Alsórámóc-Répcefő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsórámóc-Répcefő (Unterrabnitz-Schwendgraben)
Alsórámóc-Répcefő címere
Alsórámóc-Répcefő címere
Közigazgatás
Ország  Ausztria
Tartomány Burgenland
Kerület Felsőpulyai járás
Rang község
Polgármester Wilhelm Heißenberger (ÖVP)
Irányítószám 7371
Körzethívószám 02616
Forgalmi rendszám OP
Népesség
Teljes népesség 652 fő (2008)[1] +/-
Népsűrűség 47 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 314 m
Terület 13,9 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alsórámóc-Répcefő  (Ausztria)
Alsórámóc-Répcefő
Alsórámóc-Répcefő
Pozíció Ausztria térképén
Koordináták: é. sz. 47° 27′ 15″, k. h. 16° 22′ 30″
é. sz. 47° 27′ 15″, k. h. 16° 22′ 30″

Alsórámóc-Répcefő (németül Unterrabnitz-Schwendgraben, horvátul Donji Ramac, gradistyeiül: Dolnji Ramac) község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Felsőpulyától 14 km-re délnyugatra a Répce partján fekszik.

Története [szerkesztés]

A mai település egykor két önálló község, Alsórámóc és Répcefő volt.

Rámóc települést 1279-ben „villa Rebca” néven említik először oklevélben. A 14. század végén és a 15. század elején a „Rabchafey” azaz Rábcafőy család birtoka volt. Később több nemesi családnak, így a kirchschlagi Pottendorfer, a monyorókeréki Ellerbach, az alsólászlói Tábor családnak, valamint a lánzséri váruradalomnak is voltak itt birtokai. Ezután az Inkey és az Esterházy családok birtoka volt. 1772-ben már plébániája volt, templomát 1800-ban építették.

Vályi András szerint „RÁMOCZ. Rabnicz, Alsó, és Felső Rámocz. Két falu Sopron Vármegyében, földes Ura Felső Rámocznak H. Eszterházy; Alsónak pedig Inkey Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek Sopronhoz négy mértföldnyire, határbéli földgyeik hegyesek, és néhol soványak, vagyonnyaik középszerűek, fájok, erdejek van, harmadik osztálybéliek.” [2]

Fényes Elek szerint „Alsó-Rámócz, németül Unter Rabnicz, német falu, Sopron vmegyében, Sopronhoz dél-nyugotra 4 mfd., 55 kath. lak., paroch. egyházzal. Határa sovány, hegyes. Van 15 egész telke. F. u. hg Eszterházy.” [3]

Répcefő első írásos említése 1398-ban történt „Rapchafey” alakban, családnévként. 1434-ben „Rapchafeu”, 1438-ban „Repezefew”, 1496-ban „Repczefew, Alsorepczefew, Felsewrepczefew” néven említik a korabeli oklevelekben. A „Rabchafey” azaz Rábcafőy család ősi birtoka volt, majd a 15. század végén a monyorókeréki Elderbachoké. A 17. századtól az Esterházy családé volt.

Vályi András szerint „SVENTGRÁBEN. Német falu Sopron Várm. földes Ura Inkey Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Ramóczanak szomszédságában, mellynek filiája; két nyomásbéli határja középszerű, leginkább gabonát termő, ’s egyebet is, szőleje nintsen, fája van erdőjéből, piatza Sopronyban négy mértföldnyire.” [2]

Fényes Elek szerint „Répczefő, németül Schwendgraben, német falu, Sopron vmegyében, Sopronhoz dél-nyugotra 3 3/4 mfd. Ausztria szélén, 220 kath. lak., 79 5/8 hold szántófölddel, 43 h. réttel. F. u. h. Eszterházy.” [3]

1910-ben Alsórámócnak 571, többségben német lakosa volt jelentős magyar kisebbséggel, Répcefőnek , 215 túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott. 1971-ben Alsórámóc, Répcefő és Répcebónya falvakat egy nagyközségben egyesítették, de 1991-ben Répcebónya újra önálló község lett.

Nevezetességei [szerkesztés]

  • Alsórámóc Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1800-ban épült.
  • A falu délnyugati szélén áll az alsórámóci kastély. Az oromzatos kapuzat és az egykori felvonóhíd emelőszerkezete ma is látható. A községben minden évben itt rendezik a Répcevölgyi festőheteket. 1995-ben az alapítás 25. évfordulójára művészeti naptár is jelent meg a Répcevölgy településeiről.
  • 2003-ban Alsórámócon egy kora középkori életet bemutató falumúzeumot alapítottak. A falu felett lévő fenyves melletti ártéri területen osztrák régészek az ásatások során talált épületek mintájára eredeti formájukban öt vályogtöméses, földbe süllyesztett lakóházat építettek fel. Láthatók itt az étkezéshez, a pihenéshez szükséges berendezések, de a mesterségek kialakulása előtti bőrkikészítés, a kovácsolás, a szövés-fonás, a kenyérsütés, a főzés kellékei, no meg korabeli fegyverek is.
  • Répcefő temploma.
  • Szentháromság-oszlop.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2009. október 26.)
  2. ^ a b Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
  3. ^ a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
Unterrabnitz