey Vera – Honffy Pál, Tankönyvkiadó, Budapest, 1984, 263–290 o.)
  • Szilágyi Ákos – Kovács András Bálint: Tarkovszkij az orosz film Stalkere (Medvetánc Füzetek 1985/4 - 1986/1 melléklete, ELTE-MKKE, Budapest, 1985)
  • Pavel Florenszkij: Az ikonosztáz (Corvina, Budapest, 1988; Képfilozófiák-sorozat, Typotex, Budapest, 2005)
  • Szilágyi Ákos - Kovács András Bálint: Tarkovszkij, az orosz film sztalkere (Helikon Kiadó, Budapest, 1997, ISBN 963-208-478-0)
  • Andrej Tarkovszkij: A megörökített idő (Osiris, Budapest, 1998; 2002)
  • Andrej Tarkovszkij: Napló (Osiris, Budapest, 2002; 2003)
  • Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu / Bresson / Dreyer (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Francia Új Hullám, Budapest, 2011)
  • Fresli Mihály: A két Andrej: Tarkovszkij és Rubljov a filmvásznon (Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Bölcsésztudományi Kar, Szombathely, 2013.)

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cannes-i fesztivál (1969)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Francia filmkritikusok szövetsége (SFCC) (1971)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: Legjobb külföldi film – Best foreign film

Jussi (finn nemzeti filmfesztivál) (1973)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: Legjobb külföldi film

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Fresli Mihály cikke
  2. Napló (Osiris Kiadó, Budapest, 2002) 40. ISBN 963-389-234-1
  3. Napló (Osiris Kiadó, Budapest, 2002) 67. ISBN 963-389-234-1