Alpesi tacskókopó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alpesi tacskókopó (Alpine Dachsbracke)
Alpejski gończy krótkonożny g99.jpg
Fajtagazda ország Ausztria
Osztályozás
Csoport VI. Kopók és rokon fajták
Szekció 2. Vérebek
Fajtaleírás
Osztályozó szervezet FCI
Kiadás éve 1896
Wikimédia Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Alpesi tacskókopó témájú médiaállományokat.

Az Alpesi tacskókopó (németül: Alpenländische Dachsbracke) kis termetű kuyafajta, feltehetően Ausztriában tenyésztették ki, elsősorban nyomkövetésre. A többi kopóhoz hasonlóan kiváló szaglóérzékkel rendelkezik, szívós, erős csontozatú kutyafajta, amelyet eredetileg szarvas, vaddisznó, nyúl és rókavadászatra használtak. A fajta a 18. század során alakult ki, hivatalosan 1896-ban ismerték el.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kis termetű, hosszú testű, apró lábú, a tacskóra hasonlító kutya. Feje elhegyesedő. Szeme világos vagy sötét gesztenyebarna, élénk kifejezésű, füle lelóg. Törzse hosszú és izmos. Mellső végtagjai kissé görbék, vastag csontozatúak,[1] hátulsó lábai izmosak, valamivel hosszabbak, mint a mellsők. Rövid és a nyak, valamint a farok kivételével sima szőrű.

Szőrzete a testen rövid, a nyak és a faroktájon hosszú, sűrű, kemény.[2] Színe fekete, világosbarna rajzolattal, vörösesbarna vagy aranyvörös, mellkasán fehér folt megengedett.[3]

Marmagassága 30-35 cm, testsúlya 15 - 18 kg lehet. Várható élettartama 10-14 év. A nőstény egyszerre 4-6 kölyköt ellik.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meglehetősen ellentmondó "egyéniség". Munka közben konok és kötekedő, családi körben szeretetre méltó és melegszívű. Félelmet nem ismerő, de barátságos és intelligens személyisége van. A gyerekekkel és a háziállatokkal szemben barátságos, de időnként előtörhet belőle a vadászösztön.

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyúl-, róka-, őz- és vaddisznóvadászatra kitenyésztett fajta, vadkacsavadászatra is használják.[4] Házban, ház körül ritkán tartják.

Kitenyésztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tacskókopó kitenyésztésére valamikor a 19. század közepén került sor, nagytestű kutyákat kereszteztek kopókkal. Egykor a német nemesség kedvenc kutyája volt, elsősorban kiváló szaglóérzéke miatt. Az 1880-as években Rudolf koronaherceg alpesi tacskókopók társaságában ment vadászexpedíciókra Egyiptomba és Törökországba.

A fajtát 1896-ban ismerték el hivatalosan, a Fédération Cynologique Internationale az alpesi tacskókopót a VI. csoport (Kopók és rokon fajták) 2. szekciójába (Vérebek) sorolta be a Bajor hegyi véreb (Bayrischer Gebirgsschweisshund) és a Hannoveri véreb (Hannover'scher Schweisshund) társaságában.[5]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]