Ámon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk az egyiptomi istenről szól. A keresztnevet lásd itt: Ámon (keresztnév).

Ámon egyiptomi hieroglifákkal

Ámon (más elnevezések: Ámun, Ámen, Imen, Ammon, Hammon) egyike a legrégibb isteneknek az ókori Egyiptomban. Már az Óbirodalom, az V. dinasztia korától kezdve előfordul a piramisszövegekben. Nevének eredeti jelentése „Az elrejtett” vagy „Aki rejtve van”, de hívták „Egyetlen”-nek is. Leggyakrabban emberként kettős tollkoronával, illetve kos formájában ábrázolták. A kos a teremtő erőt jelképezi, ami utal az istenség ősiségére, a teremtés aktusában való részvételére. Kultusza Thébában virágzott, a XVIII. dinasztia idejére pedig főistenné válik egész Egyiptomban. A karnaki templom ekkor válik Ámon és az egyiptomi vallás központjává is. A templom bejáratánál Ámon kosfejű szfinxek sokaságának formájában látható. Nagyon sokáig tartó kultuszát végül Ízisz és Ozirisz töri meg. Évenként, a Nílus áradásának második hónapjában tartották fényes külsőségek között az Opet ünnepet Ámon tiszteletére. Núbiában számos alakban tisztelték, legfontosabb kultuszközpontjai Kermában, Kawában, Napatában és Naqában voltak.

[szerkesztés] A levegő istene

Eredetileg a levegő, így a szél istene az Ogdoadban, a hermopoliszi teremtésmítoszban, amely egyike a kozmoszt felépítő négy alapelvnek. Ekkor kékre festve ábrázolják, ami utal az ég, azaz a levegő színére. Mint a többi alapelv, Ámon is kettősként, azaz férfiként és nőként is megjelenik. A női formája Amunet (más neveken Amentet, Amentit, Imentet, Imentit, Amaunet és Ament).

[szerkesztés] A teremtő

Egyiptom első átmeneti korszakában Ámon már mint teremtő, az istenek atyja jelenik meg. Női része különválik tőle és feleségeként jelenik meg, akit ekkor Mut-nak hívnak. Ámon és Mut fia Khonsz vagy más néven Khonsu, a holdisten. Leginkább emberként ábrázolják ekkor, elválaszthatatlan jele az ankh, a füles kereszt.

[szerkesztés] Napisten

Ámon-Ré egyiptomi hieroglifákkal

Ámon kultuszának előretörésével összeolvad az addig különálló Ré napistennel és Hórusz égistennel, elnevezése ekkor Ámon-Ré. Kultusza és így papságának ereje ekkor hágott a tetőfokára, az egész birodalomban igen nagy népszerűségnek örvend. Olyannyira, hogy bizonyos szinten az Ámon-papság nagyobb erőt képviselt a fáraónál is. A XXI. dinasztiától kezdve a birodalmat érintő döntésekben őt kérdezték meg, azaz az istenség szobrát és az jelezte a kérdésben egyetértését vagy ellenvetését természetesen kiválasztottjain keresztül. Ekhnaton fáraó ezt a túlhatalmat törte meg – csupán ideiglenesen – az új Napisten, Aton kultuszának bevezetésével, akit Ámon-Ré helyére, sőt az összes többi isten helyére emel. Utóda Tuthenkámon visszaállítja az istenség és vele együtt a befolyásos papság tekintélyét is.

[szerkesztés] Ámon fiai

Az Újbirodalom fáraói Ámon fiainak tekintették magukat.