Alternatív pszichológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mainstream pszichológiával[1] az itt bemutatásra kerülő alternatív pszichológia három ponton szakít radikálisan:

1. Nem a természettudományok egyikének tekinti magát, ha­nem miközben sajátos természettudománynak is[2], lévén tárgya szerves kapcsolatban az agy működésével, épp­annyira történeti tudo­mány­nak is (Lev Vygotsky Archive), minthogy tárgya éppolyan szerves összefüggés­ben van a kultúra alakulásával[3]

2. Természettudományos fele sem olyan természet keretében írja le a maga tárgyát, amely részecskékből és közöttük fellé­pő köl­csönhatásból áll. E. Schrödinger módszertani elgon­dolását a részecske- ill. a hullám-logika komplementaritá­sáról[4] al­kalmazza a pszichológia össze­füg­géseire is[5], általában pedig a módszertani individualizmus[6] és a mód­szer­tani ho­liz­mus ellentétének meghaladására.

3. A pszichikumnak azt a felét, amelyik részecskék kölcsön­hatása mentén lenne leírható, szintén nem arisztotelészi logikával, az egyes részecskék saját belső tulajdonságait tekintve kezeli, hanem Kurt Lewin módszertani program­jának[7] megvalósítására törekedve: úgy hogy a részecskék közötti viszonyokat szem előtt tartja.

Az a felismerés, hogy a megtorpant pszichológiában alternatív megközelítések keresésére van szükség, hívta életre 1983-ban a New Ideas in Psychology c. folyóiratot.[8]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. A mai magyarországi mainstream-pszichológiát a pszichológia főáramának e magára osztott rangjában a maga hatalmi eszközei tartják meg:
    egyetemi katedrák, ahol a szakma művelőinek újabb meg újabb nemzedékét a régebbiek a maguk képére képezik ki (→ Pszichológusi tapasztalatok az elméleti pszichológiáról);
    bizottságok, ahol a kutatási pénzeket s a kutatók rangját megadó tudományos címeket a főáram képviselőinek osztják, reprezentatív konferenciákra ezeket hívják meg[1]; stb.
    folyóirat- és könyvkiadói szerkesztőségek, ahol a másképp-gondolkodók tudományos írásait többnyire nem közlik, mégis megjelent szövegeiket nem referálják.
  2. Rosenthal: Experi­menter effects in behavioral research. Irvington Publi­sher, Inc., New York, 1976
  3. Garai László: Természettudomány-e a pszicholó­gia? Magyar Tudomány. XXXIX.:1. [1994] 62-73.
  4. Váloga­tott tanulmá­nyok. Gondolat. Bp., 1970
  5. Garai László: Az agyvelő-e a szociálpszichológiai jelenségek mechanizmusa? Pszichológia. 13:2.(1993) 205-224. o. A tanulmány angol fordítását (L. Garai: The brain and the mechanism of psychosocial phenomena. Journal of Russian and East-European Psychology. 31:6. [1994] pp. 71-91) jelentősen bővített változatban mutatta be az a főreferátum, amelyet Garai László a L. Vygotszky centenáriumának alkalmából rendezett nemzetközi konferencián tartott (Moszkva, 1996). Végül az elmélet további fejlesztésének eredménye szemlélhető ugyanazon teoretikusnak О значении и мозге: Совместим ли Выготский с Выготским? (In: Субъект, познание, деятельность: К семидесятилетию В. А. Лекторского. Москва: Канон+, 2002. 590-612.) c. tanulmányában.
  6. Az előző jegyzetben hivatkozott tanulmányokból kiderül, hogy a módszertani individualizmusnak a szolid fundamentuma: az elméleti pszichológia képtelensége arra, hogy a szupraindividuális teljesítményeket más mechanizmushoz kapcsolja, mint az individuális teljesítmények mechanizmusául szolgáló agyvelő.
  7. Az arisztotelészi és a galileánus gondolkodás­mód összecsapása a mai pszicho­ló­giában. In: A mezőel­mélet a társadalomtudományok­ban. Vá­logatott elméleti tanulmá­nyok. Bp.: Gondolat, 1972
  8. A Pierre Moessinger által alapított folyóirat akcíme: "An International Journal of Innovative Theory in Psychology"