Amritszári mészárlás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emlékmű a Dzsallianvala Bághban, a mészárlás helyén

Az 1919. április 13-i amritszári mészárlás vagy Dzsallianvala Bágh-i mészárlás néven ismert esemény, melynek során a brit hadsereg fegyvertelen indiai tüntetők közé lőtt, 379 tüntetőt megölve és 1200-at megsebesítve. Ezen a napon a fallal körülvett amritszári Dzsallianvala Bágh kertjében mintegy tízezer fős zarándoktömeg gyűlt össze a szikh ünnep, a Viszákhi (pandzsábi: ਵਿਸਾਖੀ) IPA:visākhī) fesztivál alkalmából, akikhez számos, az angol uralom ellen fellépő, az Indiai Nemzeti Kongresszus két vezetőjének letartóztatását sérelmező tüntető is csatlakozott. A tömeg annak ellenére gyűlt össze, hogy az angolok erre a napra kijárási tilalmat rendeltek el. Reginald Dyer dandártábornok – felkeléstől tartva – parancsba adta gurkha katonáinak, hogy lőjenek a tüntetők közé. A katonák előzetes figyelmeztetés nélkül tíz percig kézifegyverekkel, célzott lövésekkel lőtték a menekülésre képtelen, fegyvertelen tömeget, köztük számtalan nő, gyermek halálát okozva.[1] Az esemény nemcsak az indiai, hanem a brit közvéleményt is megdöbbentette, egyúttal közvetlen kiváltó oka volt Mahátma Gandhi passzív ellenállást hirdető mozgalmának és jelentős szerepet játszott India függetlenségi küzdelmeinek kibontakozásában.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháborúban több mint egy millió indiai harcolt Nagy-Britannia mellett, akik közül mintegy 60.000 vesztette életét. Miután az első világháború alatt bevezetett kényszerintézkedéseket az angolok békeidőben is fenntartották, a brit uralommal szembeni elégedetlenség a tetőfokára hágott. A háború közvetlen utóhatásaként felerősödtek a függetlenségi mozgalmak, ezeket az 1919 áprilisában letartóztatott nacionalista vezetőkről terjengő hírek tovább szították. A szikh szent város, Amritszár zavargások gócpontja lett, több európait, köztük nőket is megöltek, kifosztottak számos bankot és leromboltak középületeket. Reginald Dyer dandártábornok parancsnoksága alatt brit és indiai csapatokat küldtek a rend helyreállítására. Dyer első intézkedése volt, hogy betiltott minden nyilvános találkozót, egyúttal bejelentette, hogy amennyiben megszegik a gyülekezési tilalmat, erőszakkal fog érvényt szerezni akaratának.

A mészárlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Viszákhi, vagy Baiszákhi az egyik legfontosabb szikh ünnep, amely megemlékszik arról a napról, amikor Guru Gobind Szingh 1699-ben megalapította a Khalsza Panth-t. Ebből az alkalomból az emberek azzal ünnepelnek, hogy összegyűlnek, vallásos és közösségi életet élnek, vásárokat tartanak. A Dzsallianvala Bágh-ot minden oldalról házak és épületek veszik körül, bár volt néhány szűk átjáró a kertbe, ám ezek legtöbbjét folyamatosan zárva tartották.

A tömeg nem vette figyelembe Dyer figyelmeztetését, nem hagyta el a kertet, így a parancsnok 65 gurkhából és 25 indiai katonából (balucsi) álló egységet vezényelt a területre. Ezek közül ötven katona volt felfegyverkezve Lee Enfield .303 puskával. Dyer idevezényelt még két páncélozott autót is, amelyek géppuskákkal voltak ellátva, de a járművek a főkapun kívül megálltak, mert nem voltak képesek áthaladni a kert szűk bejáratán. Ez a főbejárat viszonylag szélesebb, lehetőséget adott volna a tömeg menekülésére, így tehát páncélozott járművek őrizték.

Délután négy óra harminc perckor az egység figyelmeztetés nélkül tüzet nyitott a csapdába szorult, pánikba esett emberekre. Tíz-tizenöt percen keresztül válogatás nélkül tüzeltek mindenkire, mintegy 1650 lőszert felhasználva, amíg a töltény el nem fogyott. A tüzelés során – a hivatalos verzió szerint – 379 halálos lövést adtak le, és mintegy ezerötszázan megsebesültek. Sokan akkor haltak meg, amikor a golyók elől menekülve az udvaron álló mély kútba vetették magukat. A függetlenség elnyerése után felállított emlékmű felirata szerint ebből a kútból másnap 120 halottat emeltek ki. Dyer ezután visszavonta az embereit, anélkül, hogy az udvaron a sebesültek megmentésére kísérletet tett volna. Ezt a falon kívül rekedt lakosság sem tehette meg, ugyanis a kijárási tilalom még érvényben volt, ezért az éjszaka folyamán még többen meghaltak.

