Anüté

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Tegeai Anüté (Ανύτη) az i. e. 3. század elején élt ókori görög költő, akit kortársai és az utókor epigrammáiért és sírfelirataiért tartottak nagy becsben. Thesszalonikéi Antipatrosz a kilenc földi múzsa közé sorolta. Egyes források szerint egy peloponnészoszi költő- és íróiskola vezetője volt, egyik tanítványa Tarentumi Leónidasz.

Legalább 18, dór dialektusban írt epigrammája fennmaradt az Anthologia Graecában; további hat, melynek a szerzősége vitatott, szintén lehetnek az ő művei. Több teljes vers maradt fenn tőle, mint bármelyik másik ókori görög női szerzőtől. A szamoszi Aszklépiadész mellett egyike volt az elsőknek, akik fiktív epigrammákat írtak, ezzel kiemelték a műfajt az alkalmi költészet keretei közül. Ő volt az első, aki fiktív sírverseit nemcsak emberekhez, hanem állatokhoz is írta, illetve aki élénk leírásokat készített a szelídítetlen természet szépségeiről. A következő versét Aphrodité egy szobrához írta:

A Ciprusi helye ez, mert kedvére való
szárazföldről a fénylő tengerre nézni,
hogy megszépítse a tengerészek útját. Körülötte a tenger
reszket, ha csiszolt képmására tekint.

(Marilyn B. Skinner angol fordítása alapján)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Míg élők közt leszel élő (Epigrammák a Görög Antológiából) Budapest, Európa Könyvkiadó, 1980)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]