Bohóchalak
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Narancs bohóchal (Amphiprion percula)
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bohóchalak témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bohóchalak témájú kategóriát. |
A bohóchalak (Amphiprion) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a korállszirtihal-félék (Pomacentridae) családjába tartozó nem.
Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]
Az Amphiprion csontoshal-nem különféle fajai megtalálhatók a Vörös-tengerben, az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán trópusi vizeiben. A narancs bohóchal (Amphiprion percula) különösen az ausztrál Nagy-korallzátony térségében gyakori faj.
Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]
A bohóchalak testhossza fajonként eltérő, és 4,8-17 centiméter között változik. Színezetük is különféle, de mindig élénk. A halak nyálkaréteggel vonják be magukat, hogy a virágállatok mérge ne ártson nekik.
Életmódjuk[szerkesztés]
Rendszerint kettesével élnek egy-egy virágállat (korallpolip) „albérlőiként”, és a virágállat által megölt halak maradványait eszik. A virágállat — bár nem akarattal — nemcsak táplálja a halakat, de védi is őket. „Viszonzásképpen” a bohóchalak is megvédik a virágállatot azoktól a halaktól, amelyek le tudnák csippenteni azok karjait. Fajtól függően 3-5 évig élnek.
Szaporodásuk[szerkesztés]
Egy-egy nőstény több hímmel él csoportban. Az ívás a trópusi vizekben egész éven át tart. Az ikrákat nagy csomókban helyezik el. Kifejlődésükhöz 4-5 nap elegendő. Valamennyi példány hímnek születik, majd felnőtt korában kb. egy hét alatt nemet válthat, ha a csoport nősténye elpusztul.[1]
Rendszertani felosztásuk[szerkesztés]
A nembe az alábbi 29 faj tartozik:
- pajkos bohóchal (Amphiprion akallopisos) Bleeker, 1853
- Amphiprion akindynos Allen, 1972
- Amphiprion allardi Klausewitz, 1970
- Amphiprion barberi Allen, Drew & Kaufman, 2008
- kétsávos bohóchal (Amphiprion bicinctus) Rüppell, 1830
- Amphiprion chagosensis Allen, 1972
- Amphiprion chrysogaster Cuvier, 1830
- Amphiprion chrysopterus Cuvier, 1830
- Clark-bohóchal (Amphiprion clarkii) (Bennett, 1830)
- Amphiprion ephippium (Bloch, 1790) – típusfaj
- fehérsávos bohóchal (Amphiprion frenatus) Brevoort, 1856
- Amphiprion fuscocaudatus Allen, 1972
- Amphiprion latezonatus Waite, 1900
- Amphiprion latifasciatus Allen, 1972
- Amphiprion leucokranos Allen, 1973
- Amphiprion mccullochi Whitley, 1929
- fahéjszínű bohóchal (Amphiprion melanopus) Bleeker, 1852
- Amphiprion nigripes Regan, 1908
- közönséges bohóchal (Amphiprion ocellaris) Cuvier, 1830
- Amphiprion omanensis Allen & Mee, 1991
- Amphiprion pacificus Allen, Drew & Fenner, 2010
- narancs bohóchal (Amphiprion percula) (Lacepède, 1802)
- rózsa anemonahal (Amphiprion perideraion) Bleeker, 1855
- nyerges bohóchal (Amphiprion polymnus) (Linnaeus, 1758)
- Amphiprion rubrocinctus Richardson, 1842
- Amphiprion sandaracinos Allen, 1972
- sárgafarkú bohóchal (Amphiprion sebae) Bleeker, 1853
- Amphiprion thiellei Burgess, 1981
- Amphiprion tricinctus Schultz & Welander, 1953
Források[szerkesztés]
- Amphiprion FishBase
- Bloch, M.E. and J.G. Schneider 1801: M. E. Blochii, Systema Ichthyologiae iconibus cx illustratum. Post obitum auctoris opus inchoatum absolvit, correxit, interpolavit Jo. Gottlob Schneider, Saxo. Berolini. Sumtibus Auctoris Impressum et Bibliopolio Sanderiano.: i-lx + 1-584, Pls. 1-110. ZooBankRef|216530E4-8EA8-440F-A19C-17B4C129AEB4
- Tang, K.L. 2001: Phylogenetic relationships among damselfishes (Teleostei: Pomacentridae) as determined by mitochondrial DNA data. Copeia, 2001(3): 591–601.
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Bohóchalak. amphiprion.hu. [2012. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 1.)
- ITIS szerinti rendszerbesorolás
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. p. 19.