A lövések okozta halálesetek száma vitatott. Bár a hivatalos adat (az angol vizsgálat szerint) 379 halálesetet említ, magát a vizsgálati módszert ezek felderítésére több kritika érte. 1919 júniusában, három hónappal a mészárlás után az angol elöljáróság felkérte a város lakosságát, hogy maguk jelentsék be a mészárlás során elhunyt hozzátartozójukat, ám ez a szám sem pontos, hiszen sokan az áldozatok közül nem helyi lakosok voltak.

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dyer tettét Pandzsáb kormányzója Sir Michael O'Dwyer helyesnek ítélte, sőt dicsérte. O'Dwyer később tiszteletbeli szikhnek avattatta magát, amit az Aranytemplom vénei nem is tagadtak meg tőle, pusztán azt a feltételt kötötték ki, hogy megnöveszti a szakállát és évi egy szál cigarettára csökkenti a dohányzást.

A mészárlás híre hamar elterjedt Indiában, ahol széleskörű felháborodást keltett. Jól példázza ezt, hogy Rabindranáth Tagore lemondott brit lovagi címéről. A főkormányzóhoz írott levelében ezt írta: „Eljött az idő, amikor a becsület jelvényei szégyent hoznak ránk, ragyognak a megalázottság nem hozzáillő kontextusában... ”. Zavargások törtek ki Pandzsábban és a kormánynak statárium alá kellett helyezni öt kerületet is a régióban.

A részleteket Nagy-Britanniában csak 1919 decemberében ismerte meg a közvélemény. Winston Churchill az angol parlament alsóházában elítélte Dyer cselekedetét, mint fogalmazott: „...ez egy rendkívüli esemény, egy szörnyű esemény, egy olyan esemény, ami egyedülálló és vészjósló elszigetelésben áll (a történelemben).

A politikailag érdekelt Indiai Nemzeti Kongresszus létrehozott egy saját vizsgálóbizottságot, ami a sebesültek számát 1500-ra, a halottakét mintegy ezer főre tette.

Angliában egy bizottságot neveztek ki az események kivizsgálására és feltárására, amit Lord Hunter, egy skót bíró vezetett. Kezdetben úgy tűnt, hogy Dyer megvédi magát a bizottság előtt, de az erkölcsileg elítélte, és kényszerítette, hogy leköszönjön az indiai hadseregből. A Lordok Háza viszont dicséretben részesítette. Erőteljes vita alakult ki azok között, akik egyetértettek a Hunter-bizottság ítéletével, és azok között, akik azt gondolták , hogy Dyer járt el hatékonyan, hogy megakadályozza egy újabb indiai lázadás (→Szipojlázadás) kitörését. Az epizód megrontotta a brit és az indiai politikusok közötti kapcsolatokat évekig, de segített, hogy összegyűjtse az új politikai erőket amelyek támogatják Gandhi erőszakmentes ellenállás fémjelezte politikáját.

Dyer Angliában halt meg 1927-ben. Sir Michael O'Dwyert 1940-ben Londonban egy szikh forradalmár, Udham Szingh meggyilkolta, aki a mészárlás során maga is megsérült Amritszárban. Udham Szinget felakasztották. Gandhi elítélte a merényletet, mint értelmetlen cselekedetet, de a merénylőt szikh körökben ma is hősnek, mártírnak tartják.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kert ma már nemzeti zarándokhely. Nem sokkal a tragikus események után egy bizottság alakult, Pandit Madan Mohán Malávija elnökletével, hogy méltó emlékművet állítson a mártírok emlékére. A kertet 1920 augusztus 1-jén a bizottság már megvásárolta, de a tényleges építkezésre a függetlenség kikiáltásáig (1947) várni kellett. Az emlékművet a Szabadság Lángjának nevezték el, és az Indiai Köztársaság első elnöke, Dr. Rajendra Prasad avatta fel 1961 április 13-án. Az emlékmű 30 láb magas pilon, egy négyoldalú kúpos vörös kő áll egy sekély tartály közepén, közepén az indiai szimbólum, Asóka csakrája áll. A pilon mind a négy oldalán a következő felirat olvasható hindi, pandzsábi, urdu és angol nyelven: „Az 1919 április 13-i vértanúk emlékére”.

A mészárlást az 1982-es, Richard Attenborough rendezte Gandhi c. Oscar-díjas film is megörökítette.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dalrymple, William. „Apologising for Amritsar is pointless. Better redress is to never forget”, 2013. február 23. (Hozzáférés ideje: 2013. december 13.) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]