Andreas Hofer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andreas Hofer
Hofer St. Leonhardi szülőháza
Hofer kivégzése Mantovában
Hofer emlékműve Innsbruckban

Andreas Hofer (magyarosan: Hofer András, St. Leonhard, 1767. november 22.Mantova, 1810. február 20.) tiroli szabadságharcos.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A St. Leonhard közelében fekvő Am Sand nevű vendéglőben született. Az apja által ráhagyott üzleten kívül bor- és lókereskedéssel foglalkozott. Józan eszű, tehetséges férfi volt, bár az iskolát alig látogatta. Császárjához és egyházához rendíthetetlen hűséggel ragaszkodott.

1790-ben mint a Passeier-völgy küldötte vett részt az innsbrucki viharos tartománygyűlésben. 1796-ban egy vadászzászlóalj vezéreként harcolt a franciák ellen. 1808-ban néhány honfitársával együtt Bécsben járt, ekkor közölte velük János főherceg a Joseph von Hormayr által kieszelt felkelés tervét. A tél folyamán Hofer és társai mindent megtettek a felkelés előkészítésére, és 1809. április 8-án Hofer lelkes felhívást intézett honfitársaihoz. Április 11-én maroknyi csapat élén rátámadt Sterzingnél a visszavonuló bajorokra, akiknek néhány hadosztályát 13-án megadásra kényszerítette, mire a segélyül érkezett osztrák hadak és a népfelkelők együttesen vonultak be a felszabadított Innsbruckba.

Csakhogy Tirol szabadsága, Napóleon győzelmei és gyors előrenyomulása folytán ismét elveszett és az ország újólag Lefébvre és Wrede hatalmába került. Hofer azonban újra összegyüjtötte honfitársait és az Isel hegyen egymás után kétszer (május 25-én és 29-én) verte meg a bajorokat és május 30-án másodszor vonult be a felszabadított fővárosba. A tiroliak határtalan lelkesedéssel kisérték hős honfitársukat és fővezérnek, illetve helytartónak választották meg. A wagrami csata után azonban Ausztria, a Znaimban létrejött fegyverszünet értelmében, ismét lemondott Tirolról és Vorarlbergről, mire a franciák, bajorok és szászok három oldal felől nyomultak be az országba. Hofer azonban ekkor sem esett kétségbe: újra fegyverbe szólította honfitársait s néhány ezer emberével és a hős Speckbacher csapatjával sietett egyesülni. Augusztus 13-én pedig Speckbacher által támogatva, az Isel hegyen Lefébvre-t ujra megverte és az ország elhagyására bírta. Augusztus 15-én harmadszor vonult be Innsbruckba, ahol az ország főparancsnokává választották, a császár pedig a nagy aranylánccal és érdeméremmel tüntette ki.

Ausztria kénytelen volt az október 14-én Bécsben kötött békében általános közbocsánat kikötése mellett Tirolról és Vorarlbergről lemondani. Hofer és társai megdöbbenve értesültek e hírről, és míg azon tanakodtak, hogy mitevők legyenek, az ellenség sietve foglalta el az Iselt és a Scharnitzet és Speckbachert október 16-án a Salach völgyben véres csatában legyőzte. Erre Steinachban november 2-án Hofer is meghódolt a császár akarata előtt, és honfitársait erről október 7-én kelt kiadványában értesítette. Nemsokára azonban János főherceg állítólagos diadalaiban bízva, november 12-én Sandból újra fegyverre szólította a Vintschgau és a felső Inn-völgy lakóit. Csakhogy parányi csapata ekkor nem bírt a túlnyomó ellenséggel és egyik völgy a másik után esett az ellenfél kezébe. Erre Hofer elbocsátotta embereit és feleségével és fiával együtt a havasok közé menekült.

1809 novemberéről a Farteis-völgyben egy alpesi kunyhóban rejtőzött, amig 1810 január végén egy Raffl nevű áruló Huard tábornoknak fel nem jelentette. Huard azonnal olasz csapatokat küldött Hofer elfogatására, melyek rejtekét körülzárolták, őt elfogták és megkötözve január 27-én Mantovába vitték, ahol a haditörvényszék a hőst Napóleon határozott parancsára halálra itélte. Ezt az ítéletet, a bécsi udvar közömbös tétlensége következtében, 1810. február 20-án kora reggel végre is hajtották. Amikor Hofert a Porta Ceresa bástyára kivezették, nem tűrte, hogy szemeit bekössék és nem is térdepelt le; azután pedig maga vezényelt tüzet. Csak a 13. golyó vetett véget életének.

Tetemét a vár plébánosának kertjébe temették, ahonnan 1823. február 21-én az innsbrucki udvari templomban helyezték nyugalomra. A sír fölött, I. Miksa császárnak emlékművével szemben, az önzetlen hazafinak és hősnek Johann Nepomuk Schaller által márványból készített szobra emelkedik 1834 óta. Ferenc császár 1819-ben Hofer családját az elszenvedett vagyoni veszteségéért kárpótolta, és 1818. január 26-án a családot nemesi rangra emelte. 1893. szeptember 30-án pedig az Isel hegyen a Heinrich Natter tiroli szobrász által készített Hofer-szobrot leplezték le I. Ferenc József császár jelenlétében.

Életéről 2002-ben egész estés filmet is forgattak Ausztriában: szerepét Tobias Moretti játszotta.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]