Altes Museum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A berlini Múzeum-sziget
Világörökség
AltMuseum 1a.jpg
A Régi Múzeum
Adatok
Ország Németország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, IV
Felvétel éve 1999
Elhelyezkedése
Altes Museum  (Németország)
Altes Museum
Altes Museum
Pozíció Németország térképén
é. sz. 52° 31′, k. h. 13° 24′Koordináták: é. sz. 52° 31′, k. h. 13° 24′

A berlini Altes Museum, magyarul Régi Múzeum, 1845-ig Királyi Múzeum a Múzeum-szigeten található klasszicista épület, amelyben a berlini Állami Múzeumok antik gyűjteménye található. Nevét az 1843-ban építeni kezdett Neues Museumhoz képest kapta. Az épület 1825-1828 között, Karl Friedrich Schinkel tervei alapján készült.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század elején a német polgárság egyre öntudatosabb lett és így került a figyelem középpontjába az az elgondolás, hogy a majdnem teljesen hozzáférhetetlen nemesi magángyűjtemények helyett olyan múzeum épüljön, amely mindenki számára látogatható, ezzel műveltséget biztosítva a polgároknak is. A felvilágosult porosz király, III. Frigyes Vilmos is ezt a Humboldt-féle elgondolást vallotta és megbízta Karl Friedrich Schinkelt, hogy múzeumot tervezzen a királyi műgyűjtemények számára. A király – amint azt egy 1841-ben kelt rendeletben kinyilvánította – a Spree-sziget egészét a művészetnek és tudományoknak szentelt szabad várossá akarta átalakítani.

A király által felállított bizottság úgy határozott, hogy az alapítandó múzeumban csak magas művészetet szabad kiállítani. Az akkori felfogás szerint ezzel kizárták a néprajzot, a történelem előtti kort, illetve a Közel-Keleten kiásott műkincseket, amelyeket a Monbijou-kastélyba szállítottak át.

Az építész már 18221823-ban elkészítette a terveket, de az építkezést csak 1825-ben kezdték el és 1828-ban fejezték be. A múzeumot 1830. augusztus 3-án adták át rendeltetésének.

Az Altes Museum 1830 körül, Friedrich Alexander Thiele rajzán

A nemzetiszocializmus időszakában a Régi Múzeum kulisszaként szolgált a propagandarendezvényekhez, amelyeket részben magában a múzeumban, részben az előtte elterülő parkban tartottak. A második világháború során a múzeum is súlyosan károsodott. 1951-1966 között Ludwig Justi igazgatósága idején elsőként épült újjá a sziget múzeumai közül, Hans Erich Bogatzky és Theodor Voissen szakmai irányításával, szem előtt tartva a korhűséget. Végleg megsemmisült azonban a Schinkel által javasolt, Peter Cornelius által készített freskók, amelyek az előtérben és az oszlopcsarnok hátsó falán álltak. A rotunda színes festését a következő restaurálásnál, 1982-ben állították helyre Schinkel tervei alapján. A földszinten elhelyezett, belső udvarra néző kiállítótermek tetőzetét valamint a hajdani átjárót a Neues Museum felé nem építették újjá.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Altes Museum 1900 körül

Schinkel figyelembe vette a tervezésnél a királynak azt az elképzelését, hogy a Múzeum-szigetet antik mintára, akropolisz-szerűen kell beépíteni. A király egy ceruzarajzot is készített az építésznek, amelyen egy oszlopcsarnok mögött húzódó főépület látható. Schinkel a terveiben a Királyi Múzeumot egy klasszicista épületegyüttesbe ágyazta be, amely a Lustgarten nevű park körül húzódott. Délen a Hohenzollernek városi kastélya (Berliner Stadtschloss) a világi hatalmat jelképezte, keleten a berlini dóm az isteni hatalmat, az északon építendő múzeumépület pedig a művészetek és tudományok szabad városaként a nép nevelését és művelését hivatott szolgálni.

