Anasztaszija Alekszandrovna Vertyinszkaja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anasztaszija Vertyinszkaja
Vertinskaya Anastassia.jpg
Anasztaszija Vertyinszkaja (2011)
Születéskori neve Anasztaszija Alekszandrovna Vertyinszkaja
Született 1944. december 19. (69 éves)
Moszkva orosz
Házastársa Nyikita Szergejevics Mihalkov
Foglalkozása színésznő

Anasztaszija Vertyinszkaja az IMDb-n

Anasztaszija Alekszandrovna Vertyinszkaja (oroszul Анастасия Александровна Вертинская; Moszkva, 1944. december 19.) orosz szovjet színésznő.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Apja, Alekszandr Nyikolajevics Vertyinszkij sanzonénekes, esztrádszínész (1889–1957). Orosz emigráns, 1920-ban hagyta el az országot és 1943 novemberében Kínából költözött a Szovjetunióba feleségével és első kislányukkal együtt.
  • Anyja, Ligyija Vlagyimirovna Vertyinszkaja (1923, leánykori neve: Cirgvava) képzőművészeti főiskolát végzett, színésznő.
  • Nővére, Marianna Alekszandrovna Vertyinszkaja (1943) ugyancsak színésznő, a moszkvai Vahtangov Színház művésznője.

Anasztaszija Vertyinszkaja fiatalon, 1961-ben kezdett filmezni. Alekszandr Ptusko rendező osztotta rá a Bíborvörös vitorlák című romantikus szerelmi történet női főszerepét. A színésznő később úgy emlékezett vissza a forgatásra, hogy fogalma sem volt, hogyan mozogjon, hogyan beszéljen. Ugyanabban az évben játszotta második filmfőszerepét is az érzelmes, mesés-fantasztikus Kétéltű emberben, mely hírnevét hazájában megalapozta, hiszen – Szergej Kudrjavcev filmtörténész összesítései szerint[1] – a Szovjetunió tizenegyedik legnézettebb filmje volt (több mint 65 millió néző).

Legfontosabb szerepeit világhírű irodalmi alkotások filmfeldolgozásaiban játszotta. Grigorij Kozincev filmrendező 1964-ben az alig húsz éves, még képzetlen színésznőre bízta a Hamlet-filmben Ophelia szerepét. A választás főként külső adottságai, természetes bája, törékeny alkata miatt esett rá, de Vertyinszkaja a forgatás során művészileg felnőtt a szerephez és – Innokentyij Szmoktunovszkij partnereként – teljes sikerrel oldotta meg a feladatot. Nevét ebben a szerepben ismerte meg a világ.

Közben 1962-ben fölvették a moszkvai Puskin Színházhoz, és a társulattal az ország távolabbi részeire is gyakran járt vendégszerepelni. A Hamlet-film befejezése után elvégezte a Scsukin Színiiskolát (1967), utána hosszabb ideig a moszkvai Szovremennyik Színház (1968–1980), majd a Moszkvai Művész Színház (1980–1989) társulatának művésznője volt. Színpadon kiemelkedő alakítást nyújtott többek között Csehov A sirály (Nyina Zarecsnaja), Ványa bácsi (Jelena Andrejevna), Tolsztoj Élő holttest (Liza), Molière Tartuffe (Elmira asszony), Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok (Olivia), A vihar (Prospero és Ariel kettős szerepében, A. Efrosz kísérleti rendezése) és mások darabjaiban.

Még a színiiskola növendéke volt, amikor újabb kitüntető felkérést kapott, ezúttal Szergej Bondarcsuk filmrendezőtől: Tolsztoj regénye, a Háború és béke filmváltozatában Liza Bolkonszkaja alakját keltette életre. Nem sokkal később Kitty szerepét alakította a másik nagy Tolsztoj-regény, az Anna Karenina filmfeldolgozásában (rendezte Alekszandr Zarhi).

Főszerepet játszott többek között Az időelőtti emberben (Abram Room rendező utolsó filmje, 1971); a Bögöly című romantikus történetben (1980); egy Jack London-színmű adaptációjában, ismét Szmoktunovszkijjal (A rablás, 1981); egy sci-fiben (Egy jenki újabb kalandjai Arthur király udvarában, 1988); egy Valerij Brjuszov novelláinak motívumaiból megalkotott trillerben (A szenvedély vágyása, 1991). Filmszínészi pályájának derekán, ötven évesen újabb világhírű regény, A Mester és Margarita női főszerepére kérték fel (1994). A Bulgakov-regény megfilmesítése el is készült, de a rendező és a producer közötti vita és per miatt nyilvános vetítése, sugárzása 2010 végéig nem volt.

