Anaglif képek

Az anaglif képek az úgynevezett sztereoszkopikus 3D-látvány megjelenítésére képesek, ha kétszínű lencsével rendelkező szemüveggel tekintik őket. Ez a két szín leggyakrabban a vörös és a ciánkék. Az anaglif kép témája két nézőpont felhasználásával készül, melyeket két különböző színréteggel jelenítenek meg ugyanazon képtérben, így előállítva a mélységérzetet.

A kép alanyát jelentő tárgy jellemzően a képtér közepén helyezkedik el, míg az előtérhez és a háttérhez tartozó térelemek oldalirányban eltoltan jelennek meg. Hasonló hatást tapasztalunk a valóságban is, amikor egy távolabb található tárgyra fókuszálva a látóterünkbe emeljük kezünket, amelyet szintén kettőzve látunk, amíg a távolabbi tárgyra koncentrálunk.

A végeredmény tehát két különbözőképpen színezett képet tartalmaz, egyet-egyet mindkét szem számára. Színkódolt anaglif szemüvegen keresztül nézve a képek kettőssége megszűnik, mert az agy látóközpontja a színkitakarás hatására a két szembe érkező különböző nézőpontú képeket térbeliként érzékeli.

Az anaglif képek újbóli virágzása az interneten, Blu-ray disc HD-lemezeken, CD-ken, valamint nyomtatásban manapság gyakran közzétett sztereogramoknak köszönhető. Az olcsó papírkeretes vagy műanyagkeretes szemüvegeket pontosan beállított szűrőkkel szerelik fel. A jelenlegi szabvány a vörös és ciánkék színek kombinációja, ahol a vörös tónus a bal oldali csatorna. Az olcsó szűrők a fekete-fehér múltban gyökereznek, amikor ez az eljárás volt a kedvezőbb kényelmi és gazdasági okokból.

Felhasználás

Videojátékok, háromdimenziós alkalmazások, filmek és DVD tartalmak is bemutathatók az anaglif eljárás segítségével. Praktikus módszer olyan esetekben, amikor a mélység érzékeltetése fontos, mint például tudományos kutatásoknál vagy háromdimenziós modelleknél. Különböző kutatási projektjeiben a NASA is készített már ilyen eljárással képeket, például a Mars Rover felvételeinél.

Fiziológiai hatások

Az anaglif képek által visszaadott háromdimenziós térélmény érzékelése kevésbé fárasztó, mint a "párhuzamos-nézés" vagy a "szemtengely-keresztezés" módszerével megtekinthető képeké. Ugyanakkor az említett módszerekkel nem jelentkezik az anaglif technológiára jellemző színveszteség, aminek korrigálása az utóbbi esetében akadályokba ütközhet.

Történelmi előzmény

Az anaglif képek előállításának eljárását elsőként Wilhelm Rollmann fejlesztette ki 1853-ban Lipcsében, Németországban.

Színhelyesség

Az anaglif eljárás nem minden esetben képes visszaadni az eredeti kép teljes színskáláját. Egyes színek kombinációi, vagy ahhoz közeli színek, mint például a vörös-zöld, valamint a vörös-kék kombinációi helyesek lesznek.

Forrás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Anaglyph image című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások

• How to make Anaglyphs
• Making a 3D anaglyph movie
• Choose a good screen - glasses pair to visualize anaglyphs
• 3D Latinamerica See 500 images in 3 Dimensions of Latinamerica - Argentina, Uruguay, Paraguay, Bolivia, Peru, Ecuador and Venezuela
• The Stereoscopic 3D Channel (Anaglyph)
• Anaglif.lap.hu - link gyűjtemény