Már előzőleg is Schinkel volt a felelős az eredetileg barokk dóm klasszicista átépítéséért, és a parknak a Régi Múzeum építésével párhuzamosan futó átalakításánál is figyelembe vették Schinkel elképzeléseit, így sikerült egy összefüggő klasszicista épületegyüttest létrehoznia.

Az Altes Museum a klasszicizmus jelentős és jellemző épületei közé tartozik. A tisztán tagolt külső formával és belső szerkezetével az ókori görög kánont követi, megtestesítve ezáltal a polgárságot művelő múzeum eszményét. A talapzaton álló kétszintes épület 87 méter hosszú és 55 méter széles. Egy lapos tetejű kockaalakú épületelemből áll, amelyhez kívülről egy tizennyolc ión oszloppal díszített előcsarnok csatlakozik. A két sarokpillér által határolt csarnok a parkra nyílik. A csarnok gerendapárkányán az oszlopok felett tizennyolc homokkőből faragott sas ül. Az épület homlokzatának felirata:

FRIDERICVS GVILHELMVS III. STVDIO ANTIQVITATIS OMNIGENIAE ET ARTIVM LIBERALIVM MVSEVM CONSTITVIT MDCCCXXVIII
(III. Frigyes Vilmos 1828-ban alapította ezt a múzeumot az ókor minden részének és a szabad művészeteknek tanulmányozására)


A múzeum kiállítótermei két belső udvar köré csoportosulnak, középen egy mindkét szinten keresztül húzódó rotunda található. Ez a római Pantheonra való utalás és a csarnok előtt elhelyezett lépcső olyan elemek, amelyek korábban csak az uralkodói építészet számára voltak fenntartva. A rotunda kívülről a hátul elhelyezett kocka alakú felépítményről ismerhető fel, amelynek sarkain négy talapzaton álló szobor található.

Az előcsarnok mögött található a homlokzattal párhuzamosan futó kétszárnyú lépcsőház, amelynek az a különlegessége, hogy egyszerre van a külső és belső térben, mivel kívülről csak az oszlopok határolják. A lépcső előtt felállított, 6,91 méter átmérőjű gránitkehelyhet, Christian Gottlieb Cantian alkotását, eredetileg a rotundába szánták.

Schinkel festői alkotásának csúcsa a múzeum előcsarnokába tervezett freskóciklus, amely már a múzeum első tervein is szerepelt. Ez a monumentális képsorozat 1841 és 1870 között készült és az előcsarnok teljes hosszában és a lépcsőház felső részén húzódott. Mára ebből csak a Schinkel által készített két tervrajz maradt meg. A csaknem feledésbe merült sorozat igényei és kivitelezése alapján a 19. század monumentális alkotásai közé tartozott.

Az épületet eredetileg az összes berlini szépművészeti gyűjtemény számára készült. 1904 óta azonban az antik gyűjtemény elhelyezésére szolgál. A felső szinten váltakozó időszaki kiállítások láthatóak; 2005 augusztusától a Neues Museum újjáépítésének 2009-re várható befejezéséig a berlini Egyiptomi Múzeum kiállítása található itt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Altes Museum (Berlin) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Michael S. Cullen; Tilmann von Stockhausen: Das Alte Museum. Berlin-Edition, Berlin 1998, ISBN 3-8148-0002-8
  • Wolf-Dieter Heilmeyer, Huberta Heres, Wolfgang Maßmann: Schinkels Pantheon. Zabern 2004, ISBN 3-8053-3255-6
  • Brigitte Knittlmayer, Wolf-Dieter Heilmeyer (Hrsg.): Die Antikensammlung, Altes Museum, Pergamonmuseum. Zabern Verlag 1998, ISBN 3-8053-2449-9
  • Andreas Scholl und Gertrud Platz (Hrsgg.): Altes Museum – Pergamonmuseum. Die Antikensammlung. Staatliche Museen zu Berlin. 3., vollständig überarbeitete und erweiterte Auflage, Verlag Philipp von Zabern, Mainz 2007
  • Jörg Trempler: Das Wandbildprogramm von Karl Friedrich Schinkel, Mann (Gebr.), Berlin 2001, ISBN 3-7861-2333-0

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Altes Museum témájú médiaállományokat.