Andreï Makine
Andreï Makine (1957. szeptember 10., Krasznojarszk, Szovjetunió) orosz származású francia író.
[szerkesztés] Életrajz
Andreï Makine irodalmi tanulmányai után bölcsészdoktori diplomát szerzett a moszkvai egyetemen. Ezután filozófiát tanult Novgorodban és egy orosz irodalmi újságnak dolgozott.
1987-ben a Franciaország és a Szovjetunió között működő kulturális csereegyezmény keretében lektori állást kapott egy francia gimnáziumban. Ekkor határozta el, hogy Franciaországban marad, ezért politikai menedékjogot kért.
Nehezen indult pályája, első műveit a francia kiadók elutasították, ezért még azt a cselt is bevetette, hogy első regényét (La fille d'un héros de l'Union soviétique, 1990) mint oroszból fordított szöveget adta közre, pedig már azt is franciául írta.
Negyedik regényért (A francia hagyaték, 1995) három díjat is kapott, a Goncourt-díjat, a diákok Gouncourt-díját és a Médicis-díjat. A könyv óriási siker lett, több mint húsz nyelvre fordították le, első külföldi megjelenése a magyar kiadás volt (Ab Ovo).
[szerkesztés] Művei
- La Fille d'un héros de l'Union soviétique, 1990
- Confession d'un porte-drapeau déchu, 1992
- Au temps du fleuve Amour, 1994 (Amour-parti szerelmesek, 1997, Ab Ovo)
- Le Testament français, 1995 (A francia hagyaték, 1996, Ab Ovo)
- Le Crime d'Olga Arbélina, 1998 (Olga Arbelina bűne, 1998, Ab Ovo)
- Requiem pour l'Est, 2000 (Keletsirató, 2001, Ab Ovo)
- La Musique d'une vie, 2001 (Sorsszimfónia, 2002, Ab Ovo)
- La Terre et le ciel de Jacques Dorme, 2003 (A francia pilóta, 2004, Ab Ovo)
- La Femme qui attendait, 2004 (Várakozás, 2005, Ab Ovo)
- Cette France qu'on oublie d'aimer, 2006 (Lehet-e még szeretni Franciaországot?, 2007, Háttér)
- L'Amour humain, 2006
