Elzász
| Elzász (Alsace, Elsass) | |||
 |
|||
| Tájkép a Vogézekről | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Franciaország |
||
| Rang | Régió | ||
| Székhely | Strasbourg | ||
| Megyéi | Bas-Rhin (67) Haut-Rhin (68) |
||
| Elnök | Philippe Richert (2010–) | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1 836 000 fő (2008) +/- | ||
| Népsűrűség | 221,7 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 8280 km² | ||
| Időzóna | UTC+1 | ||
 |
|||
| Elzász régió elhelyezkedése | |||
| Elzász weboldala | |||
Elzász (elzászi nyelven Elsàss, németül Elsass vagy Elsaß, franciául Alsace) Franciaország egyik északkeleti régiója, jelentős német (elzászi) kisebbséggel, ami egyúttal hivatalos nyelv is. A terület székhelye Strasbourg.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Nyugaton a Vogézek hegyvidéke található, keleten a Rajna völgye. A Rajna keleti határfolyó is. Délen egy kis rész a Jura hegységbe esik.
Habár Franciaország legkisebb régiója, hossza négyszerese szélességének. Éghajlata fél-kontinentális, hideg, csapadékmentes telekkel és meleg nyarakkal. Legmagasabb pontja 1426 méter magas, neve Grand Ballon. Nyugatról a hegyek elzárják a csapadékot a régiótól. Németország, Svájc, illetve Lotaringia és Franche-Comté régiók határolják. Franciaország második legszárazabb városa is Elzászban található: ez Colmar, ahol az évi csapadék nem éri el az 550 millimétert sem.
[szerkesztés] Demográfia
A terület lakossága 2007-ben 1 829 000 fő volt. A népesség 2030-ra 13% helyett már 20%-kal fog növekedni. A népsűrűség 221 fő/négyzetkilométer, ezzel a szárazföldi Franciaország harmadik legsűrűbben lakott területe. Jelentős német kisebbség él a határain belül, azonban pontos számukat lehetetlen meghatározni, mivel a francia nemzetfelfogás szerint Franciaországban nem léteznek más nemzetiségek, csak a francia. Az idősebb nemzedék szinte csak németül beszél és jellemzően a falvakban is egyeduralkodó a német, vagyis annak itt beszélt változata, az elzászi német.
[szerkesztés] Története
Területe már több, mint 7400 évvel ezelőtt is lakott volt. Kr. e. 1500-ig nomád vadászok lakták a területet; később azonban kelta törzsek telepedtek le. Kr. e. 58-ban megjelentek a rómaiak, és a birodalmukhoz csatolták Elzászt. Ekkor alakult ki a híres borkultúra. A világbirodalom hanyatlásával az alemannok kezére került, majd a Német-római Birodalom fejedelmei szállták meg. Nyugalmat csak I. Frigyes német-római császár uralkodása hozott: tartományt alapított. Strassburg is ekkor indult virágzásnak: a Párizsból Bécsen át keletre tartó kereskedők megállóhelye lett. 1639-ben Franciaország megszállta a területet, ami ezáltal kicsúszott a Habsburgok spanyol ágának kezéből. Hét évvel később több mint egymillió tallérért a megmaradt, felső elzászi területeket is eladták a franciáknak.
1870-ben, a porosz–francia háborút igencsak megsínylették az ott élők: III. Napóleon támadó hadművelete összeomlott, a Poroszország és az Észak-német Szövetség csapatai letarolták a vidéket, és legyőzték Franciaország haderejét. 1871-ben Elzász-Lotaringia néven létrehoztak egy új közigazgatási egységet, amely – ellentétben a Német Birodalom más tartományaival – közvetlenül a német császár fennhatósága alá tartozott. Másfél milliónyi lakosából csupán 150 ezren választották régi, francia állampolgárságuk megtartását, ezzel a önkéntes száműzetést. Ezek jó része Algériában, a francia gyarmatokon telepedett le. Az elzásziak 1918-ban még egy saját köztársaságot is kikiáltottak, de földjük továbbra is nagyhatalmak csatározásainak színterévé vált. A versailles-i békeszerződés rendelkezése értelmében – Woodrow Wilson amerikai elnök tiltakozása ellenére – a győztes Franciaország ismét megkapta a területet. 1940-ben a nemzetiszocialista Harmadik Birodalom katonái vették át a hatalmat. Rá négy évre a visszakerült előző gazdájához. Manapság politikailag egyike az ország legkonzervatívabb régióinak; területét két francia megyére, Haut-Rhin és Bas-Rhin megyékre (départements) osztották fel.
[szerkesztés] Közlekedése
A terület legkönnyebben az A35-ös autópályán közelíthető meg, de az A4 és A36 fizetős autóutak is átívelnek a régión. A vasúti közlekedést a TER Alsace biztosítja, részben az állami vasút által fenntartva, az ország egyik legfejlettebb vonathálózata. A TGV keleti szárnya Párizs - Strasbourg összeköttetést nyújt 2007 júniusa óta, POS néven (Paris-Ostfrankreich-Stuttgart). Külön érdekesség, hogy ez a vonal fogja majd elérni Budapestet is, 2010-12-ben. A vízi közlekedés is számottevő: Strasbourg kikötője a második legforgalmasabb folyó menti francia kikötő. A régió két nemzetközi repülőtérrel bír: az egyik az Entzheim Strasbourgban, a másik a EuroAirport Basel-Mulhouse-Freiburg, ami Franciaország hetedik legnagyobb reptere az utasok száma alapján. Ezenkívül két órán belül elérhető Frankfurt, ami a világ egyik legforgalmasabb reptere.
