Andamáni kígyászsas
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Spilornis elgini (Blyth, 1863) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Andamáni kígyászsas témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Andamáni kígyászsas témájú kategóriát. |
Az andamáni kígyászsas (Spilornis elgini) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába és a kígyászölyvformák (Circaetinae) alcsaládjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Edward Blyth angol zoológus írta le 1863-ban, a Haematornis nembe Haematornis elgini néven.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Az Indiához tartozó Andamán-szigetek területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és mangroveerdők, valamint szántóföldek és másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 54 centiméter, szárnyfesztávolsága 115-123 centiméter, testtömege 790-1000 gramm.[5]
 |
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma 1000-4000 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
- Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve
