Anastasius Grün

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anastasius Grün
Auersperg.jpg
Született 1806. április 11.
Laibach
Elhunyt 1876. szeptember 12. (70 évesen)
Graz
Foglalkozása költő, politikus
Iskolái Bécsi Egyetem
Anatasius Grün mellszobra Bécsben (Karl Schwerzek alkotása, 1891)

Anton Alexander von Auersperg gróf, írói néven Anastasius Grün (Laibach, 1806. április 11.Graz, 1876. szeptember 12.) német költő és osztrák politikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősrégi nemesi család ivadéka, mely Gurkfeld és Thurn am Hart krajnai uradalmakat bírta. Jogi tanulmányait Grazban és Bécsben végezte, majd nagy utazásokat tett, 1839-ben Attems Mária grófnővel egybekelt és hivatal nélkül egyedül tanulmányainak és irodalmi munkásságának élt. Szabadelvű költeményei népszerűvé tették, ezért 1848-ban beválasztották a német nemzetgyűlésbe, melyből azonban már szeptemberben kilépett. Csak a Bach-kormány bukása (1859) után vett tevékeny részt a politikában: 1860-ban a birodalmi gyűlésnek, majd 1861-ben az urak hazának tagja lett. Mint ilyen, mindig a szabadelvű eszmék erélyes szóvivője és a federalizmus elszánt ellensége volt. Ehhez hasonló befolyásos és tevékeny működést fejtett ki a krajnai és később a stájer tartományi gyűléseken. Politikai téren elért fényes működéséért Ferenc József császár-király titkos tanácsosi rangra emelte, a bécsi egyetem doktorrá avatta, Bécs városa pedig díszpolgárává választotta. Ezenfelül a bécsi tudományos akadémiának is tiszteletbeli tagja volt.

Nem csekélyebb sikereket aratott mint költő. Főművei: Blätter der Liebe (1830), szerelmi dalok Heine modorában, de minden sértő elem nélkül; Der letzte Ritter (1830), románcok koszorúja, melyben I. Miksa német-római császár lovagias alakját dicsőíti és az újkor hajnalhasadtát lelkesülten üdvözli: Spaziergänge eines Wiener Poeten (1831., névtelenül), hatalmas himnuszok a szabadságra és maró gúnydalok a Metternich öngyilkos politikájára; Schutt (1836), legszebb műve, melyben az elvénült Európa romjaiban egy új és szebb élet csíráit keresi és Amerika szabadságát magasztalja; Nibelungen im Frack (1843), humoros éposz, melynek hőse Móric Vilmos szász-merseburgi herceg (megh. 1731), a brugó lelkes barátja; Der Pfaff vom Kahlenberg (1850), egy régi népmonda földolgozása, a régi népies ünnepek és szokások fényes rajzaival. Költeményei két gyűjteményben jelentek meg: Gedichte (1837) és In der Veranda (1876). Minden tekintetben kitűnőek műfordításai: Volkslieder aus Krain (1860) és Robin Hood (1864).

Ő adta ki legjobb barátjának, Nikolaus Lenaunak, költői hagyatékát és összes műveit (jeles életrajzzal). Összes munkáit kiadta Ludwig August Frankl von Hochwart, 1877, 5 köt.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Grün túlnyomóan a gondolat költője; kisebb és nagyobb műveiben eszméket fejez ki és testesít meg, fényes nyelven, a képek és hasonlatok gazdag, néha túlságos fölhalmozásával. A szabadság költője, melynek politikai működésében is lelkes és bátor védője volt. Lenauval sok tekintetben rokon, de elszánt optimista, akit kora nyomora búsíthat, de csüggedővé nem tehet; tántoríthatatlan bizalommal várja a jövőtől a szabadság diadalát, melyet ismételten megragadó himnuszokban dicsőít. Kevés alakja van a modern irodalmaknak, akikben az ember és a költő annyira fedik egymást, mint őbenne.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Blätter der Liebe (1830)
  • Der letzte Ritter (1830)
  • Spaziergänge eines Wiener Poeten (1831)
  • Schutt (1836)
  • Gedichte (1837)
  • Nibelungen im Frack (1843)
  • Pfaff vom Kahlenberg (1850)
  • Volkslieder aus Krain, aus dem Slowenischen übersetzt (1850)
  • Robin Hood. Ein Balladenkranz nach altenglischen Volksliedern (1864)
  • In der Veranda (1876)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]