Amerikai folyamirák

Amerikai folyamirák
	Akváriumban tartott fiatal példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Rákok (Crustacea);
Osztály:	Felsőbbrendű rákok (Malacostraca);
Rend:	Tízlábú rákok (Decapoda);
Alrend:	Pleocyemata;
Család:	Astacidae;
Nem:	Pacifastacus; Bott, 1950
Faj:	P. leniusculus;
Tudományos név
	Pacifastacus leniusculus; (Dana, 1852)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Amerikai folyamirák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Amerikai folyamirák témájú médiaállományokat és Amerikai folyamirák témájú kategóriát.

Az amerikai folyamirák vagy jelzőrák (Pacifastacus leniusculus) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül az Astacidae családjába tartozó faj.^[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Az amerikai folyamirák eredeti előfordulási területe a Sziklás-hegységktől nyugatra lévő észak-amerikai térségek. A kanadai Brit Columbiától kezdve, az Amerikai Egyesült Államokbeli Washington, Oregon és Idaho államokig őshonos.^[2] Európába az 1960-as évekbe telepítették be, hogy pótolja a csökkenőben levő folyami rákot (Astacus astacus).^[3]^[4]^[5]^[6] Magyarországon először 2018-ban igazolták megtelepedését. Az ország nyugati és délnyugati peremén jelent meg.^[7]

Megjelenése[szerkesztés]

A rákpestis után Európában meghonosított amerikai folyamirák szemei mögött a lécszerű kiemelkedések teljesen hiányoznak. Általában 6-9 centiméter hosszú, de 16-20,3 centiméteres példányok is létezhetnek. Az alapszíne kékes-barna vagy vörösesbarna; az ollója közelében kékeszöld folt, míg az ollóján fehér folt látható.^[8]

Életmódja[szerkesztés]

Ez a faj a betegséggel szemben – melynek okozója a Saprolegniaceae családba tartozó Aphanomyces astaci nevű gomba – teljesen immunis. Az amerikai folyamirák a szennyezett vizet is tűri, és növényekkel sűrűn benőtt, iszapos, sekély öblökben él. Egyaránt táplálkozhat éjjel is és nappal is, míg a hazai folyami rák főleg alkonyatkor és éjjel jár táplálék után. Az amerikai folyamirák mindenevő, azonban a legtöbbször szerves törmeléket fogyaszt.^[9]

Szaporodása[szerkesztés]

Az amerikai folyamirák ősszel párzik. A nőstény 200-400 petét tojik, melyeket a hasán hord egészen tavaszig. Kikelésük után háromszor vedlenek a kis rákok, mielőtt elhagyják anyjukat. Az ivarérettséget 2-3 évesen éri el, és akár 20 évet is élhet.^[3]

Képek[szerkesztés]

Kifejlett példány
Nőstény petékkel
Táplálékkutatás közben
Amerikai folyami rák ollója

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ G. A. Schuster (2010. április 3.). „Pacifastacus leniusculus”. The IUCN Red List of Threatened Species 2010, e.T153648A4526314. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2010-3.RLTS.T153648A4526314.en. (Hozzáférés: 2018. január 9.)
↑ James W. Fetzner Jr.: 'Pacifastacus (Pacifastacus) leniusculus leniusculus (Dana, 1852). Signal crayfish. Crayfish Taxon Browser. Carnegie Museum of Natural History, 2008. január 14. [2012. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
↑ ^a ^b Invasive Alien Species Fact Sheet – Pacifastacus leniusculus' (Portable Document Format). Online Database of the North European and Baltic Network on Invasive Alien Species. NOBANIS – European Network on Invasive Species, 2006. (Hozzáférés: 2010. augusztus 28.)
↑ szerk.: Norman Maclean: Other invertebrates, Silent Summer: The State of Wildlife in Britain and Ireland. Cambridge University Press, 556–575. o. (2010). ISBN 9781139788694
↑ Silva, S. (2017). „New data on the introduction of the invasive signal crayfish Pacifastacus leniusculus (Dana, 1852) (Crustacea, Decapoda) and ectosymbiont branchiobdellidans (Annelida, Clitellata) in NW Iberian Peninsula”. Nova Acta Científica Compostelana (Bioloxía) 24, 63-68. o.
↑ Joe Eaton. „Fighting the Bay Area Invasion of Signal Crayfish”, Berkeley Daily Planet , 2005. május 17. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 4.)
↑ Ausztria felől “támad” a jelzőrák. (Hozzáférés: 2002. szeptember 29.)
↑ Mike Averill (1997). „Crayfish in Worcestershire”. Worcestershire Record 2, 4. o.
↑ Carin A. Bondar (2005). „Does trophic position of the omnivorous signal crayfish (Pacifastacus leniusculus) in a stream food web vary with life history stage or density?” (Portable Document Format). Canadian Journal of Fisheries and Aquatic Sciences 62 (11), 2632–2639. o. [2011. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1139/F05-167.

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 28.)
Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
Erdélyi Nimród | A folyami rák, vagy nemesrák (Astacus astacus), Terebess-kert különlap – magyarországi édesvízi rákok, Folyami rákjaink szervezete, életmódja és tenyésztése – EPA.
Invasion of the Plague Carriers (RealVideo). The Vega Science Trust, 2002
„'Kill crayfish on sight' appeal”, BBC News, 2008. augusztus 15.
UK Crayfish Website. Buglife – The Invertebrate Conservation Trust. [2020. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[IUCN-1] G. A. Schuster (2010. április 3.). „Pacifastacus leniusculus”. The IUCN Red List of Threatened Species 2010, e.T153648A4526314. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2010-3.RLTS.T153648A4526314.en. (Hozzáférés: 2018. január 9.)

[Fetzner-2] James W. Fetzner Jr.: 'Pacifastacus (Pacifastacus) leniusculus leniusculus (Dana, 1852). Signal crayfish. Crayfish Taxon Browser. Carnegie Museum of Natural History, 2008. január 14. [2012. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)

[Nobanis-3] Invasive Alien Species Fact Sheet – Pacifastacus leniusculus' (Portable Document Format). Online Database of the North European and Baltic Network on Invasive Alien Species. NOBANIS – European Network on Invasive Species, 2006. (Hozzáférés: 2010. augusztus 28.)

[Summer-4] szerk.: Norman Maclean: Other invertebrates, Silent Summer: The State of Wildlife in Britain and Ireland. Cambridge University Press, 556–575. o. (2010). ISBN 9781139788694

[5] Silva, S. (2017). „New data on the introduction of the invasive signal crayfish Pacifastacus leniusculus (Dana, 1852) (Crustacea, Decapoda) and ectosymbiont branchiobdellidans (Annelida, Clitellata) in NW Iberian Peninsula”. Nova Acta Científica Compostelana (Bioloxía) 24, 63-68. o.

[6] Joe Eaton. „Fighting the Bay Area Invasion of Signal Crayfish”, Berkeley Daily Planet , 2005. május 17. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 4.)

[7] Ausztria felől “támad” a jelzőrák. (Hozzáférés: 2002. szeptember 29.)

[worcs-8] Mike Averill (1997). „Crayfish in Worcestershire”. Worcestershire Record 2, 4. o.

[9] Carin A. Bondar (2005). „Does trophic position of the omnivorous signal crayfish (Pacifastacus leniusculus) in a stream food web vary with life history stage or density?” (Portable Document Format). Canadian Journal of Fisheries and Aquatic Sciences 62 (11), 2632–2639. o. [2011. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1139/F05-167.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]