Ambrózy Ágoston

Ambrózy Ágoston (sédeni) (Sátoraljaújhely, 1914. november 20. – Budapest, 1998. szeptember 9.) költő, író.

Jogi diplomát szerzett, ezután az 1930-as és az 1940-es években számos napilap és hetilap munkatársa volt. Költeményeiben a zempléni tájakat, embereket énekelte meg. 1940-ben költői munkásságát Baumgarten-jutalommal ismerték el. Ismertebb munkái:

Madár (versek, 1939); Séta (versek, 1940); Tíz perc (regény, 1942); Az élők titka (kisregény, 1943); Állatkert (versek, 1944); Kék rapszódia (elbeszélés, 1944); A debreceni lunatikus (zenés vígjáték, 1955); Borostyán (Schubert életregénye, 1959); Carmencita. Egy remekmű bukásának regénye (Bizet életregénye, 1961, Berlinben német nyelven is megjelent 1968-ban); Télapó meg az állatgyerekek (mesekönyv, 1961, Gábor Évával közösen); Világos pillanat (Schmann életregénye, 1964); Napóra (regény, 1971).

Egyetlen műfordítása: Shakespeare: Felsült szerelmesek (1947).

Források

• Magyar irodalmi lexikon I. (A–K). Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963.

• Kortárs magyar írók bibliográfiája 1945-1997 [1]