Magánéletéből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anasztaszija Vertyinszkaja először Nyikita Mihalkov színész-rendezőhöz ment feleségül, akit a Scsukin Színiiskolában ismert meg. Közel négy évig tartó házasságukból született fiuk, Sztyepan Mihalkov (1966) színész, producer, üzletember, étteremhálózat tulajdonosa Moszkvában. A színésznő második férje Alekszandr Gradszkij rock-zenész, énekes, zeneszerző volt, de ez a házasság sem bizonyult tartósnak, elváltak. Vertyinszkaja levonta a következtetést, harmadszor nem ment férjhez.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1961 – Bíborvörös vitorlák (Алые паруса) – (R. Alekszandr Ptusko)
  • 1961 – A kétéltű ember (Человек-амфибия) – (R. V. Csebotarjev, G. Kazanszkij)
  • 1964 – Hamlet, 1–2. rész (Гамлет) – (Ophelia szerepében. R. Grigorij Kozincev)
  • 1965–1967 – Háború és béke, 1–4. rész (Война и мир) – (Lev Tolsztoj regényének filmváltozatában. R. Szergej Bondarcsuk)
  • 1967 – Anna Karenina (Анна Каренина) – (Kitty szerepe Lev Tolsztoj regényének filmváltozatában. R. Alekszandr Zarhi)
  • 1969 – (Влюблённые) – (Üzbég film)
  • 1969 – Ne búsulj! (Не горюй! ) – (A Moszfilm Stúdió és Gruziafilm Stúdió közös produkciója. R. Georgij Danyelija)
  • 1970 – Történet Polinyinnal (Случай с Полыниным) – (Konsztantyin Szimonov elbeszéléséből)
  • 1971 – Az időelőtti ember (Преждевременный человек) – (Makszim Gorkij Jakov Bogomolov című befejezetlen színművéből. R. Abram Room)
  • 1971 – Az árny (Тень) – (Jevgenyij Svarc azonos című mesejátékából)
  • 1972 – Az ember a helyén (Человек на своём месте)
  • 1978 – Névtelen csillag (Безымянная звезда) – (Szverdlovszki Stúdió)
  • 1978 – Vízkereszt, vagy amit akartok (Двенадцатая ночь) – (William Shakespeare színműve, a moszkvai Szovremennyik Színház előadásának filmfelvétele)
  • 1980 – A bögöly (Овод) – (Tv-film Ethel Lilian Voynich regénye alapján. R. Nyikolaj Mascsenko)
  • 1982 – A rablás (Кража) – (Jack London The Theft című színdarabjából. R. Leonyid Pcsolkin)
  • 1987 – Nyikolaj Batigin napjai és évei (Дни и годы Николая Батыгина)
  • 1988 – Don Quijote és Sancho Panza élete (Житие Дон Кихота и Санчо) – (Szovjet-grúz és spanyol film Cervantes regényének motívumai alapján. R. Rezo /Revaz/ Csheidze)
  • 1988 – Egy jenki újabb kalandjai Arthur király udvarában (Новые приключения янки при дворе короля Артура) – (Mark Twain Egy jenki Arthur király udvarában című művének motívumai alapján)
  • 1989 – Szocsiban sötétek az éjszakák (В городе Сочи тёмные ночи) – (R. Vaszilij Picsul)
  • 1991 – A szenvedély vágyása (Жажда страсти) – (R. Andrej Haritonov)
  • 1994 – A Mester és Margarita (Мастер и Маргарита) – (Margarita szerepe, Mihail Bulgakov azonos című regényének filmváltozatában. R. Jurij Kara)
  • 2000 – A brémai muzsikusok (Бременские музыканты) – (A Grimm fivérek műveinek motívumaiból készített musical)
  • 2002 – Casus belli (Казус Белли) – (Vígjáték. R. Igor Ugolnyikov)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szergej Kudrjavcev: Filmi v szovjetszkom prokatye (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2011. január 30.)