Anarchokommunizmus

Az anarchokommunizmus egy 20. századi eszmerendszer, amely a leninizmussal és a Szovjetunióval is szemben állt. Az anarchokommunisták elutasítottak mindennemű állami szervet, és az állam “elhalása” helyett annak azonnali eltörlését, forradalmi harcot követeltek. Az anarchokommunisták szerint ezt a diktatúrát az önmagát megszervező proletárosztály gyakorolja majd (e szerveződés megfelelő formájának többnyire a munkástanácsokat vagy a kommunákat tartották), amely kíméletlen diktatúrát gyakorol a burzsoáziával szemben, de adott esetben akár a mozgalmon belül jelentkező reformizmussal szemben is. Így elutasították a klasszikus anarchizmus univerzális szabadságképét, és sokkal kisebb hangsúlyt helyeztek az egyén szerepére, mint általában az anarchisták. Megtartották azonban viszolygásukat minden politikai szerveződéssel szemben: a forradalmat mindig a termelők önfelszabadításaként értékelték, és a gazdasági harc formáira, mindenekelőtt az általános sztrájkra és az abból-amellett kifejlődő fegyveres felkelésre helyezték a hangsúlyt. A célzott politikai merényleteket adott esetben elfogadhatónak, sőt szükségesnek tartották, ám ideológiájuknak ez csak periférikus része volt: az 1890-es évek híres anarchista merényleteiért magányos, individualista anarchisták, illetve ilyen elméleti alapon álló kis csoportosulások voltak inkább felelősek. Az anarchokommunizmus gyakran összefonódott a tanácskommunizmussal, különösen Németországban.

A mozgalomnak Európában sok híve volt, főleg az 1930-as 1940-es években. Elterjedt volt Franciaországban, Németországban és Magyarországon is. Legismertebb magyar anarchokommunista Schiess József. Maroknyi csoportja elsősorban merényletekre koncentrált, kevésbé az ideológiai munkára. Schiess csoportját a negyvenes évek végére felszámolták.

Az anarchokommunizmus fogalmát gyakran azonosítják az anarchista kommunizmussal, ám ez nem teljesen helytálló. Itt egy lényegében marxista irányzatról van szó, amely azonban mélységesen antietatista, és a szerveződésben elutasítja a hagyományos pártformát. Az anarchokommunizmus (Angliában anarchomarxizmusnak is nevezték) gyökerei a XIX. század hatvanas-hetvenes éveiig nyúlnak vissza; előképeit – Marx és Bakunyin mellett – Joseph Dietzgenben, Johann Mostban, Ricardo Flores Magonban stb. találta meg (akik mindnyájan fontosnak tartották a marxizmus és az anarchizmus “újraegyesítését”). Németországban az anarcho-szindikalizmushoz (Karl Roche és az FVGD-S), Angliában a Guy Aldred vezette Antiparlamentarista Kommunista Federációhoz (APCF), Franciaországban a “platformista” Pjotr Arsinovhoz és Nyesztor Ivanovics Mahnohoz, valamint az Anarchista-Kommunista Unióhoz (UAC) kötődött.

Napjainkban a szakszervezetek iránti kritikus attitűd jellemző erre a mozgalomra, így jelentős mértékben megkülönböztethető az anarcho-szindikalizmustól.

Az anarchokommunisták igyekeztek átültetni elképzeléseiket a gyakorlatba is, például az ukrajnai Mahnovscsina esetében.Erről az anarchista közösségek listája ír részletesebben.

Anarchokommunisták

• Pjotr Kropotkin
• Nesztor Ivanovics Mahno

Irodalom

• Konok Péter: A trockizmustól a tanácskommunizmusig (pdf)
• Konok Péter: "...a kommunizmus gyermekbetegsége"? Baloldali radikalizmusok a 20. században. Napvilág Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-9350-82-6
• Konok Péter: Egy lezárhatatlan vita margójára. Eszmélet, 64. sz. 2004. tél.
• Pjotr Alekszandrovics Kropotkin A kölcsönös segítség mint természettörvény (Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.)
• [1] "MAHNOVSCSINA - Az ukrajnai anarchokommunista mozgalom 1917 és 1922 között"
• [2] A Bulgáriai Anarchista Kommunista Föderáció Platformja, 1945
• [3] Mahno a forradalmi fegyelemről