Altorjay István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Altorjay István
István Altorjay (1921-1999) surgeon of children.jpg
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Született 1921. szeptember 25.
Rahó, Csehszlovákia
Elhunyt 1999. szeptember 4. (77 évesen)
Szeged, Magyarország
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos, gyermeksebész, egyetemi tanár
Díjak Lásd a díjak, elismerések szakaszban

Altorjay István (Sefcsik 1942-ig) (Rahó[1], 1921. szeptember 25.Szeged, 1999. szeptember 4.) orvos, az első magyar gyermeksebész egyetemi tanár.[2]

Kutatási területe: gyermeksebészet, archasadékos betegek kezelése, a Praevomerin-varrat megkímélésének és a lágyszájpad-izomzat fehérje-anyagcseréjének jelentősége a szájpadhasadék miatt operált betegek rehabilitációjában. Munkásságának köszönhetően a szegedi klinika az archasadékos betegek kezelésének egyik országos központja lett.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőfokú orvostudományi tanulmányait a szegedi, majd a debreceni egyetemen végezte (1941-1947). 1947-ben avatták orvosdoktorrá. 1947-1950-ig a Ceglédi Városi Kórház Sebészeti Osztályán segédorvos, majd alorvos. Szakorvosi képesítést szerzett a sebészet (1951), az ortopédia (1955) és a baleseti sebészet (1959) területén.

1950-1966-ig a Szegedi Tudományegyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján dolgozott, majd 1967-1986-ig a Gyermekgyógyászati Klinikán a Gyermeksebészeti Osztályt vezette, 1987-től 1991-ig gyermeksebész egyetemi tanári beosztásban dolgozott. Boda Domokos egyetemi tanár vezette a gyermekklinikát. 1967-1970-ig két docens dolgozott az ő orvosi csapatában, Koltay Miklós és Altorjay István, Koltay halála után Szabó Lajos nyert docensi kinevezést.

Altorjay kandidátusi disszertációját 1983-ban védte meg. Egyetemi docensi kinevezést 1963. szeptember 1-jén kapott, egyetemi tanárrá 1986. július 1-jén nevezték ki. 1991-ben emeritálták. 1999-ben érte a halál, a szegedi Belvárosi temetőben nyugszik.[3]

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermeksebészként nagy hírnévnek örvendett nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. Számos országban rövidebb ideig tartó tapasztalatcsere-látogatásokat tett a gyermeksebészeti klinikákon: Prágai Egyetem Gyermeksebészeti Klinika (1960, 1 hónap); Leningrád Turner Gyermeksebészeti Intézet és Gyermeksebészeti Klinika (1961, 6 hét), WHO ösztöndíjjal a Varsói Rehabilitációs Intézetben (1968, 1 hó), Turkui és Helsinki Egyetem Gyermeksebészeti Klinika (1975, 4 hét). Humboldt ösztöndíjjal hosszabb tapasztalat-csere látogatásokat is tett: 1963-64-ben egy évet töltött a Müncheni és a Brémai Egyetem, majd 1980-ban 8 hetet Hamburg, Mainz, München, Karlsruhe gyermeksebészeti klinikáin. Kutatási területeivel összefüggésben hetvennél több közleményt publikált. Gyakran jelentek meg közleményei német nyelvű gyermekgyógyászati szakfolyóiratokban is. Bedolgozott két könyvkötetbe: Gyermek és fiatalkori nőgyógyászat. Budapest, Medicina, 1984; Gyermeksebészet és határterületei. Budapest, Medicina, 1987.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Haláloki tényezők a Szegedi I. sz. Sebészeti Klinika 15 éves beteganyagában. Orvosi Hetilap[4], 1960.
  • A formalinos érheterotransplantátumok immunbiológiai vonatkozásai. Társszerzőkkel. O.H., 1963.
  • Az alsó végtagok hosszkülönbségének műtéti correctiója. Társszerzőkkel. O.H., 1971.
  • A húgyhólyag extrophia sebészeti kezelése. Társszerzőkkel. O.H., 1977.
  • A Szegedi Gyermekklinika Gyermeksebészeti Osztályán kezelt 500 ajak- és szájpadhasadékos beteg elemzése. Magyar Sebészet, 1982.
  • A Praevomerin varrat jelentőségéről élettani és kóros (farkastorkú) körülmények között. Bozóky B. társszerzővel. Orvosképzés, 1982.
  • Nyelőcsőpótlás csecsemő- és gyermekkorban. Társzerzőkkel. Gyermekgyógyászat, 1984.
  • Születésük napján műtéttel szétválasztott ikrek. Társszerzőkkel. Magyar Sebészet, 1985.

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Sebészeti Társaság (1951-)
  • Magyar Ortopéd Társaság (1957-)
  • Magyar Gyermekgyógyász Társaság (1966-)
  • Magyar Gyermeksebész Társaság alapító tag (1968-), elnök (1984-1992)
  • NSZK Gyermeksebész Társaság r. tag (1965-)
  • Csehszlovák J. E. Purkyne Orvostudományi Társaság és annak Gyermeksebész Társasága tiszteletbeli tag (1978-)
  • Lengyel Gyermeksebészeti Társaság t. tag (1988-)
  • Osztrák Gyermeksebészeti Társaság t. tag (1989-)
  • Keletnémet Gyermeksebészeti Társaság t. tag (1990-)
  • Szlovák Gyermeksebész Társaság t. tag (1996-)

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Egészségügyi Felsőoktatásért végzett eredményes munkájáért az Egészségügyi Minisztérium kitüntetése (1976)
  • Munka Érdemrend ezüst fokozat (1981)
  • Koós –emlékérem (1991)
  • Kafka-emlékérem (1994, Prága)
  • Szegedért emlékérem (1996)
  • Schöpf-Merey-emlékérem (1998)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halálának első évfordulóján egykori munkahelyén, (Szeged, Korányi fasor 14-15.) családtagjai, munkatársai, barátai és tisztelői mészkőből készült emléktáblát avattak tiszteletére. Az emléktábla szövege:
Dr. Altorjay István

az első magyar gyermeksebész

professzor emlékére

1921-1999[5]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Füzesi Kristóf: Altorjay István. [Nekrológ.] Gyermekgyógyászat, 50. évf. 1999/6. sz. 635. p.

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Altorjay István születési anyakönyvi kivonatában Rachov szerepel, mert a helység ekkor már Csehszlovákiához tartozott.
  2. Füzesi Kristóf: SZTE Gyermekklinika Gyermeksebészeti Osztály. In: A Szegedi Tudományegyetem Gyermekklinikájának története /szerk. Túri Sándor, Hencz Péter, Virág István. Szeged, 2006. ISBN 963 86937 46 Altorjay István lásd 215. p.
  3. Belvárosi temető: V-3-261 lásd Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008, 13. p.
  4. rövidítés:O.H.
  5. Lásd Tóth Attila: In memoriam A-tól Z-ig (Emléktáblák Szegeden, I. rész, A-Cs.) Szeged, 16. évf. 2004. 8. sz. 31. p.
  • Szegedi egyetemi almanach (1921-1996). II. köt. Szeged, Dobozy Attila, 1997. Altorjay István lásd 29-30. p.