[szerkesztés] Közigazgatás, Politika
Az elzászi régió 2 megyére (Bas-Rhin és Haut-Rhin), 13 megyei körzetre (Haguneau, Sélestat-Erstein, Wissembourg, Molsheim, Strasbourg-Campagne, Saverne, Strasbourg-Ville, Altkirch, Mulhouse, Colmar, Ribeauvillé, Geubwiller, Thann), 75 kantonra és 904 községre oszlik. Politikailag egyszerre a legkonzervatívabb és a leginkább Európa-barát régió. Mindössze néhány régió szavazott csak igennel a 2005-ben elutasított Európai Alkotmányra, de Elzász köztük volt. Ugyanakkor két tartományban nyert csak a konzervatív jobboldal 2004-ben, Elzász szintén egyike volt.
[szerkesztés] Gasztronómia
Elzász Franciaország legjelentősebb sörgyártó vidéke. A Sûrkrût kifejezés egyfajta savanyú káposztát takar (németül Sauerkraut); a másik jellegzetes étel a mézeskalács, amit sok más kekszfélével egyetemben készítenek itt, hogy a gyerekek Mikulás napján megkaphassák őket. A régió egyik leghíresebb kulináris csodája az úgynevezett borút (La Route des Vins d’Alsace), ami szőlőültetvények között vezet, három kilométerenként érint egy kis települést, ahol a vendéget minden ültetvényes szívesen lát egy kis borkóstolóra. Főként a fehérborok híresek erről a vidékről, mint például a rizling vagy a muskotályos. Ezenkívül nagy népszerűségnek örvend még a strasbourgi kuglóf is. A fentieken kívül gyümölcsleveiről, ásványvizeiről és a strasbourgi kolbászról is híres ez a terület. Említésre méltó még a habzóbor és a pezsgő közötti átmenetet képező Crémant is.
[szerkesztés] Elzászi nyelv
Az elzásziak a német nyelv egy változatát beszélik, amely leginkább a svájci német dialektushoz hasonlít. 1945 előtt nagyobb jelentősége volt; jelenleg csupán a lakosság 25%-ának anyanyelve, és az iskolákban már mint „idegen nyelv” oktatják. Mindezek ellenére egyike Franciaország hivatalosan elismert regionális nyelveinek. A közlekedési táblák a legtöbb helyen ma már kétnyelvűek, de régebben kizárólag franciául voltak rajta feltüntetve adatok. Saját, egyedi írásmódját ritkábban használják, beszélőinek legnagyobb része standard német betűzéssel használja az elzászit. Míg a felnőttek 40%-a beszéli az elzászi nyelvet, addig tíz gyerekből csupán egy használja rendszeresen. A nyelvváltás a háború után ment végbe, míg a 19. század végén a lakosság 15%-a beszélt csak (második nyelvként) franciául, 1988-ban a középiskolások 67%-a vélte úgy, hogy jobban beszél franciául, mint elzászi nyelven. Ma az Haut-Rhin, Bas-Rhin és Moselle megyékben élők 61%-a vallotta anyanyelvének az elzászi dialektust (2005).
[szerkesztés] Építészet
Elzász építészete igencsak egyedi. Egy hagyományos elzászi ház fala fából és kukoricacsőből készül, tetején lapos cserepek óvnak a beázástól. Földszintjeik mindig kőből készülnek. Ez alapvetően négy tényezőnek köszönhető:
- A Vogézek közelsége, ahol jó minőségű fa található
- A földrengéseknek a fa jobban ellenállt mint a kő, ezért szinte csak ezt használták
- A tűzesetek miatt kezdték el az alsó szinteket kőből építeni, hogy a tűz egyik házról ne terjedhessen át a másikra.
- A Rajna áradásai miatt a fából készült házakat könnyedén lehetett egyik helyről a másikra vinni, és ott újra felállítani.
A tizenkilencedik századtól kezdődően a fával fedett részeket fehérre festették az akkori művészeti irányzat szellemében. A kormány az egységesség érdekében bátorította ezt, így a mai házak nagy része egységesen fehér – a legtöbben inkább a pénzügyi támogatás miatt, semmint a divatot követve voltak hajlandóak újrafesteni házukat.
[szerkesztés] Vallás
A régió legnagyobb része római katolikus, köszönhetően a német befolyásnak, de jelentős protestáns kisebbség is él a területen. Ezenfelül megemlítendő az izraelita vallás is. A terület továbbra is ragaszkodik ahhoz az 1801-ben, I. Napóleon császár által hozott rendelethez, miszerint ezek a felekezetek anyagi támogatást kapnak. Igen sok vallási tárgyú építészeti alkotás tanúsítja a felekezetek történelmét: leghíresebb közülük Hunawihr, Strasbourg, Domfessel, Colmar és Mulhouse katedrálisai. Jelenleg 50 „szimultán” templom létezik: ezek olyan helyek, amelyben – függetlenül az eredeti felekezettől – református, lutheránus és katolikus istentiszteleteket is tartanak.
[szerkesztés] Külső hivatkozás
|
|||||||||
