Anatolij Dnyeprov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anatolij Dnyeprov
Élete
Született 1919. november 17.
Oroszország, Dnyipropetrovszk
Elhunyt 1975. (55 évesen)
Moszkva
Nemzetiség orosz
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) novella
Irodalmi irányzat sci-fi

Anatolij Dnyeprov (oroszul: Анатолий Днепров; Jekatyerinoszlav, 1919. november 17.Moszkva, 1975) szovjet-orosz fizikus, sci-fi szerző. Eredeti nevén Anatolij Petrovics Mickevics (Анатолий Петрович Мицкевич).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fizikát tanult a Moszkvai Állami Egyetemen (MGU), ahol 1941-ben végzett. Önkéntesként csatalakozott a Vörös Hadsereghez és részt vett a második világháborúban. 1942 februárjától 1943 augusztusáig Sztavropolban idegen nyelveket tanult a hadsereg tanfolyamán. Ezt követően a hadsereg Vezérkarának Felderítő Főcsoportfőnökségéhez (GRU) került, ahol 1956-ig dolgozott. Ezután kutatóintézetekben dolgozott. 1956-tól a Szovjet Tudományos Akadémia Metallurgiai Intézetének, majd később az akadémia Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének munkatársa volt. A népszerű szovjet ifjúsági tudományos-ismeretterjesztő folyóirat, a Tyehnyika – mologyozsi tudományos szerkesztője is volt. 1952-ben megszerezte a műszaki tudományok kandidátusa címet. Irodalmi pályafutását 1958-ban kezdte.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Témái közé a kibernetika, az antivilág és a robotika tartozott. Magyarul a Bíbormúmia című kisregénye 1969-ben jelent meg a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában, valamint több novellája különböző antológiákban[1][2].

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az Univerzum folyóiratban: Rákok a szigeten, A “Jupiter” diverzánsa, Az ötödik állapot, A halhatatlanság formulája, A Paradis utcai tragédia, Az ET-1 típusú gondolkodógép, Maxwell egyenlete
  2. Dnyeprov-novellák

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]