Ampringen János Gáspár
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
|
|
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát – részletek a cikk vitalapján. |
 |
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Báró Ampringen János Gáspár (Johann Kaspar II von Ampringen), (1619–1684) a Német Lovagrend 48. nagymestere, a Magyar Királyság császári kormányzója.
Magyarországon harcolt a törökök ellen Raimondo Montecuccoli alatt, és részt vett a szentgotthárdi csatában.
Ampringen Magyarország történetében gyászos szerepet játszott kalandor. I. Lipót császár őt, minden magyar törvény lábbal tiprásával, 1673. február 27-én Magyarország kormányzójává nevezte ki teljhatalommal és mellé négy magyar és négy osztrákból álló tanácsot rendelt.
A tanács osztrák tagjai: gróf Pötting Sebestyén, Spankau tábornok, Erhard és Hoffmann tanárok, míg a magyar tagjai: Szelepcsényi érsek, Forgách Ádám országbíró, Majthényi János királyi személynök és Kollonich Lipót kamaraelnök. A kormányzó Magyarországot mint fegyverrel meghódított tartományt igazgatta és annak érdekében, hogy magát a császári udvar előtt nélkülözhetetlennek tüntesse fel, mindig újabb „összeesküvéseket” fedezett fel, amelyeknek állítólagos részeseit embertelen kínzásokban részesítette. A tömeges kivégzések napirenden voltak, az új kormányzó által fölállított eretneknyomozó törvényszékek a protestánsokat, a hadi törvényszékek pedig a vagyonos hazafiakat üldözték. Ezek a gaztettek a nemzetet két táborra osztották, amelyek egymást kurucnak és labancnak csúfolták. A protestánsok templomait elkobozták, papjaikat, híveiket karóba húzták, kerékbe törették az osztrák tábornokok és várkapitányok.
Dacára az 1670-ben kiadott általános amnesztialevélnek, a Wesselényi-összeesküvésben cinkosként feltüntetett papokat és lelkészeket összefogdosták, és Ampringen az ún. pozsonyi vértörvényszék ítéletei nyomán közülük mintegy hetvenet Triesztbe és Nápolyba hurcoltatott gályarabságra, többek közt Harsányit és Séllyeit, akik közül az annyi sanyarúság után még életben maradt harmincat Michiel de Ruyter holland tengernagy váltotta ki a fogságból.
Ampringen nyolc évig viselte kormányzói hivatalát, s ezalatt Magyarországnak különösen tiszai részét dúlások, öldöklések, kegyetlenségek és égbekiáltó gonoszságok színterévé változtatta. A tatárjárás óta nem dúlták így fel ezt a vidéket, mint Lipót zsoldosai; közöttük a legembertelenebbek Kobb, Spankau, Strasoldo voltak. Ezrekre megy az ártatlanul legyilkoltak száma, Kobb egyedül a kassai főtéren hatvankét magyar nemest végeztetett ki.
Ez az állapot kényszerítette végül az alig 21 éves Thököly Imre grófot a nemzet szabadságának, az igazságnak s az ártatlanok ügyének védelmére. Pénzei ezért viselték a „pro libertate et justitia” köriratot. Ampringent végre, miután Thököly győzelmesen hadakozott, és az egész országot már-már meghódította, Lipót császár fölmentette gyászosan gyakorolt kormányzói tiszte alól, 1681-ben visszaállította az eltörölt nádori hivatalt, és Esterházy Pált nevezte ki nádorrá. Ampringen azután Franciaországba menekült a közgyűlölet elől, mely őt Magyarországban és Ausztriában egyaránt üldözte. Később Szilézia kormányzója lett, de ezt a hivatalát időközben bekövetkezett halála miatt alig három évig viselhette.
[szerkesztés] Irodalom
- Markó László: A Magyar Állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig, Magyar Könyvklub, Budapest 2000. ISBN 963-547-085-1
- Glatz Ferenc (szerk.): A magyarok krónikája, 270–71. o., Officina Nova, é. n., ISBN 9634770525
- Kalmár János: Magyarország története a 16–18. században, 67–8. o., Ikva Kiadó, 1990, ISBN 9637760083
- Ágoston Gábor–Oborni Teréz: A tizenhetedik század története, 72. o., Pannonica, 2000, ISBN 9639252115
- Hóman–Szekfű: Magyar történet, IV. k. (írta Szekfű Gyula), 186–87. o., Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1935
| Előző uralkodó: Habsburg Károly József főherceg |
|
Következő uralkodó: Lajos Antal pfalz-neuburgi herceg |
